magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» V. ÉVFOLYAM - 1999. 4. (18.) SZÁM - Kisebbségi magyar gazdaságpolitika
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Bodó Barna

Sajtó és regionalizmus*

"A jövô kitalálásának legbiztosabb módja a jelen megértése."

John Naisbitt

Közép-Kelet-Európában a regionalizmus - de bármilyen más politikai-társadalmi jelenség - kérdéskörével kapcsolatos sajtóelemzés megtervezésekor a szakmai-módszertani feladatok mellé elvi dilemmák is társulnak. Kérdés ugyanis, rendelkeznek-e a térség tranzíciót nyögô országai olyan független és hiteles sajtóval1, amilyennek a tartalomelemzésével John Naisbitt, mintegy két évtizede, felismerhette-kiszűrhette a modern - amerikai - életet akkor jellemzô, elhíresült munkájában megfogalmazott megatrendeket?

A kommunikációkutatás klasszikus kérdéseivel - ki, mit, kinek, miért, hogyan és milyen hatással mond - operáló kutatás, miközben hatást vizsgál, implicite azt is tételezi, hogy a kommunikáció eszközét, a sajtót hiteles forrásnak tekintik. A hiteles és legitim sajtó létét/nem létét illetô kérdés nem része semmiféle tartalomelemzésnek, felbukkanása mégis jogos. Tíz év elegendô-e a sajtó gyökeres megváltozására, arra, hogy a politika (ki)szolgálójából azon sokat idézett negyedik hatalommá váljon? Honnan a sajtó függetlenségét biztosító pénz, illetve finanszírozási rendszer, miként tisztulhat meg a média világa, honnan és hogyan lép(het)nek színre az új szellem hordozói, mennyi idô alatt változtatható meg a korábbi, sajtót elítélô közvélekedés? További kérdések helyett inkább egy parafrázis: minden közösségnek olyan sajtója van, aminôt megérdemel.

És ezt a sajtót jegyzik 1998-ban. A CURS2 1998. júniusi közvélemény-kutatása Románia 1989 utáni történetében elsô alkalommal a sajtó megítélését is vizsgálja.3 Igaz, nem az egész sajtóra, csak a televízióra kérdez rá, de az eredmény több, mint meglepô: a lakosság az egyház és a hadsereg után a tévében bízik a leginkább! Közszolgálati vagy kereskedelmi tévé - szinte mindegy, a bizalom mindkettô iránt 55 százalékos, a bizalmatlanság a közszolgálatival szemben némileg nagyobb. Ezenközben a politika legfontosabb intézményei iránti bizalom - parlament 19 százalék, kormány 27 százalék - minimális. A viszonylag új helyzet - a sajtóra ma komolyan figyelnek Romániában (is) - okán felmerülô kérdés: mikorra tehetô és minek köszönhetô ez a váltás? Elemzônk - H.-R. Patapievici - szerint mindenekelôtt a mostani kormánykoalíció "munkastílusának", ugyanis a partnerek között a vitás kérdések rendezésére nem a hivatalt, a politika intézményeit használták, hanem - a Ciorbea kormányfô lemondásához vezetô, 1997 ôszén kezdôdô folyamatban - az ugrásra kész, mindig botrányéhes sajtót, amely ekként váratlan esélyhez jutott. A sajtó teljesített: a "hozott" anyagból ügyesen dolgozott. További kérdés: ugyanilyen jól kezeli-e a jelenlegi kormányban feszültséget nem ébresztô problémaköröket, témákat is? Választ kérdésünkre e dolgozatban nem keresünk, a megjegyzést jelzésnek szántuk.

A regionalizmus nem tartozik a mostani kormány fô gondjai közé. 1996 elôtt, a korábbi kormány számára sokkal inkább az volt, mert a regionalizmus világpolitikai kihívásaira adott visszautasító válaszai4 a központosított nemzetállam eszmei és törvényi korlátait idézték. A téma önmagában is roppant fontos, a vizsgálat számára a lényeg: az európai politika paradigma-váltását és a kapcsolódó folyamatokat, illetve a helyi regionális kezdeményezéseket miként jeleníti meg a sajtó egy olyan országban, ahol az európai integrációt nagyon szorgalmazzák.

A politika történései

Regionalizmussal kapcsolatos esemény a rendszerváltás kezdete óta mindent háttérbe szorító fôhírré nem vált. Bár a Románia számára politikai prioritást jelentô uniós integráció a kérdéskört közvetve avagy közvetlenül igen sokszor és lényegi vonatkozásokban is felveti, a téma megmaradt az olyan események kategóriájában, amelyek lényegesek ugyan, de itt és most, a belpolitikában hatásukat másodlagosnak tekintik.5 Az országos viszonyulástól a helyi némileg különbözô lehet, amennyiben az illetô település avagy megye számára elsôrendűen fontos eseményrôl, például Eurórégió kialakításáról van szó.

A regionalizmus egy-egy eseménye a napi politika fôbb hírei közé 1990. januárja óta alig néhány alkalommal kerül(hetet)t be. Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Románia határ menti, tehát szomszédos közigazgatási egységei - megyék, tartományok - 1992 végén elôkészítették a Kárpátok Eurorégió megalakítását. A tárgyalásokon részt vettek Máramaros és Szatmár megyék képviselôi is. A két megyei tanácselnököt a bukaresti kormány megfenyegette, hogy amennyiben aláírják a társulási protokollumot, leváltják és bíróság elé citálják ôket, ugyanis a hatályos román törvények tiltották a megyék számára olyan szerep vállalását, amely a nemzetközi életben jogi személyként jeleníti meg ezeket. A két tanácselnök a társulási szerzôdést 1997-ben írta alá, miután a Ciorbea-kormány elhárította a korábbi jogi akadályokat.

1994-ben a történelmi Bánság megyéi - Arad, Temes, Krassó-Szörény - elôbb Baden-Württemberg, majd Észak-Rajna-Vesztfália német tartományok részvételével készítettek elô nemzetközi gazdasági társulást. Bár az együttműködés anyagi támogatást hozott volna a térség számára, bármilyen politikai konnotáció nélkül, a hivatalban lévô kormány a már idézett indokkal mindkettôt meggátolta, annyi különbséggel, hogy a bánsági megyék a társulást Észak-Rajna-Vesztfáliával aláírták, ami ellen a kormány területi biztosa, a prefektus pert indított és nyert.

1992-ben írták alá Temes és Csongrád megyék közigazgatási vezetôi a testvérmegyei szerzôdést. Lehmann István csongrádi elnök már akkor kifejtette, hogy szükségesnek tartja egy Eurorégió kialakítását a térségben. A konkrét tervek 1994-re készültek el. 1996-ban, miután a Vacaroiu-kormány képviselôje aláírta a határon átnyúló együttműködések nemzetközi egyezményét, a tárgyalások felgyorsultak, és a Jugoszlávia elleni nemzetközi szankciók - részleges - feloldására kellett várni, hogy a Vajdaság is bekerülhessen a történelmi Bánságra építô, a térségi folyók nevét viselô Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégióba.

Az Ukrajnával 1997-ben aláírt alapszerzôdés rendhagyó módon felsô kezdeményezésre - a jelzett két esetben az indítványozás a megyék szintjérôl történt - megfogalmazza két, román-moldáv-ukrán részvétellel kialakítandó Eurorégió tervét. Az Alsó-Duna alapító okiratát 1998-ban aláírták, aminél több alig történt. A Felsô-Prut-régió esetében ennyi sem valósult meg, az elôkészítô tárgyalásokat nem sikerült sikeresen lezárni.6

1997 májusában, a Ciorbea-kormány idején került bemutatásra az országon belüli regionalizációt elôkészítô tanulmány, a Zöld Charta, amelyet a Vacaroiu-kormány rendelt meg a dán Randoll csoporttól és a PHARE finanszírozott. Az országban nyolc fejlesztési makrorégió kialakítását javasoló munkával szemben több szakmai észrevétel fogalmazódott meg: nem veszi figyelembe a helyi-térségi hagyományokat, az infrastruktúra szerepét a vonzási övezetek kialakításában; nincs tekintettel arra az elvre, hogy a fejlesztési régió "húzóereje" a térségi központ. A kritika igazi sajtóvisszhangot nem kapott, a tervezett régióhatárokat a regionális fejlesztés kérdését szabályozó törvény (150/1998) a Zöld Charta alapján jelölte ki.7 A makrorégiót alkotó megyék közgyűlési határozat alapján társulnak egymással. Ezt az igent Brassó közgyűlése nem szavazta meg, Maros megye is bizonyos kifogásokat fogalmazott meg.

1996-tól kezdôdôen Románia számára is elérhetôvé váltak a regionális politika támogatását célzó uniós alapok, területi irodák jöttek létre - Temesvár: Ecos Ouverture, Arad: PHARE CBC, Szatmár: PHARE Credo. Új együttműködési lehetôségek nyílnak meg, a pénzekért pályázni kell. A benyújtott pályázatok kötelezô kormányzati véleményezését kihasználva 1999-ben a kormány román-magyar határ menti (PHARE CBC) támogatásra terjesztette elô8 nem határ menti megye (Máramaros) pályázatát, s nem támogatta a közös pályázatot benyújtó Temes és Csongrád tervezetét.

1996-tól kezdôdôen mind több megye válik elôbb az Európai Régiók Egyesületének, majd az Európa Tanács testületeként működô Helyhatóságok Kongresszusának a tagjává. Egyik-másik helyi politikus - megyei közgyűlési elnök, nagyváros polgármestere - ezen intézmények tevékenységében nemzetközi szerephez jut, részt vállal a regionalizmus ügyének szolgálatában Romániától keletre.

Az elemzés szempontjai

Jelen elemzésünk egy átfogó kutatás része, amely külön vizsgálja egyrészt a politikai elit regionalizmus-képét és szerepelképzeléseit, másrészt a közvélemény alakulását. A közvéleményt a sajtó jelentôs mértékben alakítja, kérdés tehát, a regionalizmussal kapcsolatosan mit tartottak fontosnak bemutatni helyi és országos lapok, és ezt miként tették. Ugyanakkor a kérdéskör lakossági percepcióját közvélemény-kutatás keretében vizsgáltuk.

Mivel lehetetlen olyan tartalomelemzéses vizsgálatot lefolytatni, amely mindazon információs ingerekbôl, amelyek bizonyos idôintervallumban bizonyos közösséghez eljutnak, tökéletesen reprezentatív mintát vesz9, illetve mivel az elérhetô és vizsgálható anyag mennyisége hatalmas, általában az indikátor-stratégia mellett szokás dönteni. Valószínűsíthetô, hogy az egyes - helyi - lapok témakezelése a kiválasztott kérdésben bizonyos határok között megfelel a téma általános kezelésének. A sajátosságok az illetô lap politikai profilja - jobb- avagy baloldali, hatalompárti, illetve ellenzéki - szerint értelmezhetôek.

A Temes és Csongrád megyékre kiterjedô régiókutatás romániai oldalon négy lap anyagait vizsgálta. Ezek közül három helyi: a relációt kiemelten kezelô magyar lap (1995-ig Temesvári Új Szó címmel napilap, azóta Heti Új Szó-ként hetilap), egy 1996-ig hatalompárti, majd erôsen baloldali napilap (Renasterea banateana) és a kezdetben karakteresen ellenzéki, majd jobboldali napilap (Timisoara). Az országos lapok közül egy végig jelentôs országos napilap (Adevarul) anyagait elemeztük.

A téma adott: regionalizmus és minden vele kapcsolatos, erre utaló politikai-gazdasági-kulturális-civil esemény.

A vizsgált idôszak: 1992. október 1. - 1998. szeptember 30. Indoklás: 1992 novemberében hozták létre a térség elsô eurórégióját, illetve 1992 ôszén írták alá Temes és Csongrád megyék testvérprotokollumát; 1998. októbere a kutatás kezdete.

Az elemzési alapegység a cikk: hír, tudósítás, (vezér)cikk, interjú, jegyzet, elemzô írás. A műfaji besorolást némileg megnehezíti a helyi sajtó "színtelensége". A helyi román sajtó szakmaisága vita tárgya10, mindenekelôtt mert eltűnt az egyéni hang. Ez az újságírói véleményt hordozó cikkek megritkulását, eltűnését jelenti. A vezércikk is ritka, van lap, ahol nem művelik. Mintha az újságírót nem érdekelné, semmi nem ösztökélné arra, hogy saját véleményét közölje az olvasóval. Eluralkodik a hír és a tudósítás műfaja. Ez a sajtó ugyanakkor "töredezetté" is válik azáltal, hogy egyetlen esemény olykor egyazon lapban több írást eredményez. Sajtótájékoztatók, önkormányzati ülések után nem az egész eseményrôl közölnek a helyi lapok beszámolót, hanem tematikai bontásban írnak az arra érdemesített kérdéskörökrôl, olykor napok múltán. Az írásokról - kódoláskor - nehéz eldönteni, hogy a két-három nappal azelôtti ülésrôl közölt szöveg, ilyen körülmények között, hír avagy tudósítás, talán újságírói reflexiót nem tartalmazó cikk.

Az illusztráció léte és mibenléte is kérdéseket ébreszt: szinte minden írás mellé odakerül azon személy fotója, akitôl vagy akirôl a szöveg származik, illetve szól. Amikor napi gyakorlat, hogy már egy hosszabb hír mellé is fénykép kerül, akkor ez az írás rangját nem emeli, információtöbbletet sem jelent - hanem sablon. Vizsgálatunk emiatt az illusztrációkat nem elemzi, továbbá azért sem, mert egy szerény vidéki kisebbségi hetilap és egy vezetô országos román napilap illusztráció-politikája teljesen eltérô.

A sajtóközlés hatáselemzésekor az egyik vizsgált változó az írások által elfoglalt, négyzetcentiméterben mért lapfelület. Errôl lemondtunk, ezen mennyiségi elv alkalmazását helytelennek tartjuk olyan esetben, amikor az egyes lapok összlapfelülete közötti különbség jelentôs: a Temesvári Új Szó napilapként négy A3-as oldalon jelent meg; a Renasterea kezdetben 12, késôbb voltak 20 A3-as oldalt tartalmazó lapszámai is, átlagban 16 oldallal számolhatunk. A Timisoara a kezdeti 4 oldalról hamar eljutott a 8-ig, majd 12-ig, végül a mai 16-ig - 12 oldalas átlaggal lehetne számolni. Ez hetente 96 oldalt jelent a Renasterea és 72 oldalt a Timisoara esetében. Ehhez kellene valamiként viszonyítani az Új Szó napilapkori heti 24, hetilapkori 14 oldalát. Az Adevarul lapfelülete a helyi román napilapokénál is lényegesen nagyobb - 10 és 12 A2-es oldal, vagyis átlagosan napi 40, hetente 240 A4-es oldalnyi. A látszólagos összemérhetetlenség miatt fordítottunk a kérdésen: nem azt vizsgáltuk, mekkora lapfelületen kínált a lap információt, hanem azt, hogy mennyire tekintette fontosnak a témát, vagyis mennyi helyet szentelt neki. Az egyes lapok szerkesztési gyakorlata alapján jelöltük ki a három kategóriát: rövid, átlagos és hosszú írás.

Külön összesítettük, hogy az egyes lapokban hol jelentek meg az írások: elsô oldalon, híroldalon avagy tematikus oldalon. Az elsô oldalt általában minden olvasó átfutja, ha nem is olvas el minden itteni írást, a tematikus oldalt viszont csak azok olvassák el rendszeresen, akiket az illetô téma érdekel.

Vizsgáltuk még a szerzôi hozzáállást, a témakezelést három kategóriába soroltuk: pozitív, semleges, negatív. A szerzôi hozzáállás kérdését a hírek és tudósítások esetében feltenni indokolatlan, miközben cikkek, interjúk, jegyzetek és elemzô írások esetében indokolt.

Elöljáróban még annyit: a kutatást nem szűkítettük le a regionalizmus helyi vagy országos eseményeivel kapcsolatos közlések vizsgálatára, a feldolgozott anyagba beválogattunk minden, a határon túli együttműködést, európai integrációt érintô írást, ugyanis ezek is a korábbi politikai bezártság ellen, vagyis a regionalizmus irányában hatnak.

Közlemények: műfaji és idôbeni megoszlás

A négy lapban hat év alatt összesen 344 regionalizmussal és határ menti együttműködéssel kapcsolatos írást találtunk. A vizsgált idôszakban a négy újságnak - napilap esetében évente kb. 300, a hetilap 52 megjelenését véve alapul - mintegy 6450 lapszáma jelent meg, ami azt jelenti, hogy átlagban minden 20. lapszámban foglalkoztak a kérdéses témával. Az egyes lapok között a téma iránti érdeklôdést illetôen jelentôs eltérések vannak, miként az alább 1. diagram mutatja:

1. diagram. Közlések megoszlása

A valós érdeklôdés mértékét kapjuk meg, ha a megjelent írások számát arányítjuk az egyes újságok hat év alatti összlapszámához: a lapszámok hány százalékában van jelen a témakör. Lásd a 2. diagramot.

2. diagram. Érdeklôdés (1)

Az érdeklôdés idôbeni megoszlása jelentôs ingadozásokat mutat (3. diagram) - a közölt írások számát vettük alapul. Észrevehetô, hogy az egyes lapok érdeklôdési csúcsai más-más évben jelentkeznek, vagyis az eltérô szellemű lapok, miként várható volt, eltérô mértékben foglalkoznak a közélet ugyanazon eseményeivel. A Renasterea 1993-94-es csúcsa a gazdasági jellegű társulások tervének, illetve a DKMT elôkészítésének idejére esik: az írások többsége az akkori kormány negatív álláspontjára helyezkedve tárgyalta a kérdéskört. A Timisoara közléscsúcsa 1996 utáni, vagyis zömmel megvalósuló folyamatokat taglaló írásokat jelent.

A legtöbb írás (66) 1994-ben jelent meg, az Új Szó 27-es közlési rekordjának köszönhetôen. 1996-tôl érezhetôen felértékelôdik a téma (1996:57, 1997:62 és 1998-ban 9 hónap alatt 51 közlés). Az Új Szó esetében az 1995-ös visszaesést, részben, a napilapról a hetilapra való áttérés okozta.

3. diagram. Érdeklôdés (2)

Az írások műfaji megoszlását az alábbi, 1. táblázatban foglaltuk össze:

Írások

Hír

Tudósítás

Cikk

Jegyzet

Interjú

Elemzô

Összesen

Új Szó

25

37

8

7

18

0

95

Timisoara

43

39

16

0

1

0

99

Renasterea

61

25

20

0

8

1

115

Adevarul

14

14

6

1

0

0

35

Összesen

143

115

50

8

27

1

344

1. táblázat. Műfaji megoszlás (1)

A hír és a tudósítás a napi újságírói feladatok legegyszerűbb és legkevésbé szakmai teljesítését jelenti a konkurenciális piacon: az összes írás 75 százaléka tartozik ide. Az Új Szó és a Renasterea viszonylag sok interjút közölt: a magyar lap a politika eseményeit elôszeretettel mutatja be valamilyen részvevô vagy érdekelt megszólaltatásával, az utóbbi pedig kb. három éven át elsô oldalas interjúkat közölt, amikor "jól jött" minden téma és személy. Az egyéni véleményt cikkek, jegyzetek, elemzô írások jelenítik meg és segítenek eligazodni rendkívüli kérdésekben.

Szférák és érdekek

A feldolgozás során szférával jelöltük az átfogó témakört (lásd: 2. táblázat) és külön megnéztük, milyen érdeket jelenít meg egy-egy írás. Mindkét kategória esetében egyazon írás, természetesen, több rovatba is besorolható, a helyzetnek megfelelôen. Bár az is vizsgálható, hogy mely területeket nem jelenítik meg az egyes írások, úgy ítéltük meg, nincs akkora információs hozadéka a negatív összesítésnek, hogy külön szerepeltessük.

Szféra

Politika

Gazdaság

Civil

Kultúra

Új Szó

40

27

13

17

Timisoara

69

10

15

6

Renasterea

67

29

5

17

Adevarul

15

6

10

4

Összesen

191

72

43

44

2. táblázat. Tematika (1)

Az érdekekre vonatkozó összesített adatsor különbözik az elôbbitôl (politika: 148; gazdaság: 115; civil: 55, kultúra: 72), a százalékos összesítés a következô diagramot eredményezi:

4. diagram. Tematika (2)

A szféra és az érdek nem tevôdik teljesen egymásra, sok alkalommal politikai jellegű esemény gazdasági, kulturális vagy éppenséggel civil folyamatot, együttműködést készít elô.

Miként a diagram mutatja, a politikai megjelenítés a helyi román napilapok sajátja, ami nem függ a lapgazda ideológiai beállítottságától avagy hatalompártiságától/ellenzékiségétôl. Az országos román napilap külön esetet képvisel: Ion Iliescu korábbi államfô belépése a pécsi székhelyű Magyar-Román Baráti Társaság tagjai közé, illetve az egyik vándorgyűlésen való részvétele olyan hírértékkel bírtak az Adevarul számára, hogy egymás után több írásban is foglalkoztak a kérdéssel. Ezen írások, a témakörre vonatkozó alacsony közlésszám miatt, a civil téma felértékelôdését mutatják a lap számára.

A román média által közvetített információk és jelzések szerint a regionalizmus és a határ menti együttműködés kérdéseiben a magyarok - akár Magyarország polgárairól, akár Romániában élô kisebbségekrôl van szó - számára leginkább a politikai, másodsorban a kulturális érdekek fontosak, minden más ezek után következik. A temesvári magyar lap írásainak tematikai elemzése viszont mást mutat: elsô helyen a gazdasági érdek áll, ezt a művelôdés követi, miközben a politikai és a civil érdek a másik kettônél lényegesen kisebb, azonos közlésszámmal a harmadik-negyedik helyre került. Az eltérô témakezelés magyarázata, hogy az együttműködés-regionalizmus kérdésében többségi (román) oldalon nem a saját érdek, hanem a másik, kisebbségi fél létével-érdekeivel kapcsolatos vélt veszély a fontos. És mivel Budapest hallatja a hangját a határon túli magyar közösségek érdekében, amit Bukarest sokkal kevésbé vállal a kisebbségi románokért, érdekképviseleti aránytalanság jön létre, amire a sajtó nem a mind általánosabbá váló európai kisebbségvédelmi gyakorlat ismertetésével, és a román kormányzati felelôsségvállalás számon kérésével, hanem a rosszul értelmezett nemzeti érdek jegyében a vélt veszély jelzésével válaszol.

Ezen elv érvényességét bizonyítja a negatív újságírói hozzáállást kiváltó témák jegyzéke. Újságírói fenntartást a következô témákkal kapcsolatosan figyeltünk meg: a Baden-Württemberg német tartománnyal kialakítandó gazdasági együttműködés, az Európai Régiók Egyesületébe való belépés, a Duna-Maros-Tisza Eurorégió és a Bánsági Gazdasági Egyesülés kialakításának tervezetei. Jellemzô, hogy a Bánság három történelmi megyéjének - Arad, Temes, Krassó-Szörény - gazdasági összefogása ellen 1994-95-ben keményen fellépett a központi hatalom, s ezt a hatalompárti helyi sajtó (a Renasterea) olyannyira támogatta, hogy e kérdésnek szentelte a vizsgált hat esztendô egyetlen - elítélô - elemzô írását. A fejlesztési régiók kialakítását elôkészítô Zöld Charta megjelenése szintén negatív reakciót váltott ki a lap részérôl, lévén az egységes nemzeti állam ellenében ható mozgás.

Megállapítható: valamennyi újságírói nemtetszést kiváltó kérdés a továbbiakban pozitívan alakult: a Zöld Charta elôirányzatai megvalósultak, miáltal létrejött - az idézett három mellett Hunyad megye részvételével - a nyugati fejlesztési régió, amely lényegében a három bánsági megye tervezett gazdasági egyesülésének a megvalósulása. Az Európai Régiók Egyesületébe a bánsági megyék beléptek, szakbizottságok szintjén több programba bekapcsolódtak. A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió létrejött és Baden-Württemberg tartomány sem fordított hátat a Bánságnak a politikai vakság okán kialakult helyzet miatt.

A szerzôi hozzáállás statisztikáját az alábbi, 3. táblázatban foglaltuk össze:

Szerzôi attitűd

Pozitív

Semleges

Negatív

Új Szó

56

38

1

Timisoara

17

80

1

Renasterea

7

105

3

Adevarul

4

29

2

Összesen

84

252

7

3. táblázat. Újságírói attitűd (1)

Mivel hír és tudósítás esetében nagyon nehéz az újságírói hozzáállásra következtetni - az esetleges jelzôk pedig éppenséggel zavaróak lehetnek -, s mert a semleges hangvételű írások száma nagyjából megegyezik a hírek-tudósítások számának összegével (252:258), az alábbiakban a pozitív hozzáállás százalékos arányainak a bemutatásával kívánjuk árnyalni a képet.

5. diagram. Újságírói attitűd (2)

Megfigyelhetô, hogy az európai trendek és intézmények iránti legnagyobb nyitottság a kisebbségi sajtóra jellemzô, jóval kisebb az ellenzéki beállítottságú román lap esetében, és minimális a - kommunista elit második vonalát képviselô, Iliescu nevével jelzett - hatalmat támogató többségi lap esetében.11

Terjedelem és hely a lapban

A vizsgált lapokban a rövid és közepes terjedelmű írások vannak túlsúlyban, még a központi napilap sem szentel hosszabb írásokat csak a valamiért szenzációs, illetve az "éles" témáknak. A regionalizmus azonban nem éles téma, bár áttételesen kapcsolódik a nemzeti szuverenitás kérdésköréhez. A határ menti együttműködés pedig éppenséggel azon témák közé tartozik, amelyeket a politika látszólag akkor is "támogatott", ha ez irányban a gyakorlatban semmit nem tett. Egy ilyen téma többnyire nem kap kiemelt terjedelmű taglalást.

Az írásokat, miként a módszertani észrevételeknél már jeleztük, rövid, átlagos, hosszú kategóriákba soroltuk. Az eredményt az alábbi, 6. diagram szemlélteti:

6. diagram. Terjedelem

Lényeges különbségek nincsenek; bár az Új Szóval kapcsolatosan újfent megfigyelhetô, hogy a témakör számára fontosabb, mint a többi újság esetében. A két helyi román napilap szinte hajszálra azonos adatai jelzik, hogy egy lap bal- és a jobboldali politikai beállítottsága, illetve a hatalompártolás-ellenzékiség a kérdés fontosságát illetôen nem releváns.

Függetlenül attól, hogy az egyes lapok milyen szerkesztôi koncepció szerint készülnek, az elsô oldalas írásra többen figyelnek fel, mint a laptestben lévôre. A híroldalt általában érdeklôdés kíséri, itt viszont terjedelmi-műfaji szempontok szabnak gátat.

7. diagram. Hely a lapban

A Renasterea szerkesztôi koncepciójából következôen hírek, rövid írások is kerülnek az 1. oldalra, ezzel magyarázható témánknak a másik két román lapnál nagyobb elsô oldalas jelenléte. Érdekes, hogy a tematikát inkább támogató Timisoara közléseit kevésbé emeli ki, helyezi elôtérbe, mint az inkább negatív hozzáállású Renasterea. Ez bizonyos fokig azzal is magyarázható, hogy a negatív üzenetet hordozó írás a sajtóban gyakran elôkelôbb helyre kerül, mint a pozitív. Esetünkben minden bizonnyal azt is figyelembe kell venni, hogy a nemzet és szuverenitás kérdéseiben miként nyilvánul meg a sajtó. A nyilvánvalóan nemzetféltô "kimegy" az elsô oldalra. Akik sajtókoncepciójukat nem a nemzetféltésre építik, valahol a laptestben helyezik el közlendôjüket. A nemzetet utóbbi is félti, de másként, kevésbé agresszívan. A nemzet féltése olyan kérdés, amelyre vonatkozóan a román nyelvű sajtóban megvan a - hallgatólagos - összhang.

Az együttműködés kérdését illetôen - a regionalizmus más eset - két fô diskurzus-modell alakul ki. A többségi - elvben támogató, a gyakorlatban kritikai élű - objektívnek tűnik, hisz a "tények" igazságára támaszkodik. A kisebbségi témakezelés érvelô, s ilyenként érdekeket jelenít meg. Az valóban tagadhatatlan: a kisebbségnek az anyanemzetével való jó kapcsolat nagyobb érdeke, mint a többség számára a jószomszédi viszony. Ebbôl származik az elsô aránytalanság. A második a többségi és kisebbségi média státusa közötti különbségbôl fakad. A kisebbségi sajtót szinte kizárólag az illetô kisebbség olvassa, a többségi sajtó olvasóinak etnikai összetétele alig különbözik a lakosság etnikai összetételétôl.12 Az egymás mellett élô etnikai közösségek a média szempontjából akkor sem szimmetrikusak, ha a két helyi közösség nagyjából egyenlô nagyságú: a többség nem ismeri oly mértékben a kisebbség nyelvét, mint fordítva.13

Maga a többségi média a kisebbségek ügyében nem egységes: kétféle témakezelés alakul ki a kisebbségekkel kapcsolatos, jelesül a magyar vonatkozású kérdésekben. Az egyik tényközlô, keveset ír a kisebbségekrôl, többnyire nem saját szerzôktôl. A másik a nemzetféltô és központosított hatalomgyakorlást elfogadó sajtó gyakorlata: bár bizonyos kérdésekben nem támadhat - a határ menti kapcsolatok elmélyítését, javítását tagadva nehéz demokratikusnak tűnni -, létrehozhat a lapszámban, illetve az együttműködést taglaló lapszám utániakban magyarellenes hangulatot. A Renasterea "szolgálatos" helyi ellenség14 konstituálásával jeleníti meg - úgymond hitelesen - a magyar veszélyt. Erre magyar oldalról nincs válaszlehetôség: helyreigazítással lehet próbálkozni, de a hatása vitatható; az sem megoldás, ha magyar orgánum válaszképpen jelzi, országosan van olyan román parlamenti párt, amelynek programja sovén és fasiszta. Az egyik egy helyi ügy, a helyi közösségek közötti kapcsolatra hat ki, a másik elvi kérdéssé szublimálódik, amellyel a közember napi gondjai között alig törôdik. Elôbbi kihat - az elvben jónak mondott - határ menti román-magyar kapcsolat alakulására, utóbbi nem.

Együttműködés, regionalizmus

Vizsgálatunk során a regionalizmussal kapcsolatos írások mellett katalogizáltunk minden olyat, amely a határ menti együttműködéssel, illetve a regionalizmus kérdésköréhez valamiként kapcsolódó kérdéssel foglalkozott. Az írásokat három csoportba soroltuk: együttműködést taglaló, a regionalizmusra utaló, a regionalizmussal foglalkozó. Összesítô táblázatunk:

Tematika

Együttműködés

Utalás reg-ra

Regionalizmus

Új Szó

74

9

12

Timisoara

55

13

31

Renasterea

53

13

49

Adevarul

25

2

8

Összesen

207

37

100

4. táblázat. Tematika

A 100 írás hat év alatt kevés, hiszen idôközben elkezdôdött az uniós integráció elôkészítése, ami bevallottan a jelenlegi politika egyik legfontosabb prioritását képezi. Az integráció, illetve a régiópolitika számára létrehozott pénzügyi alapok léte indokolná az alapos és folyamatos média-odafigyelést a kérdéskörre. Az eltelt hat év során az odafigyelés mértéke, a politikai hullámverés függvényében, jelentôsen változott, éspedig:

1. grafikon. Regionalizmus (1)

Az 1994-es csúcs országosan a Kárpátok Eurorégió körüli, helyben pedig a Bánsági Gazdasági Régió tervezetével kapcsolatosan alakult ki, 1996-tól kezdôdôen pedig a szabad utat kapott regionalizmus hozza az eseményeket. Különben az egyes lapok odafigyelés-indexe (az összközlés-szám és a régiós írások) aránya nagyon különbözô, az Új Szóé a legalacsonyabb:

8. diagram. Érdeklôdés (3)

Az érdeklôdés mértékét az is jelzi, milyen műfajú közlések látnak napvilágot. Az alábbi, 9. diagram a regionalizmussal kapcsolatos írások műfaji megoszlását jeleníti meg. A hírek és a tudósítások aránya a regionalizmust taglaló írások között nem sokkal, de nagyobb, mint az egész mintában: 78 százalék a 75-höz viszonyítva. Ugyanakkor jelzés értékű, hogy az egyetlen elemzô írás (Renasterea) a regionalizmussal foglalkozik - elutasítóan. Interjút csak az Új Szó és a Renasterea közölt a kérdéskörrôl.

9. diagram. Műfaji megoszlás (2)

A regionalizmussal foglalkozó írások esetében is elkészíthetjük azokat az elemzéseket, amelyeket az egész mintára vonatkozóan elvégeztünk. De mivel az elemszám viszonylag kicsi, a különbözô bontások esetében már egyetlen írás is befolyásolja az eredményt, csökken az állítások megbízhatósága. Ezért csak egyetlen jellemzôre térünk még ki: a negatív újságírói hozzáállásra. Az összesen 7 tagadó hangvételű írás közül 5 a regionalizmussal kapcsolatos. Ezek közül három jelent meg a Renastereaban, egy-egy a Timisoaraban és az Adevarulban.

Következtetések

Elemzésünk során az alábbi következtetésekre jutottunk:

  • A regionalizmus a sajtó számára nem éles kérdés, fontossá akkor válik, ha külön belpolitikai töltete van. A román sajtó számára a regionalizmus nem vált politikai vízválasztóvá, helyi ellenzéki és hatalompárti lap témakezelése között nincs lényegi különbség.

  • A kisebbségi orgánum a térségi együttműködés kérdése iránt a többségi lapoknál lényegesen jobban érdeklôdik, korunk meghatározó politikai jelensége, a regionalizmus iránt viszont, elsôsorban nemzetféltésbôl, a román sajtó mutat nagyobb érdeklôdést.

  • A sajtó - mindenekelôtt a vidéki román média - tükrözô szerepre vállalkozik, bár már nem a totalitarizmus utasításos sajtója, de távol áll a véleményalkotást elôsegítô sajtótól is, amelyben az alaphangot az újságírói véleményt hordozó műfajok adják meg. Ezek a műfajok alig léteznek a vizsgált sajtóban, mely emiatt színtelen, a hírek-tudósítások túltengése miatt pedig töredezett. A jelzett helyzet okán a sajtó a regionalizmus ügyét igen keveset vitte elôre.

  • A regionalizmus-nemzetállam fogalompár szellemi bűvkörébôl kilépni nem tudó/akaró sajtó a regionalizmus jelenségét, nemzetféltésében, nem is igyekszik megfelelôen értelmezni és beépíteni az új Európáról kialakítandó képbe, hanem "lebegteti", a lényegi kérdésekrôl nem alakul ki a különben szükséges és esedékes társadalmi diskurzus.

  • A sajtó a regionalizmus vonatkozásában nem bizonyult "tudós jósnak", minden kifogásolt vagy ellenzett folyamat/jelenség alig pár év alatt kialakult/megvalósult. Ennek ellenére a sajtó általános hitele növekedôben - a hatalomgyakorlás módja által indukált belpolitikai szerepe következtében.

--------------------------------------

* A tanulmány elkészítésében közreműködtek: Joó Imre és Hozó Éva. Segítségüket ez úton is köszönöm.

1 A romániai sajtó helye és helyzete a tranzíció folyamatában a szakmát - lásd pl.: P. Pâ nzaru: Mass-media î n tranzitie. Bucuresti 1996, M. Cernicova: Stilul publicistic actual. Timisoara 1999 - és a politikát - lásd, többek között: A. Mungiu: Româ nii dupa '89. Bucuresti 1995, H.-R. Patapievici: Politice. Bucuresti 1996 - egyaránt élénken foglalkoztatja.

2 CURS: Centrul de sociologie urbana si regionala, vagyis Városi és Térségi Szociológiai Központ.

3 Barometrul de opinie publica, készült a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízásából 1998 júniusában. Az ilyen vizsgálatok során a politikai intézmények közé általában felveszik a rádiót is, és nem kutatják a kereskedelmi média bizalmi indexét - de Romániában ez is sajátosan alakul.

4 A kérdéssel kapcsolatosan lásd: Bodó B. - M. Cernicova-Buca - Somogyi A.: A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurórégió és a helyi politikai elit. Temesvár 1999.

5 A Soros Alapítvány anyagi támogatásával készülô közvélemény-kutatások (barométer-vizsgálatok) eredményeit összefoglaló tanulmánykötet sem tételesen, sem áttételesen - szomszédsági kapcsolatok, geopolitikai hatások okán - nem foglalkozik a regionalizmus kérdésével. Lásd: Fetele schimbarii. Româ nii si provocarile tranzitiei. Bucuresti 1999.

6 A Kárpátok és a DKMT eurorégiók elôkészítése során a helyi politika megelôzte az országost. Idôközben a parlament a hatályos törvényeket régióalapítás szempontjából értelmezte, illetve a központi kontroll intézményét is kialakította: minden eurórégiós tervet a kormánynak láttamoznia kell. A Felsô-Prut-régió esetében a kormány kifogásait nem sikerült - még - rendezni.

7 Kísért a gondolat, hogy etnikai tényezôk is közre játszottak a régióhatárok kialakításában, ugyanis a történelmi tájegységek mentén építkezve olyan régiókat is létre kellett volna hozni, ahol a magyar kisebbség jelenléte a fôvárosban "elfogadottnál" nagyobb lett volna.

8 A helyi politika felelôsei nyilvánosan utasították vissza a hatásköri túllépést, mindhiába, a kormány akaratát érvényesítette.

9 Lásd: E. Babbie: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest 1998. 345-372.

10 Lásd: N. Tolcea: Profesiunea de jurnalist nu exista. In: Prima ora, 1999. aug. 26.

11 Az ellenzékiség-hatalompártolás minôsítés az Iliescu nevével fémjelzett idôszakra vonatkozik. A vizsgálat anyagainak több mint kétharmada - miként kimutattuk - 1996-ig jelent meg, az Iliescu-kor és az ezt követô nem lehetnek jelen azonos súllyal a mintában.

12 Az anyanyelvéhez alig kötôdô, anyanyelvi sajtót nem "fogyasztó" kisebbségi önmagát etnikai tükörben látja: mindinkább olyannak érzékeli, amilyennek a többségi média mutatja. Ez akkor is torzít, ha az illetô média nem kisebbségellenes. Lásd: Albert F.-Bodó B.-Papp A.: Peremlét és megmaradás. Temesvár 1997.

13 Ezt fôleg az azonosság/másság vizsgálatok során kell figyelembe venni. Lásd: Bodó Z.-M. Cosmeanu-Máteffy Cs.-P. Marginean: Alter/Ego tî rgumuresean. In: Altera 1995/1.

14 A helyi vezetô magyar politikusok - Bárányi Ferenc, Bodó Barna, Borbély Imre, Toró T. Tibor - az idôk során valamennyien kerültek helyi fô ellenség szerepkörbe a Renastereaban. Ha egy magyar politikus kijelenti: a kisebbségi kérdés nincs megoldva Romániában, bizonyosra veheti, ellenségnek minôsíti egy vagy több fórum.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék