magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2002. 4. (26.) SZÁM - NÉPSZÁMLÁLÁS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Veress Emôd

A prefektusi tisztség az önkormányzati rendszerben
és az alkotmánybírósági gyakorlatban

1. A helyi közigazgatás alkotmányossága Romániában

Az alkotmány a legmagasabb rangú jogi norma: az összes alsóbb jogszabálynak összhangban kell lennie az alkotmánnyal. Az alkotmány felsôbbségének megvalósítására, az alkotmány érvényesítésére jött létre Romániában, 1992-ben, az alkotmánybíráskodás intézménye.1 Vagyis az alkotmánybíráskodásnak tízéves múltja van Romániában.2

A tanulmány nemcsak a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvényre vonatkozó alkotmánybírósági döntéseket vizsgálja, hanem a korábbi, 1991. évi 69. számú, hatályon kívül helyezett helyi közigazgatási törvényre vonatkozó gyakorlatot is. Számos problémát az új törvény ugyanúgy vagy hasonlóképpen szabályoz, és ez indokolja a kérdésfeltevés aktualitását. A helyi közigazgatásra vonatkozó alkotmánybírósági döntések alapján (lásd az 1. mellékletet) megfigyelhetô a helyi közigazgatás dinamikája (a helyi autonómia fokozatos erôsödése és térnyerése3) és az alkotmánybírósági gyakorlat dinamikája (az Alkotmánybíróság álláspontjainak változása a politikai-jogi helyzet fejlôdésével).

Az Alkotmánybíróság gyakorlatából világosan kitûnik, hogy a helyi közigazgatásra vonatkozó alkotmányos szabályok4:

- rendkívül általánosak, és éppen ezért nagyon tágan értelmezhetôek;

- általánosságukból következik a garanciális elemek hiánya: nincsenek valós alkotmányos garanciák a helyi autonómia biztosítására. A felületes alkotmányos rendelkezésekbe "belefér" egy valóban decentralizált, vagy egy hibrid, részlegesen decentralizált rendszer is;

- az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés erôtlensége: az Alkotmánybíróság gyengén képviselte a helyi autonómia jogát, túlzott módon ragaszkodtak az adott formális szabályokhoz. Romániában nem határozta meg és nem biztosította az alkotmánybírósági gyakorlat a helyi autonómia határait, ily módon kényszerítve a törvényhozót és a kormányt egy garanciarendszer betartására. A magyarázat az Alkotmánybíróság ilyen típusú gyengeségére kettôs: egyrészt a román politikai-jogi kultúra természete, másrészt az Alkotmánybíróság túlzott tartózkodása attól, hogy a "láthatatlan alkotmány" alapján döntsön, és ezzel a törvényhozó vagy az alkotmányozó szerepébe helyezze magát.

Ennek ellenére az autonómia és a decentralizáció fokozatosan erôsödött; sokat levetett a kezdeti hibrid jellegébôl Románia helyi közigazgatása. A reformot viszont korántsem lehet befejezettnek tekinteni. A helyi közigazgatás mindennapjai új és új problémákat tárnak fel, melyekre megoldást kell találni:

- újra kell gondolni a helyi tanács és a polgármester közötti viszonyrendszert;

- valósan biztosítani kell az önkormányzati feladatok és a minôségi megoldásukhoz szükséges erôforrások közötti arányosságot;

- szükséges a prefektusi tisztség reformja, a dekoncentrált megyei szakigazgatás megyei tanácsi hatáskörbe való decentralizálása;

- megoldást kell találni a regionális fejlesztés és a területfejlesztés problémájára;

- növelni kell az önkormányzatok részesedését a GDP-bôl, és tudatosítani kell aktív gazdaságfejlesztési szerepüket stb.

Még egy problémát szeretnék tisztázni elöljáróban: van-e Romániában önkormányzatiság? A válaszom az, hogy igen, Romániában van önkormányzatiság, a román terminológia alapján megfogalmazva: helyi autonómia alapján mûködô decentralizált közigazgatási alrendszer. Körülbelül 1998 óta beszélhetünk valódi önkormányzatiságról. Persze, a jelenlegi rendszernek is vannak ellentmondásos elemei, súlyos problémái, de ez egyáltalán nem ok arra, hogy elutasítsuk az önkormányzatiságot mint a romániai helyi közigazgatás jellemzôjét, amikor az önkormányzati jogosítványok léteznek. A román szaknyelv nem ismeri az önkormányzat ("autoguvernare") fogalmát. A Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját (European Charter of Local Self-Government) Helyi Autonómia Európai Chartájának fordították (Carta Europeana a Autonomiei Locale). Tették ezt a szintén hivatalosnak számító francia nyelvû változat alapján: Charte européenne de l'autonomie locale. Ez sem indok az önkormányzatiság létének el nem ismerésére: a helyi autonómia és a helyi önkormányzatiság ebben az értelemben szinonimák. A román politikai-jogi kultúra a francia mintákat követi, és ezért nem ismeretes a magyar nyelvbe és közjogi gondolkodásba német minta (Selbstverwaltung) alapján bekerült önkormányzat-fogalom. Ezért veszem a bátorságot és használom az önkormányzatot a romániai helyi közigazgatás elnevezésére.

Jelen tanulmány célja éppen az egyik problematikus elem, a prefektusi tisztség elemzése. Éppen ezért a negatív elemek lesznek túlsúlyban.

2. A prefektus szerepe az önkormányzati rendszerben

A prefektus a kormány képviselôje a megyékben (és Bukarest municípium közigazgatásában), vagyis központi alárendeltségû, a területi-közigazgatási egységben mûködô (dekoncentrált) államigazgatási szerv. A prefektusi tisztség nem köztisztviselôi, hanem politikai funkció.

A prefektust nem választják, kormányhatározattal nevezik ki és mentik fel tisztségébôl. Napóleon óta ugyan változott a prefektusi funkció, de célja ugyanaz: "a nemzeti érdekek érvényesítése", az erôteljes központi ellenôrzés és befolyás megvalósítása. A prefektusi tisztség jogi-formális jellegén túl pártpolitikai hatalmi pont. Informális szempontból a prefektus magát a helyi közigazgatás vezetôjének tekinti, amely politikai súlyánál fogva közvetlenül avatkozik bele az önkormányzatok életébe. A törvény 132. szakasza hiába állapítja meg, hogy a prefektus és az önkormányzatok között nincsenek alárendeltségi viszonyok. A törvényességi ellenôrzés is feltételez bizonyos fokú mûködési alárendeltséget (különös figyelmet szentelve a megtámadott közigazgatási aktus automatikus felfüggesztôdésnek).

Hatásköre két fô területet ölel fel:5

a) törvényességi ellenôrzés: a prefektus felügyel arra, hogy a helyi tanácsok és polgármesterek, a megyei tanácsok és a megyei tanácsok elnökei a törvényeknek megfelelôen fejtsék ki tevékenységüket. A prefektusnak nincs joga közvetlen beavatkozásra az önkormányzatok tevékenységébe. A törvénytelennek vélt közigazgatási aktust (helyi vagy tanácsi határozatot, a polgármester vagy a megyei tanács elnökének rendelkezését) közigazgatási bírósági eljárással megtámadhatja. Az aktusról nem a prefektus, hanem a törvényszék dönt.6 Vagyis ez egy enyhébb, közvetett ellenôrzési forma.

b) közvetlen igazgatási hatáskör: a prefektus vezeti a minisztériumok és a központi szakigazgatás "decentralizált" közszolgáltainak a tevékenységét.7 Az idézôjel szándékos, mert ezeknek a közszolgálatoknak az esetében nincs szó decentralizációról, csak dekoncentrációról.8

A 2001. évi 760. számú törvény a prefektust egyébként úgy határozza meg, hogy "a Kormány képviselôjeként" "központi közigazgatási tisztségviselô."

3. A prefektúra intézménye az alkotmánybírósági gyakorlatban

Az 1991. évi 69. számú törvény 1996-os módosításakor a következô szabályt vezették be: "A prefektus, az alprefektus és a saját apparátus a prefektúrán fejti ki tevékenységét. A prefektúrának és, az esetnek megfelelôen, a megyei tanácsnak és saját apparátusának a székhelye a megyeszékhely municípiumban levô, országos érdekû köztulajdont képezô közigazgatási palotában van."9 Ezzel a módosítással kapcsolatban több alkotmányossági kérdés merült fel:10

a) a "prefektúra" új intézményének megalakítása alkotmányellenes, mert az alkotmány csak a prefektusi tisztségrôl rendelkezik;11

b) a prefektúra így ugyanazt a rangot kapná, mint a megyei tanács, amely ellentétes a megyei tanács törvényes pozíciójával;

c) az a rendelkezés, mely szerint a Közigazgatási palota országos érdekû köztulajdon, ellentétes az Alkotmány 135. szakaszával, mely szerint a tulajdon köztulajdon vagy magántulajdon, és a köztulajdon csak az államé vagy a területi-közigazgatási egységeké. A cél a megyei közigazgatási palotának a Kormány hatáskörébe való utalása volt ("a kormányt pedig a prefektus képviseli"). Ez ellentétes a helyi autonómia elvével.12

Ugyanez a törvénymódosítás sérti a helyi közigazgatási törvény 73. szakaszát, mely az Alkotmány 135. szakasz (3). és (4) bekezdésének alapján a javak természete vagy rendeltetése az a kritérium, mely alapján meghatározzák a közjavak államhoz vagy területi-közigazgatási egységhez való tartozását.

Az Alkotmánybíróság nem fogadta el ezt az érvelést.

Az alkotmányvédô intézmény szerint a prefektúra nem veszi át a prefektus helyét. A prefektúra létrehozásának célja, hogy a prefektus alkotmányos és törvényes hatásköreinek a gyakorlásához szükséges igazgatási szervezetet biztosítsa. Egyetlen alkotmányos rendelkezés sem tiltja autonóm közhatóságok létrehozását. Szerintem az Alkotmány egyetlen kreációs normája sem engedélyezi a prefektúra létrehozását, és a prefektúra nem minôsül autonóm hatóságnak. A prefektúra, mint intézmény, az alkotmányosság határán lebeg: abban a pillanatban alkotmánysértôvé válna a léte, ha a prefektus munkájának segítésén túl hatásköröket állapítanának meg neki.

Vegyük tovább az alkotmánybírósági érvelést. A törvény egyetlen rendelkezésébôl sem következik, hogy a prefektúra ugyanazt a rangot kapná, mint a megyei tanács, ilyen következtetést elhamarkodott abból levonni, hogy ugyanabban az épületben van a székhelyük. A két intézmény törvényes céljaik és feladatkörük eltérôek és sajátosak.

A harmadik esetben világos alkotmánysértés állt fenn, de az Alkotmánybíróság ezt sem fogadta el.13 A közigazgatási palotát országos érdekû (vagyis állami) köztulajdonba sorolni alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság szerint a besorolási kritériumokat nem az alaptörvény, hanem a közigazgatási törvény tartalmazza, így a törvényhozó eltérhet, kivételeket állapíthat meg saját rendelkezése alól. Nem vették figyelembe, hogy a javak természete és rendeltetése, mint a köztulajdon besorolási kategóriái, levezethetôek az Alkotmány 135. szakaszának (3). és (4). bekezdéseibôl és a 119. szakaszból. Ismét a formális garanciák hiányáról van szó, és az erôtlen, a helyi autonómiát rendkívül szûk módon értelmezô álláspontra helyezkedett az Alkotmánybíróság.

Az új közigazgatási törvény nem foglalkozik a kérdéssel, mert az végül a köztulajdonról szóló törvény14, a helyi autonómia javára rendezte: ma a megyei tanács épülete megyei köztulajdonnak számít.15

Éppen ezért elképesztô, hogy egy alsóbb jogszabály, a prefektúrák újraszervezésérôl és mûködésérôl szóló, 2001. évi 9-es számú kormányhatározat ismét "országos érdekû köztulajdonként" emlegeti16 a prefektúrának a megyei tanáccsal megosztott székhelyét. A kormányhatározat ezen rendelkezése törvénytelen.

A kormányhatározat egyéb rendelkezései is kifogásolhatóak: a prefektúrán jogi személyiséget állapít meg. Továbbá a határozat szerint "a prefektúrák szerepe az Alkotmány, a helyi közigazgatási törvény és más jogszabályok által a prefektusnak meghatározott hatáskörök és prerogatívák megvalósítása". Vagyis hatáskört állapít meg a prefektúráknak (ilyet a közigazgatási törvény nem tesz!). Egy jogi személyiség nélküli szakapparátus, amely segíti a prefektust saját hatásköre gyakorlásában, nem lépi túl az alkotmányos kereteket, de amirôl itt szó van, az igen.

Nem csak ez a gond a határozattal. A határozat hosszú hatásköri jegyzéket is tartalmaz. Csak egy furcsaságot emelek ki. Például a prefektúra szakapparátusa "a kormányprogram alapján elkészíti a megye saját gazdasági-szociális programjait, 4 éves idôszakra..." A határozat konzultációs kötelezettséget is elôír (egyeztetni kell az önkormányzatokkal), ennek ellenére a rendelkezés törvényt sért. Beavatkozik a megyei tanácsi hatáskörbe. A megyei tanács "stratégiákat, elôrejelzéseket és programokat fogad el a megye vagy ennek egyes vidékei gazdasági-szociális fejlesztése érdekében, a helyi tanácsoktól kapott javaslatok alapján." A megyei tanács "elrendeli, jóváhagyja és követi, az érdekelt községi és városi közigazgatósági hatóságokkal együttmûködve, az ezek megvalósulásához szükséges intézkedéseket, ideértve a pénzügyi jellegûeket is." Mi köze van a kormánynak a helyi, megyei érdekû fejlesztéshez a szükséges források költségvetési leosztásán kívül? A 9-es kormányhatározat szerint nagyon is sok. A prefektuson/prefektúrán keresztül a központ akar a megyékben kormányozni és igazgatni, átlépve a helyi autonómia alkotmányos joga alapján az önkormányzatok számára meghatározott hatásköröket.

Szerencsére a problematikus kormányhatározat rendelkezései a gyakorlatban nem igazán alkalmazhatóak.

4. A prefektus által gyakorolt törvényességi ellenôrzés határideje
az alkotmánybírósági gyakorlatban

Egy másik alkotmányossági probléma a prefektus által gyakorolt törvényességi ellenôrzéshez kapcsolódik. Az Alkotmány szerint "a prefektus megtámadhatja a közigazgatási bírói hatóság elôtt a megyei és a helyi tanács vagy a polgármester egy aktusát, abban az esetben, ha az aktust törvénytelennek véli".

Az 1991. évi 69. számú és a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvények is határidôhöz kötötték a prefektus által gyakorolt törvényességi ellenôrzési jogot. Az 1991. évi 69-es számú törvény így rendelkezett: "a prefektus nyilatkozik az aktus törvényességérôl, az aktus közlésétôl számított 15 napon belül".17 Az aktust az elfogadásától számított 10 napon belül kellett a prefektussal közölni. Az Alkotmánybíróság kezdeti álláspontja szerint a helyi és a megyei tanács, valamint a polgármester és a megyei tanács elnöke kötelesek közölni bármely elfogadott aktust a prefektussal, viszont a prefektust nem kötheti a 15 napos vagy bármely más határidô. Az Alkotmánybíróság szerint "egy jogállamban elképzelhetetlen, hogy egy helyi hatóság törvénytelen aktusát ne támadhatná meg az igazságszolgáltatás elôtt a prefektus, mint a Kormány képviselôje, figyelembe véve a Kormány alapvetô küldetését, a törvények végrehajtását."18 vagyis a törvényes határidô megállapítása sérti az Alkotmányt, amely nem köti idôbeli feltételhez a prefektus keresetének benyújtását. A 2001. évi 215-ös számú törvény viszont ismét tartalmaz egy 30 napos határidôt, amelyen belül a prefektusnak be kell nyújtania a keresetet. Ha ezen alkotmánybírósági gyakorlat alapján közelítjük meg a kérdést, akkor ez a határidô is alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság azonban 1999-ben megváltoztatta az álláspontját.19 1999 óta az Alkotmánybíróság úgy érvel, hogy a jogvesztô határidô alkotmányos, mert az alaptörvény szerint a prefektus hatáskörét a törvény szerint határozzák meg, és ezért lehetséges határidôhöz kötni a törvényességi ellenôrzési jogot.

Vagyis az Alkotmánybíróság szerint a 30 napos határidô jogvesztô jellegû, és a prefektus ezen határidô elteltével nem gyakorolhatja a törvényességi ellenôrzést. Erre csak a jogaikban sértett állampolgároknak van lehetôségük, az 1990. évi 29-es számú, a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény feltételei között. A jogvesztô 30 napos határidô korlátozza a prefektus hatalmát, és ezért összhangban van a helyi autonómiával.

5. A prefektus és a polgármesterek felfüggesztésének gyakorlata

A rendszerváltás utáni romániai helyi közigazgatás "betegségének" egyik legfontosabb tünete volt az, hogy a prefektusok polgármesterek sorait függesztették fel, túlnyomórészt politikai indokok alapján, megsértve a helyi autonómia elvét, az ártatlanság vélelmét és a jogállami értékeket20 (Románia akkor még nem ratifikálta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját21). A felfüggesztések jogi alapját adó törvényszöveg viszonylag késôn került az Alkotmánybíróság elé, utólagos normakontroll során. A kérdés alkotmányosságáról az Alkotmánybíróságnak, formai okok végett, egyáltalán nem kellett nyilatkoznia.

A felfüggesztések alapjául az 1991. évi 69. számú törvény 46. szakasza szolgált: "A polgármesterek, tisztségük gyakorlásában, a törvény oltalmát élvezik. A prefektus egy jogi kivizsgálás idejére elrendelheti a polgármester tisztségbôl való felfüggesztését. Ezen intézkedés ellen a polgármester az igazságszolgáltatáshoz fordulhat, a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény feltételei szerint." A törvényt az 1996-os módosítás során megváltoztatták, ezért az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy az alkotmányossági kifogás tárgyát vesztette, és mint ilyent utasította vissza.22 Az 1996-os szöveg szerint a felfüggesztést a bíróságnak vagy az ügyészségnek indoklással együtt kell kérnie, abban az esetben, ha a polgármestert bûncselekmény szándékos elkövetéséért bíróság elé állították, vagy az ellene indított bûnvádi eljárás során elôzetes letartóztatásba helyezték.23 Így a törvény gyakorlatilag megszüntette a prefektus "teljhatalmát", és a felfüggesztést törvényes feltételekhez kötötte. A 2001. évi 215. számú törvény ugyanezen a vonalon haladt tovább. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a polgármester mandátuma automatikusan felfüggesztôdik, ha a polgármestert elôzetes letartóztatásba helyezték, a prefektus (rendelettel) csak tudomásul veszi a mandátum ex lege bekövetkezô felfüggesztését. Ha a tisztségébôl felmentett polgármestert ártatlannak találták, akkor az kártérítésre jogosult.24 A végleges bírósági döntéssel szabadságvesztéses büntetésre ítélt polgármester mandátuma automatikusan megszûnik.25 Az így kialakított felelôsségi rendszer összhangban van az alkotmányos elvekkel.

 

1. Melléklet: A helyi közigazgatási törvényekre vonatkozó alkotmánybírósági döntések jegyzéke (1992-2002)

1994

1. Decizie nr. 137 din 07/12/1994 privind solutionarea exceptiei de neconstitutionalitate a prevederilor art. 101 alin. 2 din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991*)

1995

2. Decizie nr. 74 din 27/07/1995 privind exceptia de neconstitutionalitate din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, invocata în Dosarul nr. 38/1995

1996

3. Decizie nr. 40 din 11/04/1996 privind neconstitutionalitatea unor prevederi din Legea pentru modificarea si completarea Legii administratiei publice locale nr. 69/1991

4. Decizie nr. 43 din 24/04/1996 privind solutionarea exceptiei de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 115 din Legea nr. 69/1991 privind administratia publica locala, invocata de Consiliul Judetean Covasna, reclamant în Dosarul nr. 82/F/1994 al Curtii de Apel Brasov

5. Decizie nr. 42 din 24/04/1996 privind solutionarea exceptiei de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 46 din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, invocata de recurentul Serbu Sorin Inocentiu, în Dosarul nr. 1.589/1995 al Curtii Supreme de Justitie Sectia de contencios administrative

6. Decizie nr. 88 din 11/09/1996 privind exceptia de neconstitutionalitate a art. 115 din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991

7. Decizie nr. 125 din 22/10/1996 privind pronuntarea asupra recursului declarat de Serbu Sorin Inocentiu împotriva Deciziei nr. 42 din 24 aprilie 1996, prin care Curtea Constitutionala a respins, ca fiind lipsita de obiect, exceptia de neconstitutionalitate a art. 46 din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, modificata prin Legea nr. 24/1996

1998

8. Decizie nr. 54 din 19/03/1998 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 52 alin. (2) din Legea nr. 69/1991 privind administratia publica locala, republicata, modificata si completata prin Ordonanta de urgenta a Guvernului nr. 22/1997

9. Decizie nr. 83 din 19/05/1998 privind exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor Ordonantei de urgenta a Guvernului nr. 22/1997 pentru modificarea si completarea Legii administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

10. Decizie nr. 149 din 27/10/1998 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 115 alin. (2) din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

1999

11. Decizie nr. 66 din 27/04/1999 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 111 alin. (2) si (3) din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

12. Decizie nr. 179 din 16/11/1999 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 111 alin. (3) din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

2001

13. Decizie nr. 16 din 18/01/2001 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 111 alin. (2) si (3) din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

14. Decizie nr. 103 din 10/04/2001 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 77 din Legea nr. 70/1991 privind alegerile locale, republicata, cu modificarile si completarile ulterioare, si a dispozitiilor art. 17 alin. (6) din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata

15. Decizie nr. 112 din 19/04/2001 asupra sesizarii de neconstitutionalitate a prevederilor art. 17, art. 40 alin. (7), art. 43 alin. (3), art. 51, art. 68 alin. (2), art. 90 alin. (2) si (3), art. 106 alin. (8), art. 110 si art. 145-148 din Legea administratiei publice locale

16. Decizie nr. 195 din 19/06/2001 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 38 alin. (2) lit. d) din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001, ale art. 95 din Legea administratiei publice locale nr. 69/1991, republicata, precum si ale art. 58 din Legea nr. 27/1994 privind impozitele si taxele locale, republicata

2002

17. Decizie nr. 110 din 02/04/2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 38 alin. (2) lit. d) teza a treia din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001, cu modificarile ulterioare, si ale art. 58 din Legea nr. 27/1994 privind impozitele si taxele locale, republicata, cu modificarile ulterioare

18. Decizie nr. 142 din 30/04/2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 5 din Hotarârea Guvernului nr. 9/2001 privind reorganizarea si functionarea prefecturilor si a dispozitiilor art. 141 alin. (2) din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001

19. Decizie nr. 143 din 30/04/2002 referitoare la exceptiile de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 38 alin. (2) lit. d) teza a doua din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001 si ale art. 58 din Legea nr. 27/1994 privind impozitele si taxele locale, republicata, cu modificarile si completarile ulterioare

20. Decizie nr. 203 din 04/07/2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a prevederilor art. 70 alin. (3) din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001

21. Decizie nr. 228 din 10/09/2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 9 din Legea concurentei nr. 21/1996 si ale art. 47 din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001

22. Decizia nr. 233 din 10 septembrie 2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 38 alin. (2) lit. d) teza a treia din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001, cu modificarile ulterioare, si ale art. 58 din Legea nr. 27/1994 privind impozitele si taxele locale, republicata, cu modificarile ulterioare art. 38 alin. (2) lit. d) teza a treia

23. Decizie 234 din 10 septembrie 2002 referitoare la exceptia de neconstitutionalitate a dispozitiilor art. 113 alin. (2) teza a doua din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001, cu modificarile ulterioare

 

2. Melléklet: A helyi közigazgatási törvények és módosításaik

1991. évi 69. számú helyi közigazgatási törvény

Módosításai:

1996. évi 24-es számú törvény

1997. évi 50-es számú törvény

1997. évi 22-es számú sürgôsségi kormányrendelet (az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította - 1998/83 Abd)

1999. évi 107-es sürgôsségi kormányrendelet

2001. évi 253-as számú törvény

2001. évi 510-es számú törvény

2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény

Módosításai:

2001. évi 74-es számú sürgôsségi kormányrendelet

2001. évi 738-as számú törvény

2002. évi 216-os számú törvény

 

Jegyzetek

1 Az Alkotmánybíróságot az 1991-es román Alkotmány hozta létre, és 1992-ben alakult meg. A romániai alkotmánybíráskodásról magyar nyelven lásd: Veress Emôd: A román Alkotmánybíróság hatásköre, Magyar Kisebbség; 2000. 3. szám; Veress Emôd: A román Alkotmánybíróság szervezete és hatásköre, Jura, VII évf. 2. szám. Román nyelven a legjobb összefoglaló: Ion Deleanu: Justitia constitutionala, Lumina Lex, Bukarest, 1995.

2 Ha nem tekintjük alkotmánybíráskodásnak az alkotmányossági kontroll korábbi formáit.

3 A helyi autonómia erôsödésén a 69-es helyi közigazgatási törvényben már biztosított önkormányzati jogosítványok hatékonyságának növelését, a helyi autonómia térnyerésén az önkormányzatiság új területekre való bevezetését értem.

4 119. szakasz - Alapelvek.

A területi-közigazgatási egységek közigazgatása a helyi autonómiának és a közszolgálatok decentralizálásának az elvén alapul.

120. szakasz - Községi és városi hatóságok.

/1/ A törvény feltételei között választott helyi tanácsok és a választott polgármesterek képezik a községek és a városok helyi autonómiáját megvalósító közigazgatási hatóságokat.

/2/ A helyi tanácsok és a polgármesterek a törvény feltételei szerint mûködô autonóm közigazgatási hatóságok, melyek megoldják a községek és a városok közügyeit.

/3/ Az /1/. bekezdésben említett hatóságok létrehozhatóak a municípiumok területi-közigazgatási alegységeiben is.

121. szakasz - A megyei tanács.

/1/ A megyei tanács a községi és a városi tanácsok tevékenységét a megyei szintû közszolgálatok ellátására összehangoló közigazgatási hatóság.

/2/ A megyei tanács a törvény feltételei szerint választandó meg és mûködik.

122. szakasz - A prefektus.

/1/ A Kormány egy-egy prefektust nevez ki minden egyes megyébe és Bukarest municípiumba.

/2/ A prefektus helyi viszonylatban a Kormány képviselôje, ô vezeti a minisztériumok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbeli decentralizált közszolgálatait.

/3/ A prefektus feladatkörét a törvény szerint kell megállapítani.

/4/ A prefektus a közigazgatási bíróság elôtt megtámadhatja a megyei, a helyi tanács vagy a polgármester valamely aktusát, ha ezt törvényellenesnek véli. A megtámadott aktus jog szerint felfüggesztettnek tekintendô.

5 Lásd: Veress Emôd: A helyi közigazgatási törvény. Kommentár a gyakorlat számára. RMDSZ, Kolozsvár, 2002, 103-113.

6 Ez a prefektus "elfogadható" hatásköre. A gond az, hogy az alkotmány szerint a prefektus által megtámadott aktus automatikusan felfüggesztôdik, és ez "prejudikál" (Varga Attila).

7 Megyénként körülbelül 40 "igazgatóságról" van szó. Ezek legnagyobb része megyei tanácsi hatáskörbe decentralizálható.

8 Decentralizációt ezeknek az "igazgatóságoknak" a megyei tanács hatáskörébe való utalása jelentene, a minôségi mûködésükhöz szükséges forrásokkal együtt.

9 1996. évi 24-es számú törvény, 112. pont. A 2001. évi 215-ös számú helyi közigazgatási törvény szerint "A prefektus, az alprefektus, a fôtitkár és a saját szakapparátus a prefektúrán fejti ki tevékenységét".

10 1996/40 alkotmánybírósági döntés (a továbbiakban: Abd).

11 122. szakasz.

12 Alkotmány, 119. szakasz.

13 Lásd az 1998/149 Abd-t is.

14 1998. évi 213-as számú törvény a köztulajdonról és annak jogi helyzetérôl.

15 Melléklet: II/2.

16 2. szakasz (1). bekezdés.

17 101. szakasz (2). bekezdés.

18 1994/137 Abd; 1995/74 Abd.

19 1999/66 Abd. Ugyanezt az irányt folytatja: 1999/179 Abd, 2001/16 Abd.

20 A problémáról, statisztikákról, nemzetközi visszhangjáról lásd: Report on Local Democracy in Romania, Council of Europe, 1995.

21 Románia 1994-ben írta alá, és 1997-ben, a 199-es számú törvénnyel ratifikálta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját.

22 1996/42 Abd, 1996/125 Abd.

23 Újraközölt 1991. évi 69-es számú törvény, 49. szakasz.

24 2002. évi 215-ös számú törvény, 77. szakasz.

25 Ugyanott, 72. szakasz.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék