magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» I. ÉVFOLYAM - 1995. 2. (2.) SZÁM - Alkotmányjogi helyzet Romániában
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Románia 1923. évi Alkotmánya

Szentesítést nyert 1923. március 28-án, kihirdettetett 1923. március 29-én, a Monitorul Oficial 282. számában.

 

I. CÍM

Románia területérôl

1.§. A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam.

2.§. Románia területe elidegeníthetetlen.

Az állam határai csakis törvény által változtathatók meg vagy igazíthatók ki.

3.§. Románia területére idegen népfajok nem telepíthetôk.

4.§. Románia területe közigazgatási szempontból megyékre van felosztva, a megyék pedig községekre oszlanak.

Számukat, kiterjedésüket és területi felosztásukat a közigazgatási szervezetrôl szóló törvény fogja megállapítani.

 

II. CÍM

A románok jogairól

5.§. A románok faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül élvezik a lelkiismereti szabadságot, a tanszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, az egyesülési szabadságot, valamint a törvények által megállapított összes szabadságokat és jogokat.

6.§. A jelen alkotmány és a politikai jogokról szóló többi törvények megállapítják, hogy a román minôségen kívül milyen feltételek szükségesek e jogok gyakorlására.

Külön, kétharmad többséggel megszavazandó törvények fogják megállapítani azokat a feltételeket, amelyek mellett a nôk is gyakorolhatják a politikai jogokat.

A nôk polgári jogai a két nem teljes egyenjogúsága alapján állapítandók meg.

7.§. Romániában a vallási és felekezeti, a faji és nyelvi különbség nem lehet akadálya a polgári és politikai jogok megszerzésének és gyakorlásának.

A románnal csak a honosítás teszi egyenlôvé az idegent a politikai jogok gyakorlásának szempontjából.

A honosítást egyénenként a minisztertanács adja meg, az ország fôvárosa ítélôtáblájának elnökébôl és tanácselnökeibôl alkotott bizottság ama megállapítása után, hogy a kérelmezô megfelel a törvényes feltételeknek.

Külön törvény fogja megállapítani a feltételeket és az eljárást, amelyek alapján az idegenek honosítást nyerhetnek.

A honosításnak nincsen visszaható hatálya. A férj vagy atya honosítása, a törvényes feltételek fennforgása mellett, kiterjed a feleségre és a kiskorú gyermekekre is.

8.§. Az állam nem ismer el semmiféle különbséget születés vagy társadalmi osztály tekintetében.

Az összes románok faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül egyenlôk a törvény elôtt, és különbség nélkül kötelesek hozzájárulni a közadókhoz és közterhekhez.

Polgári és katonai köztisztségek és méltóságok csak velük tölthetôk be.

A köztisztviselôk jogállását külön törvények fogják szabályozni.

Idegenek csakis a törvény által megállapított kivételes esetekben tölthetnek be köztisztségeket.

9.§. A Románia területén levô összes idegenek a személyek és javak általános törvényes védelmében részesülnek.

10.§. A román államban mindennemû kiváltság, osztálymentesség és elôjog mindenkorra tilos.

A román államban nemesi címek nincsenek és nem engedhetôk meg.

A románok idegen kitüntetéseket csak a király engedélyével viselhetnek.

11.§. A személyes szabadság biztosítva van.

Senki ellen sem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni másként, mint a törvények által meghatározott esetekben és módon.

Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, amelyet vele a letartóztatás percében vagy legkésôbb az attól számított 24 óra alatt közölni kell.

Nyilvánvaló bûnösség esetén az elfogatás vagy letartóztatás nyomban megtörténhetik, a határozatot azonban 24 órán belül meg kell hozni és az elôzô bekezdés értelmében közölni.

12.§. Senkit sem lehet akarata ellenére törvényes bíróságától elvonni.

13.§. A lakás sérthetetlen.

Semmiféle házkutatás sem foganatosítható másként, mint az illetékes hatóságok által, a törvény által meghatározott esetekben és az általa elôírt alakszerûségek szerint.

14.§. Büntetést megállapítani és alkalmazni csak valamely törvény alapján lehet.

15.§. Semmiféle törvény sem állapíthatja meg a vagyonelkobzás büntetését.

16.§. A halálbüntetés csakis a katonai büntetô törvénykönyv által megállapított esetekben, háború idején állítható vissza.

17.§. Mindennemû tulajdon, valamint az állami hitellevelek biztosítva vannak.

A közhatóság valamely törvény alapján jogosítva van közérdekû munkák céljából bármely ingatlantulajdon altalaját használni, azzal a kötelezettséggel, hogy a felszínben, a létezô épületekben és munkálatokban okozott kárt megtéríti. Megegyezés híján a kártérítést az igazságszolgáltatás állapítja meg.

Senki tulajdona sem sajátítható ki másként, mint közérdekbôl, az igazságszolgáltatás által megállapított igazságos és elôzetes kártérítés után.

Külön törvény fogja megállapítani a közérdek eseteit, a kisajátítási eljárást és ennek módját.

A közlekedési utak, a közegészségügy, a honvédelem, a katonai érdekû munkálatok, a közmûvelôdés, valamint az állam és közigazgatás közvetlen, általános érdekében történô kisajátításokon kívül a többi közérdekû eseteket kétharmad többséggel megszavazott törvények fogják meghatározni.

Az utak szabályozására és szélesbítésére, valamint a községeken átfolyó vagy mellettük elfolyó folyók partjainak szabályozására fennálló törvények a királyság egész területén érvényben maradnak.

18.§. Romániában bármely címen csupán a románok és a honosított románok szerezhetnek és bírhatnak tulajdonban földbirtokot. Idegeneknek csupán eme ingatlanok értékére van joguk.

19.§. A bányarétegek, valamint az altalaj mindennemû kincse az állam tulajdona. Kivételt képeznek a közös kôtömegek, az építési anyagokat szolgáltató kôbányák és a tôzegtelepek, az állam által korábbi törvények alapján szerzett jogok sérelme nélkül.

Külön bányatörvény fogja megállapítani e javak értékesítésének szabályait és feltételeit, a felszín tulajdonosának járulékát és fogja véglegesen megállapítani azt a lehetôséget és mértéket, amelyben ezek az altalaj javainak a kitermelésében részt vehetnek.

Tekintetbe kell venni a szerzett jogokat, amennyiben megfelelnek az altalaj értékesíthetôségének és a külön törvény által megállapítandó szabályoknak.

A jelenleg hatályos törvények szerint már megadott vagy megállapított bányászati engedélyeket tiszteletben kell tartani arra az idôtartamra, amelyre adattak; a tulajdonosok által már folytatott bányakitermelést pedig csak addig az ideig, amíg a kitermelést folytatják. Örökös engedélyek nem adhatók.

Az elôbbi bekezdésben említett összes bányászati és bányakitermelési engedélyeket a törvény által megállapítandó szabályokkal kell összhangba hozni, amelyek meg fogják állapítani az engedélyek és kitermelések legmesszebbi idôtartamát. Ez nem haladhatja meg a jelen alkotmány kihirdetésétôl számított 50 évet.

20.§. A közlekedési utak, a légûr és a hajózható vizek köztulajdont képeznek.

Köztulajdont képeznek azok a vizek is, amelyek motorikus erôt állíthatnak elô és azok, amelyek közcélokra felhasználhatók.

A szerzett jogok tiszteletben tartatnak vagy pedig közérdekbôl elôzetes és igazságos kártalanítás mellett kisajátíthatók.

Külön törvények fogják megállapítani azt a határt, ameddig a fent említett összes jogok a tulajdonos használatában hagyandók, a kitermelés módozatait, továbbá a felszín használatáért és a létezô berendezésekért járó illô kártérítést.

21.§. Az összes termelô tényezôk egyenlô védelemben részesülnek. Az állam törvények által beavatkozhatik e tényezôk viszonyába, hogy gazdasági vagy társadalmi összeütközéseket megelôzzön.

A munka szabadsága meg lesz védve.

A munkások szociális biztosítását betegség, baleset és egyéb ellen törvény fogja szabályozni.

22.§. A lelkiismeret szabadsága korlátlan.

Az állam az összes vallásfelekezeteknek egyenlô szabadságot és védelmet biztosít, amennyiben gyakorlásuk nem ütközik a közrendbe, a jó erkölcsökbe és az állam szervezeti törvényeibe.

Az ortodox keresztény egyház és a görög katolikus egyház román egyházak.

A román ortodox egyház a románok nagy többségének vallása lévén, az ortodox egyház uralkodó egyház a román államban; a görög katolikus egyháznak pedig elsôbbsége van a többi felekezetek elôtt.

A román ortodox egyház a jelenben és jövôben független minden idegen fennhatóságtól, a hitelvek tekintetében azonban megmarad egysége a keleti ökumenikus egyházzal.

A román királyság egész területén a keresztény ortodox egyháznak egységes szervezete lesz, összes alkotó elemeinek, az egyháziaknak és világiaknak részvételével.

Külön törvény fogja megállapítani ennek az egységes szervezetnek alapelveit, valamint ama módozatokat, amelyek szerint az egyház saját szervei által és az állam ellenôrzése alatt vallási, közmûvelôdési, alapítványi és gondnoksági ügyeit vezetni és igazgatni fogja.

A keresztény román ortodox egyház lelki és kánoni kérdéseit egyetlen központi zsinati hatóság fogja szabályozni.

A román ortodox egyház metropolitáit és püspökeit egyetlen külön törvény elôírásainak megfelelôen fogják választani.

Az állam és a különbözô felekezetek viszonyát törvény fogja megállapítani.

23.§. Az anyakönyvi cselekmények a magánjog körébe tartoznak. E cselekmények véghezvitelének mindig meg kell elôznie az egyházi áldást.

24.§. Az oktatás szabad, a külön törvények által megállapított feltételek mellett, amennyiben nem ütközik a közrendbe és a jó erkölcsökbe.

Az elemi oktatás kötelezô. Ez az oktatás az állam iskoláiban ingyenesen történik.

Az állam, a megyék és községek a vagyontalan tanulók részére az oktatás minden fokozatában segélyt és könnyebbítéseket nyújtanak, törvény által megállapított mértékben és módozatok szerint.

25.§. Az alkotmány mindenkinek biztosítja azt a szabadságot, hogy gondolatait és véleményét szóban, írásban és sajtó útján szabadon közölhesse és nyilváníthassa. Mindenki felelôs e szabadsággal való visszaélés miatt a büntetôtörvény által megállapított esetekben, ez azonban magát a jogot semmiképpen sem korlátozhatja.

Ezen a téren semmiféle kivételes törvényt sem lehet életbe léptetni.

Bármilyen közlemény megjelenésére, elôadására vagy terjesztésére vonatkozólag sem cenzúrát, sem bármilyen más elôzetes rendszabályt nem lehet életbe léptetni.

Semmiféle elôzetes hatósági engedély sem szükséges valamely közlemény megjelenéséhez.

Az újságíróktól, íróktól, kiadóktól, könyvnyomdászoktól és kônyomdászoktól semmiféle biztosíték sem kérhetô.

A sajtó soha sem helyezhetô a megintô eljárás alá.

Semmiféle újság vagy közlemény megjelenése sem függeszthetô fel és nem tiltható be.

Minden idôszaki közleménynek felelôs igazgatója, ennek távollétében felelôs szerkesztôje kell hogy legyen. Igazgató vagy szerkesztô csak az lehet, aki politikai és polgári jogainak birtokában van. Az igazgató és a szerkesztô neve a közlemény fejére állandóan és láthatóan kiteendô.

Az idôszaki közlemény megjelenése elôtt annak tulajdonosa köteles nevét a kereskedelmi törvényszéknél bejelenteni és beiktatni.

E rendelkezések büntetô határozatait külön törvény fogja megállapítani.

26.§. Nem idôszaki közleményekben megjelenô írásokért szerzôje felel, annak hiányában a kiadó. Ha a szerzô és a kiadó nem állapítható meg, a nyomda tulajdonosa felelôs.

Idôszaki közleményekért a szerzô, az igazgató vagy szerkesztô felelôs az említett sorrendben.

A tulajdonos minden esetben egyetemlegesen felel a magánjogi kártérítés fizetéséért.

Sajtóvétségben az esküdtszék jár el, az alább megállapított esetek kivételével, amelyekben a rendes bíróság jár el a köztörvénynek megfelelôen:

a) Azon bûncselekmények esetében, amelyeket az ország uralkodói, a trónörökös, a királyi család tagjai, idegen államok fejei és ezek képviselôi ellen követnek el;

b) Gyilkosságra és lázadásra való egyenes felhívás esetében, amennyiben azok hatálytalanok maradtak;

c) Rágalmazás, becsületsértés és meggyalázás esetében, akár magánosok, akár bármely közhivatalnok ellen követik el, amennyiben magánéletükre és egyéni becsületükre vonatkozik.

Sajtóügyekben elôzetes letartóztatásnak helye nincs.

27.§. A levelek, táviratok és távbeszélgetések titka sérthetetlen.

Külön törvény fogja megállapítani azokat az eseteket, amelyekben az igazságszolgáltatás, valamely bûnügyi eljárás érdekében e rendelkezés alól kivételt tehet.

Ez a törvény fogja megállapítani az állam közegeinek, valamint a magánosoknak felelôsségét a levél-, a távíró- és távbeszélôtitok megsértéséért.

28.§. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül jogukban áll békésen és fegyvertelenül összegyûlni mindennemû kérdések megtárgyalására, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek e jog gyakorlását szabályozzák. E célból elôzetes engedélyre szükség nincs.

A szabad ég alatti gyûlések, kivéve a közutakat és köztereket, meg vannak engedve.

A közutakon és köztereken történô gyûlések, felvonulások és tüntetések a rendészeti törvényeknek vannak alávetve.

29.§. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségekre való tekintet nélkül joguk van egyesülni, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek ezt a jogot szabályozzák.

A szabad egyesülés joga nem foglalja magában a jogi személyiség alkotásának jogát is.

A feltételeket, amelyek mellett a jogi személyiség elismertetik, külön törvény fogja szabályozni.

30.§. Bárkinek jogában áll egy vagy több személy által aláírt kérvénnyel a közhatóságokhoz fordulni, a kérvényezés azonban csupán az aláíró személyek nevében történhetik.

Csupán szervezett hatóságok bírnak azzal a joggal, hogy a közösség nevében kérvényezhessenek.

31.§. Semmiféle elôzetes felhatalmazás sem szükséges ahhoz, hogy köztisztviselôk ellen közigazgatási tényeik miatt a megsértett felek eljárást tegyenek folyamatba, a miniszterekre nézve megállapított kivételes szabályok azonban érintetlenül maradnak.

Az eljárás eseteit és módját külön törvény fogja szabályozni.

A büntetôtörvény külön rendelkezései szabályozzák a rágalmazók büntetését.

32.§. A kormány engedelme nélkül egy román sem léphet valamely idegen állam szolgálatába anélkül, hogy már ezáltal el ne veszítse állampolgárságát.

A politikai menekültek kiszolgáltatása tilos.

 

III. CÍM

Az államhatalomról

33.§. Minden államhatalom a nemzettôl ered, amely azt nem gyakorolhatja másként, mint megbízás útján és a jelen alkotmányban megállapított elvek és szabályok szerint.

34.§. A törvényhozói hatalmat a király és országgyûlés együttesen gyakorolják.

Az országgyûlés két házra oszlik:

a szenátusra és a képviselôházra.

Minden törvényhez a törvényhozói hatalom mind a három ágának beleegyezése szükséges.

Egyetlen törvény sem terjeszthetô királyi szentesítés alá, mielôtt azt a két ház szabadon meg nem tárgyalta és többségük el nem fogadta.

35.§. A törvényhozói hatalom mindhárom ágát megilleti a törvénykezdeményezés joga.

Az állami jövedelmekre és kiadásokra, valamint a hadsereg létszámára vonatkozó minden törvény azonban elôször a képviselôház által szavazandó meg.

36.§. Csak a törvényhozói hatalom értelmezheti hitelesen a törvényeket.

37.§. A két ház által megszavazott törvények kihirdetésérôl az igazságügy-minisztérium gondoskodik, amely megôrzi a megszavazott törvények egyik eredeti példányát, míg a másik eredeti példány az állami levéltárban ôrizendô.

Az igazságügy-miniszter egyszersmind az állam nagy pecsétjének is ôre.

Az igazságügy-minisztérium minden évben közzéteszi a törvények és rendeletek tárát, amelybe a törvények kihirdetésük keletje szerinti sorszámmal veendôk fel.

38.§. Semmiféle törvény, általános, megyei vagy községi közigazgatási rendelet nem bír kötelezô erôvel addig, amíg azt a törvény által megállapított módon ki nem hirdetik.

39.§. A végrehajtói hatalom a királyt illeti meg, aki azt az alkotmányban meghatározott módon gyakorolja.

40.§. A bírói hatalmat a bírói hatóságok gyakorolják.

Határozataikat a törvény nevében hirdetik ki, és azok a király nevében hajtatnak végre.

41.§. A kizárólag megyei és községi érdekû ügyeket a megyei és községi tanácsok intézik az alkotmány és a külön törvények által meghatározott módon.

 

I. FEJEZET

Az országgyûlésrôl

42.§. A házak tagjai a nemzetet képviselik.

43.§. A házak ülései nyilvánosak.

A házszabályok állapítják meg azokat a módokat és eseteket, amelyekben az üléseket titkosaknak lehet nyilvánítani.

44.§. Mindkét ház igazolja tagjainak megbízatását és elbírálja a panaszokat, amelyeket ebben a tekintetben emeltek.

A mandátumokat csak a jelenlevôk kétharmadával lehet megerôsíteni.

45.§. Senki sem lehet egy idôben mindkét ház tagja.

46.§. Ha a végrehajtói hatalom képviselôket és szenátorokat nevez ki fizetéssel járó hivatalba, melyet elfogadnak, ezek jog szerint elvesztik nemzetképviselôi megbízatásukat.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a miniszterekre és államtitkárokra.

Az összeférhetetlenségi eseteket a választójogi törvény állapítja meg.

47.§. Minden országgyûlés összeülése és minden rendes ülésszak elején a képviselôház és a szenátus a maga számára saját kebelébôl a házszabályoknak megfelelôen elnököt, alelnököket és tisztviselôket választ.

48.§. Minden határozathozatal a szavazatok abszolút többségével történik, kivéve azokat az eseteket, amikor az alkotmány, a törvények vagy a házszabályok a szavazatok nagyobb többségét kívánják meg.

Szavazategyenlôség esetén a tárgyalt javaslat elutasítottnak tekintendô.

A házak akkor tarthatnak üléseket, ha a névjegyzékbe felvett tagok felénél eggyel több tag van jelen.

49.§. A szavazás felállással és ülvemaradással, élôszóval vagy titkos szavazással történhetik.

Egy törvényjavaslat sem fogadható el addig, amíg azt szakaszrólszakaszra meg nem szavazták.

50.§. Minden háznak joga van ankétokat tartani.

51.§. A házaknak joguk van arra, hogy kiegészítsék és több részre osszák fel az elôterjesztett szakaszokat és kiegészítéseket.

52.§. A két ház minden tagjának joga van interpellációt intézni a miniszterekhez, akik a házszabályokban elôírt határidôn belül kötelesek reájuk válaszolni.

53.§. Mindenkinek joga van kérvénnyel fordulni a házakhoz a két ház hivatalainak vagy valamelyik tagjának közvetítésével.

A két háznak joga van a hozzá intézett kérvényeket a minisztereknek kiadni. A miniszterek kötelesek azok tartalmára nézve felvilágosítást adni, valahányszor azt az országgyûlés kívánja.

54.§. Egyik ház tagja ellen sem lehet vizsgálatot vagy eljárást indítani megbízatása teljesítése közben nyilvánított véleményeiért és szavazataiért.

55.§. Tettenérés esetét kivéve, megtorlás tekintetében egyik ház tagja sem lehet az ülésszakok ideje alatt eljárás alatt és nem üldözhetô, csak annak a háznak az engedélyével, amelynek az illetô tagja.

Ha abban az idôben volt elôzetes letartóztatásba helyezve vagy ellene akkor indítottak eljárást, amikor az ülésszak be volt zárva, az eljárást vagy letartóztatást nyomban az új ülésszak megnyitása után ama ház jóváhagyásának kell alávetni, amelynek az illetô tagja.

Ha a ház úgy kívánja, a letartóztatásnak vagy eljárásnak az ülésszak egész idejére is szünetelnie kell.

56.§. Minden ház maga állapítja meg házszabályaiban mûködésének módját.

57.§. Minden ház külön tanácskozik és határoz, kivéve az alkotmányban külön említett eseteket.

58.§. A törvényhozó házak egyikének bármely összejövetele a másik ülésszakának idején kívül jog szerint semmis.

59.§. Mindkét ház jogosult saját rendészetét kizárólag elnöke útján gyakorolni, aki egyedül veheti igénybe a ház beleegyezésével a ház ôrségét.

60.§. Egyik ház bejáratai elé vagy környékére sem lehet fegyveres karhatalmat elhelyezni saját beleegyezése nélkül.

61.§. A választójogi törvény állapítja meg a képviselôi és szenátorválasztói minôséghez megkívánt összes feltételeket, a képtelenségi és érdemtelenségi eseteket, valamint a választási eljárást.

62.§. Mindkét törvényhozó testület tagjait négy évre választják.

63.§. A képviselôk és szenátorok napidíját törvény állapítja meg.

 

I. RÉSZ

A képviselôházról

64.§. A képviselôház a nagykorú román állampolgárok által általános és egyenlô, közvetlen, kötelezô és titkos, a kisebbségi képviselet elvén alapuló szavazással megválasztott képviselôkbôl áll.

65.§. A képviselôválasztás választókerületenként történik. A választókerület nem lehet nagyobb egy megyénél.

A választójogi törvény az egyes választókerületekben megválasztandó képviselôk számát a lakossággal arányban állapítja meg.

66.§. Képviselôvé az választható, aki:

a) román állampolgár;

b) polgári és politikai jogait gyakorolja;

c) 25-ik életévét betöltötte;

d) Romániában lakik.

A képtelenségi eseteket a választójogi törvény fogja megállapítani.

 

II. RÉSZ

A szenátusról

67.§. A szenátus választott tagokból és hivatalból jogosult szenátorokból áll.

68.§. Minden negyven évet betöltött román állampolgár választókerületenként, amelyek nem lehetnek nagyobbak egy megye területénél, kötelezô, egyenlô, közvetlen és titkos szavazással bizonyos számú szenátort választ.

Az egyes választókerületek által választandó szenátorok számát a választójogi törvény a lakossággal arányban állapítja meg.

69.§. A megyei tanácsok választott tagjai, valamint a városi és falusi községek tanácsainak választott tagjai megyénként egyetlen testületbe gyûlve, kötelezô, egyenlô, közvetlen és titkos szavazással egy-egy szenátort választanak minden megye részérôl.

70.§. A kereskedelmi és iparkamarák, a munkaügyi és mezôgazdasági kamarák külön testületbe gyûlve kebelükbôl egy-egy szenátort választanak csoportonként és választókerületenként. Ezeket a különleges választókerületeket a választójogi törvény állapítja meg és számuk nem lehet több hatnál.

71.§. Minden egyetem saját kebelébôl, tanárainak szavazatával egy-egy szenátort választ.

72.§. Az államban és egyházban elfoglalt magas helyzetük alapján a szenátusnak hivatalból jogosult tagjai:

a) a trónörökös, 18 éves korától; tanácskozási szavazata azonban csak 25 éves korának betöltése után van;

b) az ország metropolitái;

c) a román ortodox és a görög katolikus egyháznak az ország törvényei szerint megválasztott megyéspüspökei;

d) az állam által elismert vallásfelekezetek fejei, felekezetenként egy-egy, amennyiben az ország törvényei szerint vannak megválasztva vagy kinevezve és ha 200000 lélekszámnál több hívôt képviselnek; továbbá a királyságbeli muzulmánok egyházi feje;

e) a román akadémia elnöke.

Ezen szenátorok megbízatása egy idôben szûnik meg azzal a minôséggel vagy méltósággal, amely a jogot adja.

73.§. A szenátusnak hivatalból jogosult tagjaivá válnak:

a) A volt miniszterelnökök, ha legalább négy éven át kinevezett miniszterelnökökként mûködtek és a volt miniszterek, amennyiben egy vagy több kormánynak összesen hat évig voltak tagjai;

b) A törvényhozó testületek volt elnökei, ha ezt a méltóságot legalább hat rendes ülésszakon át gyakorolták;

c) A volt szenátorok és képviselôk, ha legalább tíz törvényhozás tagjainak voltak megválasztva, tekintet nélkül azok tartamára;

d) A legfôbb semmítô- és ítélôszék volt elnökei, akik öt éven keresztül mûködtek ebben a minôségben, vagy a semmítôszék másodelnökeiként;

e) A nyugalmazott és tartalékos tábornokok:

1. Ha az ellenséggel szemben egy hadseregnek legalább három hónapon keresztül kinevezett parancsnokoló tábornokai voltak.

2. Ha a nagyvezérkar fônöki tisztét vagy a hadseregvezér felügyelôi (hadsereg-parancsnoki) tisztet béke idején legalább négy éven át töltötték be.

E második csoportba tartozó szenátorok száma nem haladhatja meg a négyet s a megürülô helyeket a rangidôsebb jogosulttal töltik be.

f) Az egyesülést kimondó kissenewi, csernoviczi és gyulafehérvári nemzetgyûlések volt elnökei.

74.§. A hivatalból jogosult szenátorok feltételeinek fennforgását egy bizottság igazolja, amely a legfôbb semmítô- és ítélôszék tanácselnökeibôl áll az elnök vezetése alatt.

A megállapítás hivatalból történik a szenátus elnökének vagy a jogosultak kérelmére.

A szenátus elnöke a hivatalból jogosult szenátorokat e bizottság végzése alapján veszi fel.

A szenátusnak jogában áll megvitatni a jogosultság megállapítása körül elôfordult tévedéseket és azokat helyreigazítás céljából közölni a bizottsággal.

75.§. A szenátus tagjává az választható, aki:

a) román állampolgár;

b) polgári és politikai jogait gyakorolhatja;

c) a 40-ik életévét betöltötte;

d) Romániában lakik.

Ezeknek a feltételeknek, az életkor kivételével, a hivatalból jogosult szenátoroknak is meg kell felelniük.

 

III. RÉSZ

A törvényhozási tanácsról

76.§. Törvényhozási tanács létesíttetik azzal a feladattal, hogy tanácsadással legyen segítségül a törvények megalkotásánál és összeegyeztetésénél, akár a végrehajtói hatalom, akár az országgyûlés kezdeményezze azokat, valamint a törvények alkalmazására vonatkozó általános szabályzatok elkészítésénél.

A törvényhozási tanács meghallgatása kötelezô minden törvényjavaslatnál, kivéve azokat, amelyek a költségvetési hitelekre vonatkoznak. Ha azonban a törvényesen megállapított határidô alatt a törvényhozási tanács nem nyilvánít véleményt, a házak megkezdhetik a törvényjavaslatok vitáját és jóváhagyását.

A törvényhozási tanács szervezetét és eljárását külön törvény fogja szabályozni.

 

II. FEJEZET

A királyról és a miniszterekrôl

 

I. RÉSZ

A királyról

77.§. A király alkotmányos hatalma ô Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly egyenes törvényes leszármazóinak ágában öröklôdik, férfirôl-férfire, az elsôszülöttség rendje szerint, a nôk és ezek leszármazottjai állandó kizárásával.

Ô Felsége leszármazói a keleti ortodox vallásban nevelendôk.

78.§. Ô Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly király fiúleszármazóinak nemlétében a trónöröklés átháramlik fivérei közül a legidôsebbre és azok leszármazóira az elôzô szakaszban megállapított szabályok szerint.

Ha fivérei és azok leszármazói közül senki sem lenne többé életben vagy elôre kijelentenék, hogy nem fogadják el a trónt, akkor a király az országgyûlés beleegyezésével kijelölheti utódját Európa valamely szuverén uralkodóháza közül, az országgyûlés hozzájárulásával, amely a 79.§.-ban meghatározott módon adatik meg.

Ha sem az egyik, sem a másik eset nem áll be, a trón üresedésben van.

79.§. Trónüresedés esetén mind a két ház együttes ülésre gyûl össze, még összehívás nélkül is, és legkésôbb az összeüléstôl számított nyolcadik napig királyt választ Nyugat-Európa valamely szuverén uralkodóházából.

Mindkét ház tagjai háromnegyed részének jelenléte és a jelenlevô tagok kétharmad többsége szükséges e választás megejthetéséhez.

Abban az esetben, ha a fentírt határidô alatt a gyûlés nem jutna eredményre, akkor a kilencedik napon délben az egybegyûlt házak a jelenlevô tagok számára való tekintet nélkül abszolút szótöbbséggel megejtik a választást.

Ha a házak a trónüresedés idején fel volnának oszlatva, a következô szakaszban meghatározott módon kell eljárni.

Trónüresedés esetén az egybegyûlt házak három személybôl alkotott királyi helytartóságot neveznek ki, amely a király trónra lépéséig gyakorolja a királyi hatalmat.

Az összes fent említett esetekben a szavazás titkos.

80.§. A király halála alkalmával a házak összehívás nélkül is legkésôbb a holttá nyilvánítás utáni tizedik napon összeülnek.

Ha történetesen a házak elôbb fel lettek volna oszlatva és a feloszlató határozatban ennél a tíz napnál késôbbi idôpontra lettek volna összehíva, akkor a régi házak ülnek össze addig, amíg összejön a helyükbe lépni hivatott országgyûlés.

81.§. A király halálának idejétôl kezdve a trónörökös eskütételéig a király alkotmányos jogait a román nép nevében a miniszterek minisztertanácsban és saját felelôsségükre gyakorolják.

82.§. A király a betöltött 18. életévvel válik nagykorúvá.

Trónra lépése alkalmával az egybegyûlt házak kezébe a következô esküt teszi le:

"Esküszöm, hogy a román nemzet alkotmányát és törvényeit megôrzöm, nemzeti jogait és területi épségét fenntartom."

83.§. A király még életében kinevezhet egy három személybôl álló régenstanácsot, amely a király halála után a trónörökös kiskorúsága idején a királyi hatalmat gyakorolni fogja. Ez a kinevezés az országgyûlés beleegyezésével történik a jelen alkotmány 79-ik §-ában elôírt módon.

A régenstanács egyszersmind a gyámságot is gyakorolja a trónörökös fölött, kiskorúsága idején.

Ha a király halálakor nincs ilyen régenstanács kinevezve és a trónörökös kiskorú, a két ház egybegyûlve nevez ki régenstanácsot a jelen alkotmány 79-ik §-ában elôírt módozatok szerint.

A régenstanács tagjai addig nem léphetnek tisztjükbe, amíg a két egybegyûlt ház elôtt ünnepélyes módon le nem teszik a jelen alkotmány 82. §-ában elôírt esküt.

84.§. Ha a király uralkodásra képtelen, a miniszterek, miután ezt a képtelenséget törvényesen megállapították, nyomban összehívják a házakat.

Ezek régenstanácsot választanak, amely egyszersmind a gyámságot is gyakorolja.

85.§. Az alkotmányt a régenstanács idején módosítani nem lehet.

86.§. A király nem lehet egyben más állam feje is a házak beleegyezése nélkül.

Errôl a kérdésrôl egyik ház sem dönthet, csak abban az esetben, ha tagjaiknak legalább kétharmada jelen van és a határozatot a jelenlevô tagok szavazatainak kétharmad többségével hozzák meg.

87.§. A király személye sérthetetlen. Miniszterei felelôsséggel tartoznak.

A király semmiféle ténykedése sem hatályos, ha azt nem ellenjegyzi egy miniszter, aki ezáltal felelôssé válik e ténykedésért.

88.§. A király nevezi ki és menti fel minisztereit.

Ô szentesíti és hirdeti ki a törvényeket.

Szentesítésüket megtagadhatja.

Ôt illeti meg politikai ügyekben a közkegyelem gyakorlásának joga.

Jogában áll elengedni vagy csökkenteni bûnügyekben a büntetéseket, kivéve a miniszterekre megállapítottakat.

Nem függesztheti fel a vizsgálatot vagy az ítélkezést és semmiképpen sem avatkozhatik bele az igazságszolgáltatás menetébe.

A köztisztségeket a törvényeknek megfelelôen ô tölti be és ô gyakorolja a megerôsítést.

Új tisztséget külön törvény nélkül nem létesíthet.

Ô készíti a törvények végrehajtási utasításait, anélkül hogy bármikor is módosíthatná vagy felfüggeszthetné a törvényeket; úgyszintén nem menthet fel senkit azok végrehajtása alól.

Ô a fegyveres erô feje.

Ô adja a törvények értelmében a katonai rendfokozatokat.

Ô adományozza a román kitüntetéseket külön törvény szerint.

Ôt illeti meg a pénzverés joga külön törvény szerint.

Ô köti meg a külállamokkal a szükséges kereskedelmi, hajózási és más hasonló egyezményeket. Ahhoz azonban, hogy ezek kötelezô erôvel bírjanak, elôbb a törvényhozás elé terjesztendôk és ezáltal jóváhagyandók.

89.§. A civillistát minden egyes uralkodás tartamára a törvény szabja meg.

90.§. Minden év október 15-én a képviselôház és a szenátus egybehívás nélkül is összeülnek, ha a király elôbb nem hívta volna ôket össze.

Minden egyes ülésszak tartama 5 hónap.

A király az ülésszakokat királyi üzenettel nyitja meg, amelyre a két ház válaszfeliratot készít.

A király rendeli el az ülésszakok bezárását.

Ô van jogosítva a házakat rendkívüli ülésszakokra összehívni.

Ô van jogosítva mindkét házat egyszerre vagy csak egyet közülük feloszlatni.

A feloszlató határozatnak magában kell foglalnia a választásnak két hónapon belül való kiírását és a házak három hónapon belül való összehívását.

A király elnapolhatja a házak üléseit; az elnapolás azonban nem tarthat tovább egy hónapnál és ugyanabban az ülésszakban nem ismételhetô meg a házak beleegyezése nélkül.

91.§. A királynak nincsen egyéb hatalma, mint amit neki az alkotmány ad.

 

III. FEJEZET

A miniszterekrôl

92.§. A kormány a király nevében az alkotmány által megszabott módon gyakorolja a végrehajtói hatalmat.

93.§. A miniszterek együttvéve a minisztertanácsot alkotják, amelynek a minisztertanács elnöke címmel az a miniszter az elnöke, akit a király a kormányátalakítással megbízott.

Minisztériumokat és államtitkárságokat csak törvény útján lehet létesíteni és megszüntetni.

94.§. Miniszter csak román lehet, vagy aki honosítást nyert.

95.§. A királyi család egyik tagja sem lehet miniszter.

96.§. Ha a miniszterek nem lennének tagjai a házaknak, részt vehetnek a törvények tárgyalásain anélkül, hogy joguk lenne szavazni.

A házak tárgyalásain legalább egy miniszter jelenléte szükséges.

A házak kérhetik a minisztereknek a tárgyalásokon való jelenlétét.

97.§. A király szóbeli vagy írásbeli parancsa semmi esetre sem mentesítheti a minisztert a felelôsség alól.

98.§. A két ház bármelyikének, úgyszintén a királynak joga van a miniszterek ellen eljárást kérni és ôket a Semmítôszék elé állítani, mely kizárólagosan, teljes ülésben van jogosítva ítéletet mondani felettük, kivéve a törvény által megállapítandó eseteket a sértett felek magánjogi keresetének érvényesítése tekintetében és a miniszterek által hivataluk gyakorlásán kívül elkövetett bûntettek és vétségek esetét.

A törvényhozó testületek a miniszterek vád alá helyezését csak a jelenlevô tagok kétharmad többségével határozhatják el.

A vizsgálatot a legfôbb semmítôszéknek teljes ülésben, sorshúzás útján választott öttagú bizottsága folytatja le. Ez a bizottság jogosult a tényeket minôsíteni és az eljárás folytatása vagy megszüntetése felett határozni.

A Semmítôszék elôtt a vádat az államügyészség képviseli.

A miniszteri felelôsségrôl szóló törvény állapítja meg a felelôsség eseteit és a miniszterekre alkalmazható büntetéseket.

99.§. Bármely fél, akit valamely miniszter által kiadott vagy ellenjegyzett és az alkotmány vagy más törvény kifejezett szövegébe ütközô rendelet vagy intézkedés sért, az államtól az általános jog szerint anyagi kártérítést követelhet az okozott joghátrányért.

A miniszter az állam kívánságára akár az ellene folyó eljárás folyamata alatt, akár a határozat meghozatala után a törvényhozói testületek egyikének határozatára a rendes bírói hatóság elé idézhetô az állam által elszenvedett, tôle követelt kár magánjogi megtérítése céljából.

A miniszter törvénytelen intézkedése nem mentesíti az egyetemleges felelôsség alól azt a tisztviselôt, aki azt ellenjegyezte, kivéve, ha az illetô a miniszter figyelmét arra írásban felhívta.

100.§. Alállamtitkárságok szervezhetôk.

Az alállamtitkárok a miniszterek felelôssége mellett részt vehetnek a törvényhozó testületek tárgyalásain.

 

IV. FEJEZET

A bírói hatalomról

101.§. Bírói hatóságokat csak törvény által lehet létesíteni.

Nem lehet létesíteni rendkívüli bizottságokat és törvényszékeket semmiféle címmel és elnevezéssel bizonyos polgári vagy büntetô perek eldöntésére vagy egyes meghatározott személyek feletti ítélkezés céljából.

102.§. Az egész román állam számára egyetlen Semmítôszék áll fenn.

103.§. Csak a Semmítôszék teljes ülése dönthet a törvények alkotmányosságának a kérdésében és nyilváníthatja alkalmazhatatlanoknak az alkotmánnyal ellenkezô törvényeket. A törvények alkotmányellenességének kimondása csak az elbírált esetre vonatkozik.

A Semmítôszék dönt, mint a múltban is, a hatásköri összeütközések kérdéseiben.

A semmisség kimondása iránti panaszjog alkotmányjogi jellegû.

104.§. A bírák elmozdíthatatlanok a törvény által megállapítandó különös feltételek mellett.

105.§. Az összes büntetôügyekben, a politikai és sajtóvétségekben, a jelen alkotmány által megállapított esetek kivételével, az esküdtszék jár el.

Sajtóvétségekbôl és sajtócselekményekbôl származó kártérítési keresetek a sajtóvétségre illetékes bírói hatóság kizárólagos illetékessége alá tartoznak.

106.§. A katonai igazságszolgáltatást külön törvény szabályozza.

107.§. Semmiféle külön hatóságot sem lehet önálló közigazgatási bíráskodási hatáskörrel létesíteni.

A közigazgatási bíráskodás külön törvény alapján a bírói hatalom körébe tartozik.

Aki magát jogaiban akár valamely hatósági közigazgatási ténykedés által vagy valamely törvénybe, illetve rendeletbe ütközô ügyviteli tény által, akár a közigazgatási hatóságoknak a rosszindulata által valamely jogra vonatkozó kérelem el nem intézése tekintetében sértve érzi, jogának elismerése végett kérvénnyel fordulhat a bírói hatóságokhoz.

A bírói hatalom szervei ítélik meg, hogy a tény törvénytelen-e, azt megsemmisíthetik vagy megállapíthatják a magánjogi károkat a megsértett jog visszaállításáig s joguk van a kártérítési kéréseket is elbírálni akár a peresített közigazgatási hatóság, akár a vétkes tisztviselô ellenében.

A bírói hatalom nem illetékes a kormányzati és a katonai parancsjellegû ténykedések elbírálására.

 

V. FEJEZET

A megyei és községi intézményekrôl

108.§. A megyei és községi intézményeket törvények szabályozzák.

E törvényeket a közigazgatási decentralizáció alapján kell megalkotni.

A megyei és községi tanácsok tagjait a román állampolgárok választják meg a törvény által megállapított módozatok szerint általános, egyenlô, közvetlen, titkos, kötelezô szavazással a kisebbségi képviselet elve alapján. Törvény alapján számuk hivatalból jogosult és meghívott tagokkal egészíthetô ki. A meghívott tagok között nagykorú nôk is lehetnek.

 

IV. CÍM

A pénzügyekrôl

109.§. Bármilyen természetû adót csak törvény alapján lehet megállapítani és beszedni.

110.§. Csak az állam, a megyék, a községek és az állami megbízást betöltô közintézmények javára lehet törvény által adót létesíteni.

111.§. Bármely megyei vagy községi közteher vagy adó csak a megyei, illetve a községi tanácsok beleegyezésével, a törvény által megállapított korlátok között vethetô ki.

112.§. Az adózás terén kiváltságok nem engedélyezhetôk.

Bármilyen kivételt vagy adóleszállítást csak a törvény állapíthat meg.

Egyedáruságokat csakis a törvény létesíthet és kizárólag az állam, a megyék és a községek javára.

113.§. Csakis törvény értelmében lehet az államkincstár terhére valamilyen nyugdíj- vagy kegydíjalapot létesíteni.

114.§. A képviselôház minden évben lezárja a számadásokat és megszavazza a költségvetést.

Az állam összes jövedelmeit és kiadásait fel kell venni a költségvetésbe és a zárszámadásba.

Ha a költségvetést kellô idôben nem szavaznák meg, a végrehajtói hatalom a közszolgálatok szükségleteit az elôzô évi költségvetés alapján elégíti ki anélkül, hogy ezzel a költségvetéssel túlhaladhatná egy évvel azt az évet, amelyre az megszavaztatott.

115.§. Az összes állami bevételek és kiadások elôzetes és kezelési ellenôrzését a legfôbb állami számvevôszék végzi, amely minden évben elôterjeszti a képviselôháznak az általános jelentést, összefoglalván a múlt évi költségvetés számadásait, egyidejûleg jelezvén a miniszterek által elkövetett szabálytalanságokat a költségvetés alkalmazásában.

A számadások végleges rendezését minden pénzügyi év lezárásától számított legkésôbb két évi határidô alatt elô kell terjeszteni a képviselôházban.

116.§. Egész Románia részére egyetlen legfôbb állami számvevôszék áll fenn.

117.§. Az összes külön pénztárakból befolyó jövedelmeket és azokat, amelyek fölött a kormány különbözô címeken rendelkezik, bele kell foglalni az állami jövedelmek általános költségvetésébe.

118.§. A pénzügyi törvényeket, mint a többi törvényeket és a közigazgatási rendeleteket is, közzé kell tenni a Hivatalos Lapban.

 

V. CÍM

A fegyveres erôrôl

119.§. Minden román, faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül a külön törvények szabályainak megfelelôen részét alkotja a haderô valamelyik elemének.

A haderô a tényleges hadseregbôl és állandó kereteibôl, annak tartalékából és a népfelkelésbôl áll.

120.§. A katonai rendfokozatoktól és nyugdíjaktól csak bírói ítélet alapján és a törvényben meghatározott esetekben lehet valakit megfosztani.

121.§. A hadsereg létszámát minden évre mindkét törvényhozó testület szavazza meg.

122.§. Legfôbb honvédelmi tanács alakítandó, amely állandóan gondoskodni fog a honvédelem szervezésére szükséges szabályokról.

123.§. Semmiféle idegen hadsereg csapata másként nem fogadható az állam szolgálatába és nem léphet Románia területére vagy nem vonulhat át azon, mint valamely törvény értelmében.

 

VI. CÍM

Általános rendelkezések

124.§. Románia zászlajának színei: kék, sárga, piros, függôleges elhelyezésben.

125.§. A kormány az állam fôvárosában székel.

126.§. A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.

127.§. Senkit sem lehet valamely esküre kötelezni másként, mint valamely törvény értelmében, amely az eskümintát is elôírja.

128.§. Jelen alkotmányt sem egészében, sem részben nem lehet felfüggeszteni.

Államveszély esetén, törvény útján, általános vagy részleges ostromállapot rendelhetô el.

 

VII. CÍM

Az alkotmány módosításáról

129.§. Az alkotmány egészében vagy részben a király vagy bármely ház kezdeményezésére módosítható.

E kezdeményezés következtében mindkét ház külön ülésben, abszolút többséggel határoz afelett, hogy helye van-e az alkotmányos intézkedések módosításának.

Mihelyt a módosítás szüksége megállapítást nyert, mindkét törvényhozó testület vegyes bizottságot választ kebelébôl, amely javaslatba hozza az alkotmány ama szövegrészeit, amelyek módosítás alá kerülnek. A bizottság határozatát két ízben, 15 napi idôközben fel kell olvasni mindkét házban. Azután mindkét ház együttes ülésben az idôsebbik elnök elnöklete alatt legalább összes tagjai kétharmad részének részvételével és kétharmad többséggel véglegesen megállapítja, hogy mely szakaszok kerülnek módosítás alá.

E szavazás után a házak hivatalból feloszlanak és az alkotmányban megszabott határidô alatt össze kell hívni az új országgyûlést.

130.§. Az új országgyûlés a királlyal egyetértve jár el a változtatás alá vett pontok módosításában.

Ebben az esetben az országgyûlés csak a tagok legalább kétharmad részének jelenlétében határozhat, és bármilyen változtatást csakis a szavazatok kétharmad részével fogadhat el.

Az alkotmánymódosítás céljából összehívott országgyûlés ülésszaka a rendes alkotmányos ideig tart, és az alkotmánymódosítástól eltekintve mint rendes országgyûlés mûködik.

Ha a módosítás céljából megválasztott országgyûlés nem képes megoldani feladatát, az új országgyûlésnek ugyanilyen jellege lesz.

 

VIII. CÍM

Átmeneti és kiegészítô intézkedések

131.§. Alkotmányjogi jellegûek a földreformtörvényeknek az egészben vagy részben kisajátítható megmûvelhetô földekre, erdôkre és mocsarakra, azok jogi helyzetére, az altalajra, az értékelésre, a fizetési módozatokra stb. vonatkozó rendelkezései, úgy ahogyan azok a földreformtörvények mindegyikének alábbi §-aiban meg vannak határozva. Ezek a §-ok teljes egészükben a jelen alkotmány kiegészítô részét képezik, s mint ilyenek nem módosíthatók, csak az alkotmánymódosításra elôírt formák között és pedig:

a) Az olténiai, munténiai, moldovai és dobrudzsai (régi királyságbeli) földreformról szóló 1921. július 17-iki törvény 1(egy) §, II. bek., 2(kettô) §, I. bek., 4(négy), 6(hat), 7(hét), 8(nyolc), 9(kilenc), 10(tíz), 13(tizenhárom), 14(tizennégy), 16(tizenhat), 18(tizennyolc), 21(huszonegy), 23(huszonhárom), 32(harminckettô), 36(harminchat) és 69(hatvankilenc) §-ai;

b) A besszarábiai földreformról szóló 1920. március 13-iki törvény 2(kettô), 4(négy), 5(öt), 6(hat), 7(hét), 8(nyolc), 9(kilenc), 10(tíz), 11(tizenegy), 12(tizenkettô), 13(tizenhárom), 16(tizenhat), 45(negyvenöt), 46(negyvenhat), 47(negyvenhét), 48(negyvennyolc), 49(negyvenkilenc), 50(ötven) és 53(ötvenhárom) §-ai;

c) Az erdélyi, bánsági, körösvidéki és máramarosi földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 3(három), 4(négy), 5(öt), 6(hat), 7(hét), 8(nyolc), 9(kilenc), 10(tíz), 11(tizenegy), 12(tizenkettô), 13(tizenhárom), 14(tizennégy), 16(tizenhat), 18(tizennyolc), 22(huszonkettô), 24(huszonnégy), 32(harminckettô), 50(ötven) és 85(nyolcvanöt) §-ai;

d) A bukovinai földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 2(kettô), 3(három), 4(négy), 5(öt), szakasz a) pont I. bek., 6(hat), 7(hét), 9(kilenc), 10(tíz), 12(tizenkettô), 13(tizenhárom), 29(huszonkilenc), 31(harmincegy) és 55(ötvenöt) §-ai.

132.§. Az ókirályságbeli, besszarábiai és bukovinai falusi lakosság rendes tûzi- és épületfa-szükségletének kielégítése céljából az állam köteles saját mezei, dombvidéki vagy hegyi erdôibôl az e célra szükséges területeket rendelkezésre bocsátani.

Az Ókirályságban és Bukovinában ott, ahol az államnak nincsenek erdôi, a község központjától számított húsz kilométeres körzetben a fent említett szükségletek kielégítése végett az olténiai, munténiai, moldovai és dobrudzsai földbirtokreformról szóló 1921. július 17-iki törvény 7.§ c. és 8.§ a., b., c. pontjainak, valamint a bukovinai földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 5.§ a. pont IV. bekezdésének, továbbá 6. és 7.§-ának ellenére kisajátíthatók mind a közjellegû, mind a magánjellegû jogi személyeknek e körzetben levô erdôi, s csak ilyenek hiányában lehet aránylagosan kisajátítani az összes e körzetben levô magántulajdonosok erdôit, azonban csak e szükségletek korlátai között s minden esetben, minden egyes tulajdonosnál száz hektárnyi ki nem sajátítható terület meghagyása mellett.

Nem sajátíthatók ki, bárki tulajdonában legyenek is, az újra fásított vagy újrafásítás alatt álló erdôk.

A kisajátítás alá esô erdôk kitermelése céljából kötött eladási szerzôdések, amelyek a kisajátítás percében érvényben lesznek, tiszteletben tartatnak.

Az így kisajátított erdôk az állam tulajdonában maradnak és az állam fogja ezeket igazgatni és kitermelni, hogy a törvénynek megfelelôen s elsôsorban a fenti szükségleteknek eleget tehessen.

Ez erdôk kisajátítása a bíróság által megállapítandó igazságos és elôzetes kártalanítás mellett történik.

A kisajátítás módját külön törvény fogja szabályozni.

133.§. Megerôsítést nyernek a következô rendelettörvények: a Hivatalos Lap 1918. december 30-iki 223. számában közzétett 1918. december 29-iki 3902. számú, a polgári jogok adományozásáról szóló rendelettörvény, a Hivatalos Lap 1919. május 28-iki 33. számában közzétett, 1919. május 22-iki 2085. számú és a Hivatalos Lap 1919. augusztus 13-iki 93. számában közzétett 1919. augusztus 12-iki 3464. számú, azon zsidók honosításáról szóló rendelettörvények, akik az Ókirályságban laktak.

Hasonlóképpen megerôsítést nyernek az összes egyénenként megadott honosítást tartalmazó rendelettörvények, amelyeket a fenti rendeletek elôtt adtak ki.

Az Ókirályságban lakó zsidók, akik honosításukat az 1919. augusztus 12-iki 3464. számú rendelettörvényben meghatározott határidô alatt nem rendezték, a honosításra vonatkozó nyilatkozatokat az 1919. május 2-iki 2085. számú rendelettörvény értelmében a jelen alkotmány kihirdetésétôl számított három hónapon belül megtehetik.

134.§. A jelen törvényben meghatározott törvényhozási tanács szervezésérôl szóló törvény megalkotásáig a törvényjavaslatoknak a törvényhozó testületekhez való benyújtása a ma érvényben levô törvények és rendeletek szerint történik.

135.§. A jelen alkotmány elvein alapuló külön törvény kihirdetéséig érvényben maradnak a közigazgatási bíráskodás szervezetérôl és eljárásáról szóló törvények.

136.§. Külön törvény fogja megállapítani az egyesült Románia elsô királyának civillistáját.

137.§. A román állam különbözô részeiben fennálló összes törvénykönyveket és törvényeket felülvizsgálat alá kell venni, hogy azok a jelen alkotmánnyal összhangba hozassanak és így biztosíttassék a törvényhozás egysége.

Mindaddig érvényben maradnak.

Az alkotmány kihirdetésének napjától kezdve azonban hatályon kívül helyeztetnek az összes törvények, rendeletek, szabályrendeletek és bármilyen más okmányok mindama intézkedései, amelyek a jelen alkotmány rendelkezéseivel ellenkeznek.

138.§. A mostani országgyûlés a jelen alkotmány kihirdetése után törvényes megbízatásának lejártáig mûködhetik.

Ezalatt az idô alatt, ennek az alkotmánynak elvei alapján, köteles megalkotni a választási törvényt.

E törvény megalkotásáig a választási rendelettörvények érvényben maradnak.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék