magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2002. 3. (25.) SZÁM - CIVIL SZERVEZŐDÉSEK ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Bárdi Nándor

Önszervezôdés és önreflexió a két világháború közötti magyar kisebbségtörténetben
- Társadalmi önszervezôdés mint nemzeti önösszeszedés -

Az alcímben használt önösszeszedés kifejezést Böhm Károly használta a koncentráció fogalmát magyarítva. Ezt Tavaszy Sándor értelmezte tovább kisebbségi léthelyzetben nemzeti értelemben: "nem szórhatjuk szét a figyelmünket csak azokban az irányokban, ahonnan az egzisztenciánk egyik vagy másik pontját támadják, hanem a támadások pergôtüzében nyíltan össze kell szednünk önmagunkat létünk egészében, és szembe kell néznünk önmagunkkal, reá kell vetnünk nemzeti öntudatunk fényét, egzisztenciánk egészére, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, micsoda lehetôségek vannak, és miféle és mennyi erôvel rendelkezünk?" 1 Ez az erô nem hatalmi törekvésekre, hanem szellemi, kulturális vonatkozásokra irányul, "amelynek belsô törvénye a belsô szabadság". Tavaszy elméleti fejtegetésében az "alvó erôk" és az "egyéni mûhelyek" összegyûjtését tartotta a legfontosabb feladatnak.

Dokumentumválogatásunk ebbe a folyamatba szeretne bepillantást adni. Amikor a meglévô társadalmi egyesületek a nemzeti lét kulturális és politikai intézményesítésének feladatát látják el. Hiábavaló dolog volna a civil társadalom fogalmát a két világháború közötti idôszakra visszavetíteni. A megszûnt állami magyar intézményrendszert - elsôsorban az oktatás terén - az egyházak próbálták meg pótolni. A nemzeti közösséget társadalmi alapon szervezni akaró csoportok épp az egyházak érték- és pozícióôrzô státuszát, a politikai egység alapkérdésének tekintô vagy arra hivatkozó Országos Magyar Párt vezetésével szemben maradtak alul. (Magyar Néppárt kezdeményezése; Paál Árpád és a Keleti Újság polgári radikális köre; Bernády György 1924-es politikai útkeresése; a Reformcsoport; Tornya Gyula és Paál autonómia koncepciói stb.) Ez a helyzet csak a harmincas évek második felében változott meg, amikor a romániai kölcsönös (román, magyar, német) nemzeti összezáródás idôszakában az egyházakon, a különbözô kulturális intézményekben és bizonyos értelemben az OMP-n belül is generációváltás zajlott le.2

Az elsô két anyag a Népies Irodalmi Társaság iratállagából származik. Nemcsak a második, hanem az elsô anyagnak is feltételezhetôen Jancsó Benedek a szerzôje. Tehát egy olyan erdélyi gyökerekkel rendelkezô szakértô, aki szakmai hátteret próbál adni a kormányzat Románia és magyarságpolitikájához. 3 Közben az erdélyi belsô önszervezéshez is próbál ötleteket adni. Maga a szóban forgó kör helyileg Kolozsváron a Majális utca 40-ben mûködött, az 1870-es évektôl létezô kolozsvári Tekézô Társaság, majd Társadalom kör keretén belül. Ez az egyesület az oktatási, egyházi, pénzügyi, hivatali szervezetek tagjait tömörítette. A klubszerû mûködést az impériumváltás után 1921-tôl újra lehetôvé tették, és gyakorlatilag a kolozsvári magyar (férfi) elit legkiterjedtebb szervezetérôl volt szó. 4 Az intézményen belül mûködött a csütörtöki társaság Gyallay Papp Domokos író, szerkesztô és Gergely Endre orvos vezetésével. "Amikor ez a 40-60 tagot számláló »Csütörtöki Társaság« a csütörtöki estéken összejön, a Társadalom valóban eszmei és szellemi életét éli, mert a tudomány és mûvészet minden ága képviselve lévén, valóságos összesített közmûvelôdési kört alkot, ahol mindenki tudásának legjavát osztja szét rövid elôadás vagy felvilágosítás kíséretében, józan atmoszférában, csendes, mindemellett vidám társalgás közben."5 Az idézett kiadvány a csütörtöki kör legaktívabb tagjai között az elôbb említetteken túl a következôket sorolja fel: Kovács Dezsô (ref. koll. igazgató), György Lajos (kat. líceum tanára), Kristóf György (a magyar irodalom egyetemi tanára), Vásárhelyi János (teológus), Gyergyai Árpád, ifj. Török Imre, Balogh Ernô, Tavaszy Sándor (ref. teológiai tanár), Roska Márton (néprajzkutató), Csûri Bálint (nyelvész, tanár), Kelemen Lajos (történész, levéltáros), Rajka László, Maksay Albert (ref. teológiai tanár).6 A teljes tagnyilvántartásból a közélet fontosabb nevei közül, a teljesség igénye nélkül: Balogh Arthur, Bartók György, Bíró Vencel, Bodor Bertalan, Balázs András, Bitay Árpád, Dózsa Endre, Fritz László, Grandpierre Emil, Gál Kelemen, Hirschler József, Imre Lajos, Inczédy Joksman Ödön, Jancsó Elemér, Kántor Lajos, Óváry Elemér stb. A dokumentumokban leírtakon túl e körhöz köthetô a kolozsvári egyházi-egyetemi kollégiumok tevékenységét irányító Tanulmányi Bizottság létrehozása is. 7

Ehhez a körhöz tartozott Sulyok István az Ellenzék majd a nagyváradi Erdélyi Lapok vezetô publicistája is, aki a társadalomszervezést elôbb az EMKE átszervezésével, majd külön, szász mintára, egy kultúrhivatal megszervezésével vélte megoldhatónak. Ebbôl végül is egyrészt az OMP statisztikai szakosztálya (ennek Fritz László volt az egyedüli állandó munkatársa) és a Juventus fordítóiroda jött létre. S ez a két intézmény biztosította a hátteret az Erdélyi Magyar Évkönyv megjelentetéséhez.

Az ebbôl a kötetbôl közölt írások egyrészt katalógust adnak a magyarnak tekintett intézményrendszerrôl, másrészt ezáltal jelenítôdik meg a kisebbségi/ nemzeti lét egy formális intézményrendszerben. Ezt a címadásban is megfogalmazta Sulyok: a magyar társadalom rendszere.

Az utolsó, sajnos csak hiányosan közölhetô 8 szociográfiai riport mindezt egy teljesen más perspektívából, egy kisrégió, falusi társadalomszervezôdése felôl utatja be.

*

A forrásokat a mai helyesírási szabályok szerint, az eredeti nyelvi sajátosságokat megtartva adjuk közre. A szövegekbôl csak a terjedelmes listákat hagytuk el.

 

Jegyzetek

1 Tavaszy Sándor: Önösszeszedés. Független Újság 1935. 1. sz. 1. p.

2 Az új püspökök kinevezése: Márton Áron, Varga Béla, Vásárhelyi János. A Vásárhelyi Találkozó és az OMP sepsiszentgyörgyi nagygyûlésének hatása.

3 Bôvebben: Bárdi Nándor: A Keleti Akció. In Magyarságkutatás 1995-96. Szerk.: Diószegi László, Budapest, 1996, 143-190. valamint Jancsó Benedek Emlékkönyv. Erdélyi Férfiak Egyesülete, Budapest, 1931.

4 1922-tôl Bocsánczi László bankigazgató, majd Xantus János marianumi igazgató - többször az éves tekebajnokság gyôztese - vezetésével. Bár bizonyítani nem lehet, hogy az Unió szabadkômûves páholy tagsága kizáró ok lett volna, de az tény, hogy e másik fontos társaság szervezô intézmény tagjai - egy-két bizonytalan kivételt leszámítva - nem szerepelnek a Társadalom kör tagnyilvántartásában. A Társadalom Élete 1872-1932. Bonaventúra ny., Cluj, 1932, 70-86. p.

5 Uo. 67. p.

6 uo.

7 Lásd Tanulmányi Bizottság Kolozsvárott. Magyar Kisebbség 2000. 2. sz. 149-160.

8 A Független Újság adott száma, amelyben a sorozat 2. része megjelent, sem a magyarországi, sem a romániai könyvtárakban nem található. Ezek azok az esetek, amikor - állományvédelem hiányában - a kulturális örökség egy mozaikja talán örökre elveszett.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék