magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 1. (19.) SZÁM - Belsô választások
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Magyar Kisebbseg

András Péter

Hosszú távú szempontok
a belsô választásokról való gondolkodáshoz

Bevezetô

 

A belsô választások rövid és hosszú távon is meghatározó jelentôségűek az erdélyi magyar politikában és az erdélyi magyar közösség számára. A közvetlen jelentôséget az adja, hogy pár hónapon belül megtörténnek a belsô választások és így az RMDSZ egy új SZKT-t választ. A hosszú távú jelentôség abból fakad, hogy a belsô választások mikéntje és eredménye meghatározza az RMDSZ fejlôdési irányát és lehetôségeit az elkövetkezô évekre.

A jelen rövid véleményirat célja néhány hosszú távú szempont felvázolása, amelyek alapján jobban átláthatók a belsô választásokkal kapcsolatos történések és hatások. Ezek a hosszú távú szempontok rámutatnak a belsô választások stratégiai jelentôségére.

 

Véleményünket azzal a következtetéssel zárjuk, hogy bár a hosszú távú szempontok egyértelműen egy általános, titkos, közvetlen és valóban jelentôséggel bíró belsô választás mellett szólnak, több rövidebb távon ható tényezô arra mutat, hogy ennek a megvalósítási esélyei nem túlságosan nagyok.

Hosszú távú szempontok

 

Az RMDSZ hosszú távú célja a magyar közösség megmaradásának és fejlôdésének a biztosítása (lásd az RMDSZ Programot és Alapszabályzatot). Ez azt jelenti, hogy azt szeretnénk, hogy a magyar közösség egy kompetícióra képes közösség legyen, amelyik képes megôrizni közösségi identitását és ezzel egyidejűleg eredményesen együttműködik más közösségekkel. Közösségünknek olyannak kell lennie, hogy érdemes legyen tagjai számára a közösséghez tartozás, ami által plusz erôforrást jelentô elônyre tesznek szert egyéni érvényesülésükhöz.

Természetesen az RMDSZ hosszú távú céljának elérése sok tényezôtôl függ, viszont ezek közül az egyik legjelentôsebb az, hogy az RMDSZ mint közösségi szervezet megfelelô politikai alrendszerrel rendelkezzen. A következô bekezdésekben néhány fontosabb vizsgálati szempontot mutatunk be, melyek alapján mérlegelhetô, hogy mennyire felel meg az RMDSZ politikai alrendszere a hosszú távú célnak.

 

Kezdetként azokra a problémás helyzetekre hívjuk fel a figyelmet, melyek a fejlett országok politikai alrendszereit jellemzik. Az utóbbi években láthattuk, hogy a hagyományos tömegpártokra épülô politikai rendszer válságba került Olaszországban, Japánban, Belgiumban, valamint még frissebben Németországban és Ausztriában. Olaszországban és Japánban a teljes pártrendszert próbálták megreformálni, nem túl sok sikerrel. Belgiumban még kevesebb sikerrel jártak, akik a politikai botrányok után reformot szerettek volna. Németországban kibontakozóban van a széles körű politikai botrány, ami egyre jobban fenyegeti az ország egész politikai berendezkedését. Az eddig említett országokban elsôsorban pénzügyi, pártfinanszírozási jellegű botrányok történtek. Ausztriában a politikai rendszert megrengetô botrányt a szélsôjobboldal kormányra kerülése okozta. Ezeknek a helyzeteknek az okát a politikai rendszer diszfunkcionalitásaiban kereshetjük.

 

Az elsô probléma a politikai alrendszer transzparenciájának alacsony mértéke. A szemlélô számára nem világos, hogy a politikai döntések hogyan születnek meg, a befolyásoló hatalom hogyan oszlik meg, a politikai, gazdasági és más érdekek hogyan találnak utat maguknak a politikai szervezetek bürokratikus útvesztôiben. A transzparencia alacsony mértéke csökkenti az RMDSZ vezetôinek a megbízhatóságát és gyanakvóvá teszi a polgárokat.

 

A következô probléma a kommunikáció nehézkessége a polgár és az ô érdekképviseletét ellátó szervezetek között. Bár a pártok és más politikai szervezetek közkapcsolati (PR) tevékenysége a működésüknek egy professzionalizálódott része, az általa biztosított kommunikációs csatornák túlságosan sablonosak, formálisak és nem közvetítik azt a személyre szóló információt, amit a külsô használójuk, a polgár elvár. Azt is láthatjuk, hogy a választási kampányok általában a potenciális szavazók viszonylag kis részét képesek mobilizálni, a polgárok jelentôs része elzárkózik a kampány során közölt üzenetektôl.

További probléma a reprezentativitás csökkenése. A hagyományos tömegpártok egyre kisebb réteg érdekeit képviselik, elsôsorban azért, mert a polgárok jelentôs része nem kívánja képviseltetni magát olyan szervezetek által, amelyekkel nem tud kommunikálni, és amelyeknek nem tudja átlátni a működési logikáját. Azáltal, hogy a pártok képviseleti jellege csökken, tulajdonképpen a létük kérdôjelezôdik meg. Bár a választók továbbra is szavaznak rájuk, csökken a választók aránya a lakosságban, és így csökken azoknak a részaránya, akik a politikai alrendszerben képviseletre találnak.

Az elôzôhöz kapcsolódó probléma az érdekérvényesítés nehézkesebbé válása. Minthogy csökken a pártok reprezentativitása, a polgárok egyre kisebb csoportjainak az érdekei nyilvánulnak meg a pártokra leadott szavazatokban. A kommunikációs nehézségek következtében a pártok és a politikai alrendszer nehezebben találja meg azt a hangot, ami lehetôvé tenné a polgárok túlnyomó többsége számára az érdekeik politikai rendszeren belüli megjelenítését. Ez érvényes a gazdasági, katonai és más professzionális érdekcsoportokra is. Az ô számukra is nehéz hatékony és átláthatóan működô érdekképviseletet találni a politikai alrendszer keretei között.

 

Végül egy további fontos, a kommunikációs nehézségekhez kapcsolódó probléma: a demagógia és a manipuláció problémája. Egyrészt a polgárok egyre nagyobb része eléggé képzett ahhoz, hogy átlásson az egyszerű demagógián és manipulációs szándékon, másrészt egyre kevésbé elégséges a képzettségük ahhoz, hogy érdemi véleményt tudjanak alkotni a legtöbb politikai kérdésben. Ez a helyzet jelentôs mértékben járul hozzá a polgárnak a politikai alrendszertôl való eltávolodásához. Elvileg a politikai alrendszer szerepe lenne a politikai kérdések közérthetô nyelvre való lefordítása, viszont, ha ez demagógiává és manipulációvá torzul, akkor ahelyett, hogy a polgár és a politikum közötti kapcsolat építését szolgálná, éppen annak a lerombolását éri el.

 

Összegezve, láthatjuk, hogy a század elején-közepén kialakult tömegpártokra épülô politikai berendezkedés válságba jutott. A válság közvetlen okai a politikai alrendszer diszfunkcionalitásai. A mélyebb okokat a nagyon felgyorsult információáramlásban, az emberek átlagos képzettségi szintjének a növekedésében, és a gazdasági folyamatok globalizációjában kereshetjük. Világszerte számos kísérlet és kutatás folyik azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene és lehetne a politikai alrendszert megreformálni, ahhoz, hogy eredményesen tudja betölteni a társadalomban ráháruló szerepet. Sajnos még várnunk kell az általánosan felhasználható eredményekre, viszont ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy tanuljunk az említett problémák nyomán.

A röviden vázolt problémák alapján világos, hogy az RMDSZ-nek egy olyan politikai komponenst, alrendszert kell kiépítenie, ami lehetôvé teszi ezeknek a problémáknak az elkerülését, illetve ezek gyakorlati jelentôségének csökkentését. Tömören összefoglalva, az RMDSZ-nek mint politikai szervezetnek a következô elveknek megfelelôen kellene szervezôdnie:

  1. transzparencia, vagyis a döntéshozási folyamat átláthatósága;
  2. hatékonyan működô kommunikáció, vagyis érthetô, értelmes és érdemi kérdésekbôl és válaszokból álló ko
  3. mmunikáció a szervezet tagjai és részei között;

  4. reprezentativitás, vagyis a képviseltek valódi csoportjainak az azonosítása és képviselete az országos és nemzetközi politika porondján;
  5. hatékony érdekérvényesítés, vagyis világos és könnyen átlátható strukturálása az érdekérvényesítési mechanizmusoknak, ezek ellen
  6. ôrizhetôségének a biztosítása, és az érdekképviseletet elváró csoportok valós érdekeinek a megjelenítése a politikai színtéren;

  7. a képviseltek értelmes polgárokként kezelése, vagyis a demagógia és a manipuláció tudatos elkerülése, a problémák és döntési kér
  8. dések értelmes, érdemi és érthetô bemutatása, és a képviseltek tényleges bevonása a döntéshozási folyamatokba.

Természetesen ezeknek az elveknek a teljes mértékű érvényesítése nem sikerül egyik pillanatról a másikra, viszont ha szem elôtt tartjuk ôket és igyekszünk érvényesíteni ôket, akkor valóban várható, hogy jelentôs mértékben érvényesülni is fognak. Ha ez sikerül, akkor az RMDSZ valóban felkészülten lép a 21. századba, és könnyen tud majd reagálni az országos és nemzetközi politikai alrendszer jövôbeli kihívásaira.

 

Jó példának tekinthetô az Egyesült Államok pártjainak belsô szervezete. A pártok valójában érdekcsoportok viszonylag lazán szervezett érdekképviseleti keretei. A politikai döntéshozatali folyamatok áttekinthetôek, kiszámíthatóak és követhetôek (akár az egyes kongresszusi képviselôk vagy szenátorok szintjén is). Az érdekképviselethez jutás útja többnyire világos és bejárható azok számára, akik ezt szükségesnek vélik. A politikusok esetében többnyire felismerhetô, hogy ki, milyen érdekcsoportnak az érdekeit képviseli, és minden politikus esetében megtalálhatók ezek a csoportok. A képviseltek és az ôket képviselô politikusok közti kommunikáció viszonylag hatékony, és nem marad a puszta formalitás szintjén. Másrészt viszont a demagógia és manipuláció itt is jelentôs mértékben jelen van a politikai jellegű kommunikációban. Összegzésként, úgy véljük, hogy az amerikai pártok szervezete hatékonyabb, mint az európai társaiké, pontosabban, jobban alkalmazkodik a mai politikai-gazdasági-kulturális környezethez és hatékonyabban mobilizálja a társadalmi erôforrásokat.

A jelentôséggel bíró belsô választások megszervezése egy fontos lépés azon az úton, hogy az elôbb felsorolt elveket érvényesítsük az RMDSZ-ben. Közvetlen, amerikai jó példaként tekinthetjük az ottani pártok belsô választásait, ahol párttagok és kívülálló érdeklôdôk is beleszólhatnak abba, hogy milyen irányvonala legyen a pártnak és ki legyen a párt szövetségi elnökjelöltje. Amennyiben a belsô választás valódi jelentôségű, nagymértékben hozzájárulhat az elméletben képviseltek részvételéhez a politikai döntéshozási folyamatokban. Fontos az, hogy ne csupán azt lássuk, hogy a belsô választások a szavazók (és csupáncsak szavazók) mobilizálásához járulnak hozzá, hanem azt is lássuk, hogy akik szavazók, azok ennél nagyobb mértékben is szívesen részt vennének a politikai döntésekben. Kell látnunk, hogy akkor vannak szavazók, ha ezáltal ôk tényleges érdekképviselethez jutnak, ha késôbb, értelmesen és érdemben kommunikálhatnak a politikai képviselôikkel, ha ténylegesen ellenôrizhetik és számon kérhetik az érdekeik képviseletét.

A jelentôséggel bíró belsô választások eredményeként az RMDSZ politikusok rekrutációja hatékonyabb módon történne, mint az egyszerű politikai pártok esetében. Ezeknél a rekrutáció lojalitás alapú, és a vezetô politikusok körüli "családok" kialakulásához vezet. Ezzel szemben, a belsô választások lehetôvé teszik a verseny alapú kiválasztást, úgy, hogy a versenyben a rendszeren belüli pártszerű szervezetek vesznek részt. Míg a "család"-okon alapuló szervezet nehézkesen reagál a külsô változásokra, és jelentôs megrázkódtatásként éli meg egy fontosabb "család"-fô elvesztését (lásd Kohl és Schauble erodálódásának hatását a CDU-ra Németországban), addig a kompetíciós rekrutációra alapuló politikai szervezet dinamikusan tud reagálni a környezeti változásokra, és az elvesztett vezetôket könnyebben tudja pótolni. A hatékonyabb rekrutáció természetesen a politikai szervezet általában tekintett hatékonyságát is növeli. Tömören fogalmazva, a hatékonyabb politikai szervezet jobban tudja integrálni és becsatornázni a számára hozzáférhetô társadalmi erôforrásokat és eredményesebb politikai céljainak az elérésében.

A belsô választások megszervezése hosszú távon ható stratégiai lépés. Ezáltal végérvényesen túllépünk a pártszerű szervezôdésen, integrálni és képviselni tudjuk közösségünk egészének és egyes részeinek a valódi érdekeit. A belsô választások megszervezésével, az állammodell szerint építkezô RMDSZ egy jelentôs lépést tesz a jövô integrált közösségi szervezete felé, amely eredményesen tudja majd képviselni és érvényesíteni a mögötte álló közösség érdekeit a jövôbeni közösségek Európájában.

Megjegyzések és következtetések

 

Bár a hosszú távú szempontok egyértelműen a belsô választások mellett szólnak, ahhoz, hogy jobban felmérhessük a megvalósulás esélyeit, figyelembe kell vennünk a rövid távon ható tényezôket is. Ezekrôl mások valószínűleg részletesebben írnak, itt csak röviden kívánjuk összefoglalni ôket.

 

A valódi érdekcsoportok (akiknek érdekérvényesítô képessége van) ma inkább a "család"-ok családfája szerint szervezôdnek. Az RMDSZ domináns családfája egyre inkább igyekszik kiszorítani a többit a politikai mezônybôl, és az RMDSZ egyetlen családfájává válni... A szervezet belsô struktúrái (SZKT, Ügyvezetô Elnökség, Operatív Tanács, Szövetségi Elnök, parlamenti frakciók) közötti hatalommegoszlás ma sokkal inkább a pártszerű szervezetre emlékeztet, mint 1993-ban, amikor az RMDSZ mai szerkezeti felépítése megszületett. A belsô választások szempontjából különösképpen negatív tényként értékelendô az Ügyvezetô Elnökség eljelentéktelenedése, és a pártelnökségként funkcionáló, elvileg nehezen ellenôrizhetô (lásd az Alapszabályzatot) Operatív Tanács szerepének nagymértékű növekedése. Végül az sem elhanyagolható, hogy a romániai politikai-gazdasági környezet az, ahová az RMDSZ mint politikai alakulat be kell illeszkedjen. Ebben a környezetben az elmúlt tíz évben a rövid távú szempontok és érdekek domináltak. Az, aki hosszú távú stratégiát követ, kilóg ebbôl a környezetbôl, és könnyen értetlenséggel és zavarral találja magát szemben azok részérôl, akikkel tárgyalni kénytelen érdekképviseleti és érvényesítési ténykedése során (lásd az RMDSZ több politikai csatáját a Román Parlamentben).

 

Záró következtetésként azt mondhatjuk, hogy a belsô választás szükséges és hasznos a hosszú távú szempontok szerint, viszont a rövid távon ható tényezôk inkább arra mutatnak, hogy a jelentôséggel bíró belsô választások megrendezésének esélyei nem nagyok. Abban az esetben, ha a belsô választások címszó alatt ennek egy parodizált változata kerül megrendezésre, könnyen kompromittálódhat maga, a belsô választások koncepciója. Ez hosszabb távon jelentôs káros hatással lehet az RMDSZ fejlôdésére nézve.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék