magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2002. 4. (26.) SZÁM - NÉPSZÁMLÁLÁS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Rónai András

Erdély népességi viszonyai*

Közép-Európa földrajzi képébôl határozott vonalakkal rajzolódik elénk a Kárpátok negyedfélszázezer négyzetkilométer terjedelmû s minden oldalról szembetûnô természetes határokkal körülölelt medencéje. Ennek az összefüggô nagy tájnak kb. egyharmad része azonban a nagy keretben külön kis egységet képez. A nagy épületnek egy elég zárt kamráját találjuk a Kárpát-medence délkeleti részén: ez a terület Erdély.

Erdély földrajzilag is, néprajzilag is különleges életkeretet jelent, s ez a különleges állapot mutatkozik e terület politikai helyzetében és fejlôdésében is a történelem minden korszakában. Épp a történelmi fejlôdés adott nyomatékos - talán a természeti viszonyoktól indokoltnál is erôsebb - hangsúlyt Erdély különvalóságának. Viszont a történelem arról is tanúságot tesz, hogy ennek a sajátos jegyekkel bíró tájnak és a táj lakóinak élete a nagy egységnek: a Kárpát-medence vagy Közép-Duna-medence életének mindig szerves része volt, s hogy azok a törekvések vagy események, amelyek a nagy természetes egységbôl kiszakítani kívánták, illetve ideig-óráig kiszakították e területet, mindig komoly sebeket okoztak az egész közép-dunai táj politikai, gazdasági és kulturális életében.

A 19. század elejétôl kezdve fôleg a nemzetiségi feszítôerô bolygatta meg e terület belsô életének rendjét. A Kárpát-medencében a másfél évszázados törökdúlás folytán számbelileg megfogyott magyarsággal szemben a perifériákon túlsúlyra szert tett nem magyar nemzetiségek mind erôsebb aktivitásba kezdenek, és fenyegetik az összefüggô természetes táj politikai egységét. Erdélyben a számbeli többségre jutott románok igyekeznek népi erejüket politikai téren is kamatoztatni. Minthogy pedig a románoknak Erdély története kialakításában a 20. század elejéig aktív irányító szerepük nem volt, a tradíciók ereje kevésbé kötötte ôket, azaz szívesen kerestek Erdély politikai státusa tekintetében az addigi fejlôdéstôl eltérô s a természeti erôkkel sem egyezô megoldásokat.

Így magyarázható, hogy Erdélyt 1920-ban az erdélyi román vezetôférfiak a megnagyobbodott román királyság területéhez hagyták kapcsolni, anélkül, hogy saját különleges érdekeinek szolgálatát a legkisebb mértékben is biztosították volna.

Az 1920-ban teremtett új helyzet sem az elmérgesedett erdélyi nemzetiségi kérdést nem oldotta meg, sem az új Románia viszonyait konszolidálni nem volt alkalmas. Viszont a Kárpát-medence politikai egységének erôszakkal való széttöredeztetése olyan feszült atmoszférát teremtett, amelyben minden fejlôdés megakadt.

Erdély államjogi helyzetének rendezése, s ugyanakkor befelé a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése ma tehát újra aktuális és nem legkisebb jelentôségû problémája lett a közép-európai politikának. E probléma megoldásánál pedig elsôsorban a népességi és nemzetiségi viszonyokra kell figyelemmel lenni. De nemcsak az egyes népcsoportok puszta számerejét vagy a területen való elterjedtségét kell tekintetbe venni, hanem azok települési viszonyait, életmódját, társadalmi és kulturális tagozódását, történelmi szerepét - melyben szellemi ereje és politikai alkotóképessége tükrözôdik -, gazdasági helyzetét és felépített gazdasági intézményeit stb. Mindezeket a tényezôket természetesen igen nehéz helyesen lemérni és összehasonlítani. A statisztika adatai csak alapismereteket adnak, melyekbôl más tudományágak segítségével s gyakran csak intuitíve lehet a helyes helyzetképet felépíteni.

Amikor Erdély népességi viszonyainak statisztikai anyagát ismertetjük, meg kell állapítanunk, hogy Erdélyt területileg pontosan meghatározni nem lehet. Az idôk során ugyanis az Erdély néven szerepelt terület jelentôs változásokon ment keresztül. A ma Romániához csatolt volt magyarországi terület jelentôs nem erdélyi részeket is magában foglal (a nagy Magyar Alföld darabjait). Viszont az a 15 vármegye, amelyet a közigazgatás és a statisztika a világháború elôtt mint Királyhágón túli erdélyi területet jelölt meg, elég szûk értelmezése a történelmi Erdélynek. Legjobb tehát, ha ezeket a területrészeket együtt is, de külön-külön is megvizsgáljuk.

A Romániához csatolt egész magyarországi terület terjedelme 103 093km2, lakossága 1910-ben 5 257 467 fô volt, ebbôl:

román

2 829 454

53,8%

magyar

1 661 805

31,6%

német

564 789

10,7%

szerb

52 084

1,0%

tót

31 028

0,6%

rutén

20 482

0,4%

egyéb

97 825

1,9%

Az 1930. évi román népszámlálás a lakosság nemzetiségét kétféleképpen is megállapított ("anyanyelv" és "faji eredet" alapján), s Erdély területén a következô helyzetet találta1:

 

Lakosság anyanyelve

Lakosság faji eredete

1000 lélekben

%-ban

1000 lélekben

%-ban

Román

3237

58,3

3209

57,8

Magyar

1483

26,7

1355

24,4

Német

543

9,8

545

9,8

Jiddis, ill. zsidó

111

2,0

178

3,2

Cigány

46

0,8

108

2,0

Cseh-szlovák

42

0,8

46

0,8

Szerb-horvát

42

0,8

45

0,8

Rutén-orosz

29

0,5

36

0,7

Bulgár

10

0,2

12

0,2

Egyéb

7

0,1

16

0,3

Összesen

5550

100,0

5550

100,0

Forrás: Anuarul statistic al României. 1935-1936. 37-38.

A Magyarországtól elszakított egész területen az 1910. évi népszámlálás 1 661 805 fônyi magyar anyanyelvû lakost talált, kik az összlakosságnak 31,6%-át alkották. Ez a szám 1930-ra leolvadt 1 483 000 fôre, elsikkadt tehát közel kétszázezer fônyi magyar, és elsikkadt a természetes szaporodás eredménye, melynek csak a háború utáni évtized alatt is a román statisztikusok adatai szerint (8,3%-os évi szaporodás) 138 000 lelket kellett kitennie. Igaz, hogy Erdély elszakítása alkalmával 197 000 magyar lakost üldöztek ki e területrôl, de még ennek a veszteségnek a figyelembevételével is 1,6 millión felül kellett a magyarok számának lennie 1930-ban. A terület román lakossága viszont normálisan gyarapodott, amikor 3 206 261-re emelkedett az 1910. évi 2 821 773 lélekszámmal szemben. Ez az eredmény egyben bizonyítja az 1910. évi magyar nemzetiségi statisztika megbízhatóságát, melyet pedig a románok oly élesen támadtak a világháború elôtt és alatt, s melyet - éppen a volt magyarországi nemzetiségek hangos propagandája miatt - a békekonferencián sem fogadtak el. Íme most, két évtized után maga a román statisztika bizonyítja be a régi magyar statisztikai felvételek helyességét, s egyúttal azoknak a túlzó adatoknak valótlanságát, melyeket a magyar bizonyítékokkal szemben a nemzetiségek prezentáltak a konferencia döntô fórumai elé. Ha az erdélyi románok száma 1930-ban is csak 3 206 261, akkor semmi esetre sem haladhatta meg 1910-ben már a 3 211 000 fôt - mint ahogyan a románok 1919-ben állították - és nem lehetett több, figyelembe véve a természetes szaporodás adatait, semmiképpen sem annál az összegnél, amelyet 1910-ben a magyar népszámlálás megállapított.

A román nemzetiségi statisztikában megnyilvánuló tendenciára jellemzô, hogy a magyar elem legerôsebb mértékben a határ menti területeken csökkent , viszont a románok száma és aránya itt emelkedett a legszembeszökôbben. A mai Körös-vidék és Máramaros tartomány területén az 1910. évi népszámlálás szerint 469 986 magyar élt, az egész lakosság 35,7%-a. 1930-ban csak 321 338 magyar származású lakost számoltak meg itt, 23,1%-ot (anyanyelv szerint 378 000 a számuk, 27,2%). Ugyanezen a területen a román lakosság abszolút száma a két idôpont között 706 126-ról 844 411-re emelkedett, aránya pedig 53,6%-ról 60,8%-ra. A magyarság csökkenésének aránya itt 31,6%-os. A Királyhágón túli Erdély területén a magyarság arányszáma 1910 és 1930 között 12,8%-kal csökkent, a Bánságban 16,3%-kal.

A Királyhágón túli Erdély területe 57 804 km2, lakossága 2 678 367 fô volt, közülük:

román

1 472 021

55,0%

magyar

918 217

34,3%

német

234 085

8,7%

egyéb

54 044

2,0%

A többi rész fôképp a mai csonka-határ menti megyékbôl áll: Ugocsa, Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad; ezekhez járul északon Máramaros megye Romániához csatolt alsó fele, délen a Bánság: Torontál, Temes és Krassó-Szörény megye. E részek területi és nemzetiségi adatai a következôk:

Területrész

Terület

km2

Lakosság 1910-ben2

összesen

1. Határ menti megyék

23 415

1 435 000

2. Máramaros megye

3400

160 000

3. Temes-Torontál megye

7400

519 000

4. Krassó-Szörény megye

11 074

465 000

Összesen

45 289

2 579 000

 

Lakosság nemzetiségi megoszlása:

Területrész

Román

Magyar

Német

Egyéb

1000

%

1000

%

1000

%

1000

%

1. Határ menti megyék

767

53,5

587

40,9

43

3,0

38

2,6

2. Máramaros megye

75

46,9

42

26,3

27

16,8

16

10,0

3. Temes-Torontál megye

179

34,5

62

15,8

205

39,5

53

10,2

4. Krassó-Szörény megye

336

72,3

38

7,1

56

12,0

40

8,6

Összesen

1357

52,6

744

28,9

331

12,8

147

5,7

 

Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad határszéli megyékben a magyarság arányszáma elég magas, viszont a Bánságban és Máramarosban kicsiny. A történelmi belsô Erdély lakosságában a magyar elem számbelileg erôsebb, mint a Romániához csatolt többi területen együttvéve.

A román uralom alatt sem lehetett eltüntetni azt, hogy a Magyarországtól Romániához csatolt terület különálló darabokra oszlik. Használják az Erdély (Transilvania) elnevezést általánosságban az egész területre is, de a hivatalos statisztika 3 provinciát ismer (Erdély, Bánság, Körös-Máramaros vidék) s a különbözô közigazgatási felosztásokban és tervekben is kiütközik a területrészek különállása.3

A nemzetiségek eloszlása Erdély területén igen kusza. Csak egyetlen egy megyében találunk 90%-nál nagyobb többségben egy nemzetiséget. Ez Udvarhely székelyföldi megye, ahol a magyarság aránya 95,4%-os. 75-90%-os túlnyomóan egy nemzetiségû többségû megyét 6-ot találunk. Ezek közül 4 román többségû (Fogaras, Hunyad, Alsó-Fehér, Szolnok-Doboka), 2 magyar többségû (Csík, Háromszék). 50-75% közötti arányban alkot többséget a románság 9 megyében (Krassó-Szörény, Torda-Aranyos, Beszterce-Naszód, Kolozs, Bihar, Szeben, Arad, Szilágy, Máramaros); a magyarság 2 megyében (Maros-Torda, Szatmár). 5 megyében teljesen kevert a lakosság, abszolút többsége egyik nemzetiségnek sincs (Temes, Torontál, Brassó, Kis-Küküllô, Nagy-Küküllô). Mindez a régi magyar közigazgatási beosztás szerint számítva. A román megyebeosztás több jelentôs eltérést hozott, s így a megyék nemzetiségi képét is jelentôsen befolyásolta. Az egész, Romániához csatolt magyarországi terület megyéinek nemzetiségi képe az új román közigazgatási beosztás szerint 1910, 1921. és 1930. években az 1. sz. táblázat szerint alakult.4

1. táblázat.

A Romániához csatolt volt magyar terület megyéinek nemzetiségi statisztikája az 1910, 1920. és 1930. években az 1930. évi közigazgatási határok szerint.

Megye

Év

Összes népesség

Magyar

Német

Román

Egyéb

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

Szûkebb Erdély

Alsó-Fehér

1910

204 411

34 084

16,67

7816

3,82

159 224

77,90

3287

1,61

1920

196 178

25 228

12,86

7068

3,60

159 737

81,43

4145

2,11

1930

212 672

24 021

11,3

7589

3,60

173 340

81,50

7722

3,60

Beszterce-Naszód

1910

137 686

12 791

9,29

27 087

19,67

93 653

68,02

4155

3,02

1920

129 508

6488

5,01

21 822

16,85

90 435

69,83

10 763

8,31

1930

144 052

7536

5,30

20 694

14,40

103 354

71,80

12 468

8,50

Brassó

1910

137 621

39 223

28,50

30 024

21,82

67 040

48,71

1334

0,97

1920

138 637

36 532

26,35

30 657

22,12

69 418

50,07

2030

1,46

1930

167 509

44 728

26,70

33 293

19,90

83 539

49,90

5949

3,50

Csík

1910

136 785

123 185

90,05

1014

0,75

11 879

8,68

707

0,52

1920

132 221

106 923

80,87

211

0,15

23 056

17,44

2031

1,54

1930

145 661

120 536

82,81

439

0,29

20 955

14,40

3731

2,50

Fogaras

1910

89 049

7535

8,46

10 232

11,49

69 635

78,20

1647

1,85

1920

86 585

5401

6,24

9743

11,25

70 677

81,63

764

0,88

1930

86 016

4756

5,51

10 749

12,50

67 386

78,39

3125

3,60

Háromszék

1910

137 154

122 092

88,91

578

0,42

13 543

9,98

941

0,69

1920

135 518

114 166

84,05

392

0,29

19 733

14,75

1227

0,91

1930

135 557

109 371

80,63

775

0,80

21 356

15,77

4055

2,80

Hunyad

1910

333 404

51 687

15,50

8031

2,41

266 179

79,84

7507

2,25

1920

320 798

39 161

12,21

8867

2,76

263 566

82,16

9204

2,87

1930

331 947

37 562

11,30

8285

2,50

272 212

82,00

13 888

4,20

Kisküküllô

1910

136 931

37 278

27,23

22 557

16,47

71 399

52,14

5697

4,16

1920

134 418

33 576

24,98

22 571

16,79

73 307

54,54

4964

3,69

1930

149 315

35 272

23,60

23 992

16,10

80 539

54,00

9512

6,30

Kolozs

1910

275 142

110 831

40,28

2543

0,92

156 717

56,96

5051

1,84

1920

295 697

93 609

31,66

2289

0,77

182 033

61,56

17 766

6,01

1930

334 236

100 712

30,10

2770

0,80

203 770

61,00

26 984

8,10

Maros-Torda

1910

263 321

133 589

50,73

14 389

5,46

108 895

41,17

6948

2,64

1920

259 829

113 556

43,70

11 770

4,53

122 268

47,06

12 235

4,71

1930

289 378

123 240

42,60

11 282

3,90

132 648

45,90

22 208

7,60

Nagyküküllô

1910

135 381

16 151

11,93

55 935

41,32

55 580

41,06

7715

5,69

1920

136 399

14 074

10,32

57 846

42,41

62 968

46,17

1511

1,10

1930

148 003

17 466

11,80

58 877

39,8

66 231

44,80

5429

3,60

Szeben

1910

169 061

11 129

6,58

47 474

28,08

107 214

63,42

3244

1,92

1920

169 420

7577

4,47

49 755

29,37

108 038

63,77

4050

2,39

1930

194 585

9094

4,70

56 958

29,30

120 741

62,10

7792

3,90

Szilágy

1910

316 910

157 212

49,61

1460

0,46

152 156

48,01

6082

1,92

1920

312 793

101 120

32,33

22 225

7,11

168 471

53,86

20 977

6,70

1930

343 167

107 738

31,40

15 975

4,60

193 052

56,30

26 402

7,70

Szolnok-Doboka

1910

207 713

47 206

22,73

4113

1,98

153 743

74,02

2651

1,27

1920

199 111

34 065

17,11

204

0,10

151 949

76,31

12 893

6,48

1930

218 580

33 897

15,50

361

0,20

169 502

77,60

14 820

6,70

Torda-Aranyos

1910

159 293

38 928

24,44

528

0,33

117 198

73,57

2639

1,66

1920

154 991

35 709

23,04

1769

1,14

114 517

73,89

2996

1,93

1930

183 323

39 305

21,50

742

0,40

136 281

74,30

6995

3,80

Udvarhely

1910

132 211

129 041

97,60

509

0,38

2423

1,83

238

0,19

1920

127 323

120 563

94,69

332

0,27

4627

3,63

1801

1,41

1930

129 917

119 300

91,79

460

0,30

6119

4,71

4038

3,20

Szûkebb Erdély együtt

1910

2 972 073

1 071 962

36,07

234 290

7,88

1 605 978

54,04

59 843

2,01

1920

2 929 426

887 748

30,30

247 521

8,45

1 684 800

57,51

109 357

3,74

1930

3 213 918

934 534

29,08

253 241

7,88

1 851 025

57,59

175 118

5,45

Bánság

Temes-Torontál

1910

500 763

85 920

17,15

185 010

36,95

174 692

34,89

55 141

11,01

1920

486 461*

71 641

14,73

183 301

37,68

173 464

35,66

58 055

11,93

1930

499 261

76 941

15,40

174 449

35,00

187 953

37,60

59 918

12,00

Szörény

1910

248 428

24 654

9,92

25 661

10,33

187 826

75,61

10 287

4,14

1920

229 016

14 865

6,50

23 073

10,07

179 714

78,47

11 364

4,96

1930

239 329

15 823

6,60

23 053

9,60

183 286

76,60

17 167

7,20

Krassó

1910

202 372

6214

3,07

20 877

10,32

147 151

72 71

28 130

13,90

1920

181 033

2829

1,56

17 279

9,55

137 538

75,97

23 387

12,92

1930

200 847

5039

2,50

25 628

12,80

139 586

69,50

30 594

15,20

Bánság együtt

1910

951 563

116 788

12,27

231 548

24,33

509 669

53,56

93 558

9,84

1920

896 510

89 335

9,96

223 653

24,95

490 716

54,74

92 806

10,35

1930

939 437

97 803

10,41

223 130

23,75

510 825

54,38

107 679

11,46

Körös- és Máramaros-vidék

Arad

1910

438 687

122 385

27,90

51 508

11,74

247 315

56,38

17 479

3,98

1920

418 238

98 949

23,66

51 012

12,20

244 706

58,51

23 571

5,63

1930

423 565

82 385

19,50

52 219

12,30

258 408

61,00

30 553

7,20

Bihar

1910

462 648

195 567

42,27

3408

0,74

252 101

54,49

11 572

2,50

1920

463 619

156 428

33,74

1937

0,42

268 543

57,92

36 711

7,92

1930

510 137

152 942

30,00

2288

0,50

314 057

61,60

40 850

7,90

Máramaros

1910

150 468

28 977

19,26

27 839

18,50

73 457

48,82

20 195

13,42

1920

157 164

13 485

8,58

6917

4,40

79 034

50,29

57 728

36,73

1930

161 503

11 181

6,90

3239

2,00

93 200

57,70

53 883

33,40

Szatmár

1910

265 958

123 057

46,27

7416

2,79

133 253

50,10

2232

0,84

1920

278 579

81 995

29,43

14 304

5,13

160 199

57,51

22 081

7,93

1930

294 690

74 830

25,40

9505

3,20

178 746

60,70

31 609

10,70

Körös- és Máramaros-vidék együtt

1910

1 317 761

469 986

35,66

90 171

6,84

706 126

53,59

51 478

3,91

1920

1 317 600

350 857

26,63

74 170

5,63

752 482

57,11

140 091

10,63

1930

1 389 895

321 338

23,12

67 251

4,84

844 411

60,75

156 895

11,29

Erdély összesen

1910

5 241 397

1 658 736

31,65

556 009

10,61

2 821 773

53,84

204 879

3,90

1920

5 143 536*

1 327 940

25,82

545 344

10,60

2 927 998

56,93

342 254

6,65

1930

5 543 250

1 353 675

24,42

543 622

9,81

3 206 261

57,84

439 692

7,93

* Zsombolya, Kiskomlós, Horvátkécsa (Kôcse), Csene, Újvár, Öregfalu, Laczonás, Nagyzsám és Óbéb községek nemzetiségi adatait az 1910. évi megoszlás alapján becsléssel állapítottuk meg.

9 község együtt

26 867

4164

15,50

15 636

58,20

4164

15,50

2903

10,80

Forrás: az 1910. és 1920. évekre a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal községi lapjai. 1930-ra Dragomir: La Transsylvanie roumaine et ses minorités ethniques. Bucuresti, 1934.

De a megyéken belül is a nemzetiségi eloszlásnak és keveredésnek legkülönbözôbb - s néhol egészen bizarr - változatait találjuk. A nagyobb városok még jobban komplikálják a helyzetet, ezek 1910-ben szinte kivétel nélkül (és nagy részben még ma is) magyar többségûek voltak, viszont legtöbbjüknek közvetlen környezete idegen volt.5

Mielôtt az erdélyi nemzetiségek elhelyezkedésének részletes ismertetésére áttérnénk, vessünk egy pillantást egész Románia nemzetiségi képére, és ismerjük meg abban a magyarság jelentôségét.

2. táblázat

Románia lakosságának anyanyelvi statisztikája 1910 körül és 1930-ban.*

Anyanyelv

1910

1930

abszolút szám

%

abszolút szám

%

Román

10 818 040

67,60

13 191 000

73,00

Magyar

1 819 688

11,40

1 556 000

8,60

Német

736 226

4,60

760 000

4,20

Rutén, ukrán

-

-

646 000

3,60

Orosz

1 048 576

6,50

452 000

2,50

Zsidó (Jiddis)

618 454

3,90

518 000

2,90

Bulgár

317 728

2,00

362 000

2,00

Török-tatár

222 375

1,40

287 000

1,60

Cigány

94 026

0,60

106 000

0,60

Szerb-horvát

58 992

0,40

47 000

0,30

Tót-cseh

32 033

0,20

44 000

0,20

Lengyel

35 033

0,20

34 000

0,20

Egyéb

192 988

1,20

50 000

0,30

Összesen

15 994 159

100,00

18 053 000

100,00

* Források: Magyar Statisztikai Zsebkönyv. V. évfolyam, Budapest, 1937. 22-23;
W. Winkler: Statistisches Handbuch der europäischen Nationalitäten. Wien, 1931; Jakabffy Elemér: Erdély statisztikája. Lugos, 1923; Buletinul demografic al României. 1936. 6. sz. 346-347.

Erdélyen kívül a mai Romániában a legjelentôsebb magyar népcsoportot a moldvai magyarság képviseli, kívülük igen sok magyar él a nagyobb regáti városokban, elsôsorban a fôvárosban; Bukovinában van még 5 csángó-magyar község.

Visszatérve Erdélyre: a lakosság általános nemzetiségi megoszlása után vizsgáljuk meg röviden a felekezeti viszonyokat.

Erdély lakosságának vallásfelekezetek szerinti megoszlása még kevésbé egyöntetû képet ad, mint a nemzetiségi megoszlás. Az egy-egy nemzetiségi csoporthoz tartozó lakosok három-négyféle vallásfelekezethez tartoznak; ami a lakosság etnikai jellegét tovább variálja, de egyúttal nagy jelentôséggel bír ez a körülmény az egyes nemzetiségek kulturális és nemzeti szervezkedéseinek szempontjából is. A valláserkölcsi téren már meglévô kész keretek a nevelési és mûvelôdési tevékenység számára segítséget nyújthatnak. Nemzeti szempontból e keretek jól felhasználhatók ott, ahol az egyes egyházak hívôi nemzetiségileg homogén csoportokat alkotnak, nehezebb a helyzet, ha különbözô nemzetiségû lakosok tartoznak ugyanazon egyház kebelébe.

Erdélyben a nemzetiségi és vallási keretek egészben véve nem fedik egymást, de igen sokszor fedik helyileg, egy-egy vidéken. Csík megye magyarjai úgyszólván mind római katolikusok; Maros-Tordáé nagy többségben reformátusok; Brassó, Szeben, Nagy-Küküllô, Kis-Küküllô megyék (Szászföld) németjei túlnyomó többségükben evangélikusok, Temes, Torontál és Arad megye (Bánság) németjei majdnem mind római katolikusok; Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Kolozs megye románjai nagy többségükben görög katolikusok, a déli román megyéké görög keletiek. A másik oldalról nézve a dolgot: az unitárius és református vallás hívôi, bárhol lakjanak, szinte kizárólag magyarok Erdélyben; a görög katolikus egyház hívôi nagy többségben románok (Máramarosban rutének is), a görög keletiek szinte kizárólag románok (a Bánságban szerbek is), az evangélikusok kevés kivétellel németek.

3. táblázat

A Magyarországtól Romániához csatolt területek lakóinak felekezeti statisztikája*

Vallásfelekezet

1910

1930

1000 lélek

%

1000 lélek

%

Görög keleti

1807

34,40

1931

34,80

Görög katolikus

1243

23,70

1385

25,00

Római
katolikus

995

18,90

947

17,10

Református

694

13,20

698

12,60

Evangélikus

263

5,00

273

4,90

Izraelita

182

3,50

191

3,40

Unitárius

69

1,30

68

1,20

Egyéb

4

0,07

57

1,00

Összesen

5257

100,00

5550

100,00

 

* Forrás: 1910. évre a Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1937. V. évfolyam, 24; 1930. évre Anuarul Statistic al României 1935-1936, 36.

A magyar nemzetiségû lakosok közül 1910-ben 688 205 volt református vallású (41,40%); 642 858 római katolikus (38,70%); 127 808 izraelita (7,70%); 79 090 görög katolikus (4,80%); 68 125 unitárius (4,10%); 40 114 evangélikus (2,4%); 13 351 görög keleti (0,8%) és 937 egyéb felekezethez tartozó (0,1%). Az 1930. évi népszámlálásnak sem részletesebb felekezeti adatai, sem a nemzetiség és vallás kombinatív adatai mindeddig nem ismeretesek.

Ha nem elégszünk meg a nemzetiségek általános erômérlegének ismeretével Erdélyben, hanem részletesebben vizsgáljuk a résztájak nemzetiségi képét, igen változatos viszonyokkal találkozunk. Vannak határozott magyar jellegû tájak, vannak erôs többségben román lakosságú tájak, van egy elég határozott - bár már korántsem tiszta - szász vidék, s vannak mindezen kívül nagy kiterjedésû vegyes vidékek, ahol 2-3 vagy még több nemzetiség keveredik egymással, néha úgy, hogy a községeken belül is kevert a lakosság.

Magyar jellegû tájak. 1. a Székelyföld; 2. a magyar-román határvidék; 3. Szilágyság; 4. Kalotaszeg. E kifejezetten magyar jellegû, azaz túlnyomó magyar többségû területek kiterjedése 25 000 km2 1 250 000 lakossal, kiknek 79%-a magyar. Ezeken az összefüggô magyar területeken kívül számos apróbb magyar sziget van Erdély területén szétszórva. Ilyen szigetek az idegen etnikai környezetben élô erdélyi magyar városok is. A magyarság többi része vegyes nemzetiségû jellegû területeken lakik.

A románok két nagyobb foltban lakják túlnyomó többségként Erdély területét. Egyik összefüggô román terület délrôl nyúlik ék alakban a Bihar-hegység felé. Fogaras, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény megyék és Bihar megye déli része tartoznak e területfolthoz. Itt kb. 32 000 km2 területen a román lakosság 83%-os többségben van. E terület legnagyobb része erdôs hegyvidék, ahol a románok hegyi pásztor és földmûvelô foglalkozásuknak megfelelôen szétszórva élnek. Népsûrûsége e tájaknak sokkal kisebb, mint a magyar többségû területeké. Nagyobb népességcentrumok e vidékeken nincsenek, a gazdasági és forgalmi központok már magyar vagy vegyes lakosságú területekre esnek.

Jóval kisebb a másik román területfolt. Ez Erdély északkeleti határa felôl (Máramaros, Beszterce) nyúlik a Szamos völgyén keresztül, mindinkább összeszûkülve szintén a Bihar-hegység felé. Kb. 13 000 km2 területen 430 000 román nemzetiségû lakos él itt 76%-os többségben. Ez tehát nemzetiségileg kevésbé tiszta terület, a más nemzetiségû (elsôsorban magyar) lakosság közel negyedrészét teszi az összlakosságnak. Más jellegûvé teszi e román területet az is, hogy a románok itt túlnyomórészt görög katolikus vallásúak, míg a déli román terület lakói görög keletiek.

E két ék alakú román többségû terület szemlélteti egyúttal a románok Erdélybe való bevándorlásának két fôirányát is. Egyrészt délrôl, Havasalföld felôl, másrészt északkeletrôl, Moldva felôl vándoroltak be a románok Erdélybe, s elsôsorban az addig gyéren lakott vagy lakatlan hegyvidéket szállták meg.

Olyan nagyobb kiterjedésû német jellegû terület, ahol a német lakosság arányszáma 70-80% volna - mint a fent felsorolt magyar és román vidékeken - Erdélyben nincs. A Bánság is, ahol az erdélyi németség számban legnagyobb csoportja él, s a Szászföld is, ez a régi német településterület inkább vegyes lakosságú területek közé volna sorozható.

A Bánság a legtipikusabb kevert vidék Erdélyben. Temes-Torontál megyék Romániához csatolt részein 7900 km2 területen 524 000 fônyi lakos él.6 Ebbôl 205 000 német (39,1%), 177 000 román (33,7%), 88 000 magyar (16,7%) s még szerb és egyéb nemzetiségû lakos is jelentôs számmal akad.

Kisebb területû, de erôsebben német jellegû vidék a Szászföld, ez két részre különül: Szeben megye egy része és Nagy-Küküllô megye jelenti az egyik, a Barcaság a másik, kisebbik részt. Együttvéve e két terület kb. 5200 km2 kiterjedésû, lakosszáma 273 000, ebbôl német 126 000 (46,2%); román 109 000 (40,2%); magyar 29 000 (10,7%). Beszterce vidékén élnek még nagyobb számban szászok, de kb. 41 000 fônyi, s nem is eléggé összefüggô területen élô tömegük elvész a körülöttük levô román tengerben.

A román-magyar vegyes vidékek közül legjelentôsebb az Erdélyi Medence területe. 9400 km2 területen 640 000 lakos él itt. A románok 364 000 fôvel többségben vannak, a magyarok száma 225 000 fô, arányuk 35,2%. 35 000 német és 16 000 egyéb nemzetiségû lakos is él itt. A terület etnikai képe mozaikszerûen kevert. A magyar vagy a román többségû községek nem alkotnak összefüggô nagyobb területeket, csak egymással váltakozó szigeteket. De alig van olyan község, amelyben ne találnánk meg mindkét nemzetiséget. A gazdasági és forgalomi gócpontokban itt is mindenhol a magyarságot találjuk többségben. De a mûvészeti emlékek, ôsi iskolák, könyvtárak, intézmények is mind az erdélyi magyarság kultúrájáról beszélnek itten. A magyarság volt e terület társadalmi és politikai életének, közigazgatásának megszervezôje és irányítója Erdély története folyamán mindvégig. De nemcsak fôszereplôje volt a magyarság Erdély e központi területe politikai, kulturális és gazdasági életének, hanem fô szenvedôje is. Vezetô szerepének megfelelôen a magyarság a maga bôrén vállalta cselekvéseinek kockázatát, és elsôsorban a saját testével állt helyt földje, hazája védelmében. A belsô politikai harcok is a magyarság erejét emésztették, míg érintetlenül hagyták a politikai szerepet nem játszó román jobbágyságét. Így jutott a 18. és a 19. század számtalan megpróbáltatása után az Erdélyi Medencében a románság a magyarsággal szemben számbelileg kedvezôbb helyzetbe.

A másik nagyobb kiterjedésû vegyes román-magyar vidék a nyugati határ mentén már tárgyalt magyar öv mögött húzódik kb. 7000 km2 területen félmillió lakossal. A románok többségben vannak, de a magyarok arányszáma is jelentôs (másfélszázezer lélek, több mint 30%). A németek és más nemzetiségû lakosok arányszáma 10% fölé emelkedik ezen a területen. E terület helyzetének jellemzésére ismerni kell annak különleges földrajzi helyzetét. E vegyes magyar-román nyelvterület annak az egybeláncolódó magas hegységsorozatnak a Nagy Magyar Alföld felé nézô nyugati lejtôin húzódik végig, amely az Erdélyi Medencét nyugat felé határolják. E hegysorozat középrészét a Bihar-hegység hatalmas erdôs tömbje alkotja, amelyen keresztül nyugat-kelet irányban jól használható közlekedési út nem vezet keresztül. Légvonalban kb. 150 km hosszú áttöretlen elválasztó falat jelent ez a hegység észak-déli irányban a Magyar Alföld és az Erdélyi Medence között. E természetes bástyavonulat nyugati lejtôin lakó románoknak semmi érintkezésük nincsen a hegység keleti lejtôin és az Erdélyi Medencében élô román fajtestvéreikkel. Mozgási lehetôségeik kizárólag a Magyar Alföld felé vannak, amelyre megélhetésük tekintetében is szorosan rá vannak utalva. Bár az 1920. évi határ-megállapításoknál a Magyar Alföldbôl is Romániához csatoltak egy elég tekintélyes szegélyt, az a rész mégsem látszik elegendônek arra, hogy a hegyvidék szükségleteit kielégítse. Fôleg azért sem, mert az új politikai határ az Alföld szélének ezt a sûrûn lakott és igen élénk lüktetésû gazdasági életet élô részét valósággal megbénította. A Bihar hegyvidék nyugati lejtôinek román lakossága emiatt a világháború után igen kedvezôtlen helyzetbe jutott. Az állandó politikai nyugtalanság és szociális elégedetlenség jellemzi 20 év óta e terület lakosságát, s a román kormányok több ízben próbálták már külön akciókkal a kedvezôtlen helyzetet enyhíteni.

Érdemes egy pillantást vetni a három fô nemzetiségnek települési viszonyaira és Erdély területén való eloszlására is. A magyarság települése elég egyenetlen. A nagyobb magyar vidékeken kívüli magyar centrumok megfelelô hinterland nélkül sokszor elég magányosan állnak. A románok települése egyenletesebb. Az apró román falvak és a nem román községekbe települt románok csoportjai behálózzák a terület jelentôs részét. Viszont nincsenek komoly, nagyobb centrumaik. E falusi telepek mindenesetre nagyobb állóképességgel rendelkeznek, mint a hatalom kezének jobban kitett városi tömegek. Ebbôl a szempontból az erdélyi románság védettebb helyzetben volt a régi magyar uralom alatt, mint ma a magyarság, eltekintve attól, hogy olyan elnyomó és kifosztó tendenciák, mint ma, a kormányhatalom és többségi nép részérôl a magyar uralom alatt nem érvényesültek.

A településbeli különbségekben azonban minôségbeli különbségek is rejlenek, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni éppen ma, amikor szeretik a nemzeteket és népeket pusztán számmal mérni. Egy-egy vidék életében, s ezeken keresztül az ország életében is a városi kimûvelt lakosság tízezreinek mindenesetre nagyobb súlya van, mint számban ugyanannyi falusi lakosnak. Akár a politikai, akár a közigazgatási, kulturális vagy gazdasági élet irányítását vesszük is, kimûvelt emberfôkre szükség van, s a városi lakosság nemcsak igények és életmód terén, hanem a munka terén is több vagy magasabbrendû értéket termel, mint ugyanannyi vagy számban több falusi. Az élet természetes rendjének mutatkozik a városodás folyamata, amelynek révén a falusi lakosság kirajzó csoportjai nemcsak lakóhelyet és foglalkozást változtatnak, hanem társadalmi pozíciót is és - egyedeikben különbözô gyorsasággal, de néhány generáción át tömegeikben is - megteszik az utat a városi munkásosztálytól az önálló iparosok vagy vállalkozók, vagy a szellemi foglalkozásúak osztályáig. Bármennyire becsüljük és értékeljük tehát az egészséges, életerôs falusi népet, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy egy-egy népcsoport mérlegelésénél minôségkülönbségeket az egyes népcsoportok belsô rétegzôdése szerint ne tegyünk. Az erdélyi magyarság sokkal nagyobb mértékben városlakó, mint a románság. (Az erdélyi román lakosság 10,2%-a lakott 1930-ban a városokban, a magyar lakosság 29,1%-a.) Ebbôl származnak hátrányok is (így különösen a jövôben várható számbeli gyarapodás tekintetében), de vannak ennek a körülménynek elônyei is, és feltétlenül módosítja ez a körülmény a magyar és a román lakosság puszta számerejének összehasonlításából kitûnô népi-erômérleget.

A lakosság városi és falusi rétegzôdésérôl és ennek különbözô erdélyi nemzetiségek szaporaságára gyakorolt hatásáról beszélve térjünk át a szaporasági viszonyok rövid ismertetésére. Románia lakosságának természetes szaporodási arányszáma magas, viszont Erdély lakosságának szaporodása közepes. Sajnos, a román demográfiai kiadványok csak néhány évre vonatkozóan közölnek nemzetiségi adatokat, s azt sem olyan részletezéssel, hogy kontrolljukra valamilyen mód volna. A román demográfusok néhány évvel ezelôtt egy-egy év születési és halálozási adataiból kiindulva nagyszabású tudományos és politikai propagandát kezdtek a bel- és külföldi közvélemény meggyôzésére arra vonatkozólag, hogy Romániában és Erdélyben a román lakosság annyival magasabb szaporodási arányt mutat fel a más nemzetiségek, s különösen a magyarok és a németek felett, hogy ez a körülmény elôbb-utóbb a nemzetiségi erôviszonyok teljes eltolódására, sôt a magyar lakosság kipusztulására fog vezetni. Minthogy egy-egy év adataiból demográfiai jelenségek vizsgálatánál nem lehet általános szabályszerûségeket kiolvasni, s minthogy a román demográfiai közlemények nemzetiségi részletezésû szórványos adatai nem bírnak elegendô hitellel, megpróbáltuk a népszaporodási viszonyokat nemzetiségi tájanként vizsgálni: vagyis szembeállítani egymással a 80-90%-os magyar területek szaporodási viszonyait a 80-90%-os román területekével, éspedig 10-15 éves periódusokra vonatkozólag. Az eredmény a következô:

4. táblázat

Egyes nemzetiségi vidékek népszaporodási arányszámai Erdélyben

Megyecsoportok

1930. évi lakosság összesen

Ebbôl

Természetes szaporodás

román

magyar

egyéb

1920-1930-ig

1931-1935-ig

népesség %-ban

absz. sz.

évi

átl. %

absz. sz.

évi

átl. %

Tiszta magyar megyék (Udvarhely, Csík, Háromszék)

411 135

11,8

84,9

3,3

49 339

10,9

19 022

8,8

Tiszta román megyék (Alsó-Fehér, Hunyad)

544 619

81,8

11,3

6,9

51 367

8,6

13 327

4,8

Kevert népességû megyék (Nagyküküllô, Temes-Torontál, Brassó, Maros-Torda)

1 104 151

42,6

23,8

33,6

77 717

6,4

27 569

4,9

Többi megye (13 román többségû megye erôs kisebbséggel)

3 483 345

66,7

18,4

14,9

350 438

9,1

140 809

7,8

Egész Erdély

5 543 250

57,8

24,4

 

528 861

8,7

200 727

7,0

E táblázatból kitûnik, hogy a színmagyar területek lakosságának szaporodása Erdélyben felette áll a túlnyomó román többségû területek szaporodásának, sôt felette Erdély egész lakossága átlagos szaporaságának is. A román nép tehát Erdélyben nem szaporább, mint az összefüggô magyar területek népe, a szaporodási viszonyoktól tehát nem lehet várni, hogy a régi román királyság területének kétségkívül még ma is erôsen szaporodó román népe szorítaná le a magyarság arányszámát Erdélyben azáltal, hogy oda bevándorol, vagy rendszeresen betelepíttetik. A világháború után eltelt 20 esztendô alatt ugyanis ezt az áttelepítést minden eszközzel szorgalmazták a román kormányok, de csekély eredménnyel. Erdély területe ugyanis sokkal passzívabb, semmint a termékeny oláh síkságokról jelentôsebb román csoportokat tudna magához vonzani és azoknak megélhetést nyújtani. Éppen ellenkezôleg, Erdély területérôl volt sokkal nagyobb arányú bevándorlás a régi román királyság területére az elmúlt 20 év alatt.

Más kérdés az, hogy a városi lakosság szaporodásának alacsony volta Erdélyben inkább okoz kimaradást a nagyobb mértékben városlakó magyar lakosságnál, mint a román lakosságnál. Ha azonban a vidék népfejlôdése egészséges, akkor a városi népesség természetes fejlôdésének stagnálása nem okozhat belátható idôn belül túl nagy eltéréseket egész Erdély nemzetiségi képében.

A városokról szólva meg kell említenem egy, az erdélyi magyarság települési viszonyaiból származó nehézséget. Az életerôs és népfölösleget adó magyar vidékektôl Erdély nagy magyar városai elég messze, és nem mindig a természetes vándorlások irányában fekszenek. Ezért van az, hogy a magyar vidékek elvándorló népfölöslege idegen városokba megy, ahol a második vagy harmadik generációban már könnyen asszimilálódik. Különösen a Székelyföldet éri e folyamat által állandóan nagy vérveszteség. A Székelyföldrôl 10 évenként 30-35 000 ember vándorol el - amint az a természetes és tényleges szaporodási adatokból kitûnik - fôképp a Regátba. Ha ezeket az elvándorló pompás magyar tömegeket magyar városok felé lehetne irányítani, nemcsak az idegen néphez való asszimilációtól mentenénk meg ôket, hanem nagyban erôsíteni és fejleszteni lehetne velük e magyar városokat.

A Székelyföld hét városának (Brassótól eltekintve) 1920-ban együttvéve mindössze 76 738 lakosa volt. 1920-tól 1930-ig ez a lakosszám 11 500 fôvel emelkedett. Ez a mérsékelt emelkedés majdnem teljesen a természetes szaporodásnak és a román tisztviselô- és katonabetelepítéseknek köszönhetô. A székelyföldi városok (Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Szászrégen, Kézdivásárhely, Csíkszereda) tehát a székely falvak elvándorló népfeleslegét felvenni - legalábbis a román uralom elsô évtizedében - képtelenek voltak. Egyedül Brassó városa az a Székelyföld szélén, amely az elvándorló székelyeket nagyobb számban befogadni és foglalkoztatni tudja. A székely kivándorlásnak ez a város az elsô állomása. De megtartani Brassó sem tudja a székely falvak népfeleslegét. 1920 és 1930 között Brassó lakossága 18 899 fôvel szaporodott (1920-as lélekszám 40 335). Ez a szaporodás kb. fele annak a tömegnek, amely ugyanezen idô alatt a Székelyföldrôl elvándorolt. De ebben a szaporulatban jelentôs részt tesznek ki a román bevándorlók és betelepített tisztviselôk is. Brassó tehát csak átmenô állomása a székely kivándorlásnak, de nem megkötôje. Mindenesetre a Székelyföld közelsége többséghez juttatta a magyarságot Brassóban, ebben az ôsi szász városban. S a magyarság az újabb utánpótlások révén a román uralom alatt is tartja többségét Brassóban.

Érdekes variációját mutatja a város és falu népességi problémáinak egy nemzetiség sorsára való hatását Erdély szász lakosságának helyzete. A szászok elsôsorban városaikban, jelesül Nagyszeben és Brassóban élték ki nemzetiségi életüket. Városaik mintaszerû szervezetekkel szolgálták a szász vidék gazdasági, kulturális, politikai és egyéb érdekeit. A szász falusi vidékek, a magyar vidékekkel ellentétben, igen alkalmasan feküdtek ahhoz, hogy saját városaikat emberanyaggal táplálják. Minthogy azonban a szász falusi lakosság szaporodása már hosszú ideje nem olyan, hogy jelentôs népfeleslegeket termelhetne, a szász városokban és környékükön mind nagyobb teret kap a magyar (Brassó) és román (Nagyszeben) elem. E tipikus német városok így lassan kivetkôznek eredeti nemzetiségi jellegükbôl.

5. táblázat

Brassó város népességfejlôdése 1880-1930 között.

Év

Összes

Magyar

Német

Román

Egyéb

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1880

29 584

9827

33,4

9919

33,5

9382

31,7

456

1,4

1890

30 739

10 441

34,0

9578

31,2

9758

31,7

962

3,1

1900

36 646

14 115

38,5

10 644

29,1

11 248

30,7

639

1,7

1910

41 056

17 831

43,5

10 841

26,4

11 786

28,7

598

1,4

1920

40 335

15 137

37,5

11 293

28,0

12 183

30,2

1722

4,3*

1930

59 234

23 279

39,3

13 031

22,0

19 370

32,7

3554

6,0*

* Ebbôl zsidó 1920-ban 1505 (3,7%), 1930-ban 2251 (3,8%).

Az erdélyi románok városproblémája viszont abból áll, hogy nincsenek igazán román tradíciójú és jó helyzetben levô olyan központjaik, ahol egész Erdélyre szóló jelentôségû népi, gazdasági és kulturális gócpontokat fejleszthetnének. Eddig legalább nem sikerült nekik. A román többségû városok lélekszáma Erdélyben mind néhány ezer körül mozog. 1910 és 1930 között sem találunk bennük komoly népességfejlôdést. Gyulafehérvár lakossága 1910-tôl 1930-ig 11 616-ról 12 457-re emelkedett; Karánsebesé ugyanezen idô alatt 7999-rôl 8838-ra; Belényesé 4223-ról 4294-re. Még "legnagyobb" a fejlôdése Balázsfalvának, amely 3667-rôl 4716-ra növelte lakosságát 1910 és 1930 között.7

*

Végigtekintve az itt nagy vonásokban ismertetett adatokon, azt látjuk, hogy Erdély néprajzi viszonyai igen tarka és sok helyi sajátságot és problémát rejtô képet adnak. Annak tehát, aki e terület sorsával s azon a ma annyira aktuális nemzetiségi kérdés rendezésével foglalkozik, igen alaposan bele kell merülnie e viszonyok részletes tanulmányozásába annál is inkább, mert a néprajzi kép tarkaságát komplikálják bizonyos belsô erôk és tulajdonságok, vagy a terület gazdasági és kulturális sajátságaiból táplálkoznak, s amelyeket statisztikailag lemérni vagy térképen ábrázolni nem lehet.

 

Jegyzetek

1 Erdély területén a román uralom alatt 1919-ben, 1920-ban, 1927-ben és 1930-ban végeztek népszámlálásokat. Ezek közül az 1919. és 1927. évi összeírások eredményét csak az országos összegekben és nem hivatalosan adták közre; az 1920. évi számlálás nemzetiségi adatait községenként is kinyomatták, de tele feltûnô hibákkal, úgyhogy maguk a román statisztikusok sem fogadják el megbízhatónak. Az 1920-as népszámlálás Erdélyben 1 325 659 magyart talált (25,8%) és 2 933 894 románt (57,0%). Az 1930. évi népszámlálás nemzetiségi eredményeit ez ideig csak tartományonkénti részletezéssel tették közzé, s csak százalék számokban (félhivatalosan az erdélyi megyék adatait is publikálták, éspedig abszolút számokban is). Községenkénti nemzetiségi adatokat az 1930-as népszámlálástól nem közöltek, úgyhogy a mai napig (1939 eleje) az utolsó megbízható községenkénti nemzetiségi statisztika az 1910. évi népszámlálás anyaga.

2 A trianoni határ által kettévágott megyéknek, járásoknak és községeknek az adatait többször összeállították mindkét oldalon, a különbözô források ugyanazon az oldalon egymástól többé-kevésbé eltérnek: ezért itt kikerekített adatokat közlünk.

3 Szilágy megye helyzete bizonytalan a román felosztásokban. Többnyire a felsô Erdélyhez számítják (bár területét Szatmár megye rovására megnagyobbították s kitolták a jelenlegi magyar határig), de olykor a határvidékhez, illetve Körös és Máramaros tartományokhoz.

4 Ez a kimutatás az 1930. évi román "Indicatorul Statistic"-ból kiindulva készült. Az 1910. évi adatok a román forrás községanyagához lettek hozzákeresve. Ebbôl a körülménybôl magyarázható, hogy az 1910. évi adatok végösszege minimális eltérést mutat a magyar forrásokban közölt végösszegektôl. Az 1930. évi végösszeg is eltér néhány ezerrel a fentebb már idézett adatoktól. A különbözô részleteket adó román hivatalos statisztikák ugyanis nem egyeznek egymással pontosan.

5 Erdély városi lakossága 1910 és 1930-ban anyanyelv szerint a következôképpen oszlott meg:

 

1910

%

1930

%

Magyar

480 000

62,0

431 000

44,9

Román

152 000

19,6

330 000

34,4

Német

123 000

15,9

130 000

13,6

Egyéb

19 000

2,5

69 000

7,1

Összesen

774 000

100,0

960 000

100,0

6 Az 1910. évi közigazgatási határok között.

7 Balázsfalvának magának 1910-ben 2204 lakosa volt, de a háború után egyesítették Kisbalázsfalvával, melynek 1910-ben 1463 lakosa volt.

* Forrás: Magyar Statisztikai Szemle. 1939. 4. sz. 350-360. A Nemzetközi Népességtudományi Unió Magyarországi Csoportja a Magyar Statisztikai Társaság kebelében 1939. március 28-i ülésén tartott elôadás.

A szerzôrôl: 1906-ban született Nagyszebenben. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, 1924-ben érettségizett. Ezt követôen Budapesten a Mûegyetem Közgazdaságtudományi Karán folytatta tanulmányait, és itt szerzett diplomát 1931-ben. 1928-tól az Államtudományi Intézet munkatársa, 1938-40-ig ugyanott igazgatóhelyettes, majd 1940-tól 1945-ig igazgató volt. 1940-1949 között a Közgazdaságtudományi Egyetemen politikai földrajzot tanított. 1950-1986 között pedig a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos osztályvezetôjeként dolgozott. 1991-ben hunyt el Budapesten.

A Teleki Pál alapította Államtudományi Intézetben a romániai viszonyokra vonatkozó anyaggyûjtés vezetôje volt, majd az elsô, illetve a második bécsi döntés magyarországi szakmai érvrendszerének kimunkálását irányította. A negyvenes évek elsô felében már a háborút lezáró béketárgyalásokra szükséges magyar érvrendszer szakmai összeállításán dolgozott. Ennek eredménye az 1945-ben megjelent Közép-Európa Atlasza. Az Államtudományi, majd a Teleki Intézet megszûnte után pályamódosításként a Magyar Alföld (talajvíz) kutatásával foglalkozott. Legfontosabb publikációi (gyakran R. Szeben András) a Hitelben, a Magyar Kisebbségben, a Magyar Szemlében jelentek meg. Pályafutását emlékiratában foglalta össze: Térképezett történelem, Magvetô, Budapest, 1989, 350.; 2. kiad. Püski, Budapest, 1999, 269.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék