magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2003. 1. (27.) SZÁM - REGIONÁLIS POLITIKA ÉS TERÜLETFEJLESZTÉS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Magyar Kisebbseg

Hajdó Csaba

A román regionális politika reformja:
lehetôségek és kihívások
- Reflexió Horváth Réka és Veress Emôd tanulmányára -

A román regionális politika és intézményrendszer egy még nagyon kezdeti fejlôdési szakaszban található, a mai állapotokat bátran nevezhetjük ideiglenesnek. Amint erre Horváth Réka és Veress Emôd tanulmányukban helyesen rávilágítanak, a regionális politika kérdéskörét Romániában elsôsorban az európai uniós csatlakozási folyamat emelte a társadalmi diskurzus szintjére, ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a különbözô, elsôsorban az erdélyi térségre jellemzô regionalista törekvések: elsô szakaszukban inkább intellektuális és civil mozgalmak, de néhányuk késôbb politikai formát is ölt.

Követve az elmúlt idôszakban egyre gyakrabban megjelenô, a régió fogalmához valamiképpen kötôdô szakmai publikációkat és a közéleti szereplôk e témakörben tett megnyilvánulásait, megállapítható, hogy a használt terminológia a legtöbb esetben tisztázásra szorul: a regionális politika, regionalizmus, regionalizáció, decentralizáció, dekoncentráció szakmai terminusok, mellette fôleg a politikai retorika területén rendszeresen használatosak az olyan fogalmak is, mint: autonómia vagy területi önrendelkezés. A terepmunka tapasztalatai azt bizonyítják, hogy még a közigazgatásban dolgozók esetében is ezek a fogalmak a legtöbb esetben tisztázásra, pontosításra szorulnak.

Román regionális politika cél-, eszköz és intézményrendszere

A térségfejlesztési politika jogi környezetének, intézmény és eszközrendszerének mai állapotát legjobban az aquis communautaire regionális politikára és a strukturális alapok koordinációjára vonatkozó fejezetéhez kidolgozott román álláspont írja le (röviden de átfogóan).

A 2001 decemberében napvilágot látott dokumentum megállapítja, hogy habár a Strukturális és Kohéziós Alapok törvényi szabályozása még nem történt meg, az Elôcsatlakozási Alapok felhasználására létrehozott mechanizmusok kialakításával le lettek téve ezen Strukturális és Kohéziós Alapok végrehajtását majdan szolgálni hívatott intézmény és normarendszer alapjai. Ugyanez a dokumentum elôrevetíti a 151/1998-as törvény 2003 utolsó harmadára tervezett módosítását, mint a regionális politika reformjának és keretei bôvítésének egyik elsô mozzanatát. A kormány vállalása szerint a folyamat lezárása 2005 végére várható.

Az EU regionális politikájáról sokat lehetne beszélni, hisz a világon létezô talán legkomplexebb területfejlesztési politikáról van szó, de a román regionális politika és az ország perspektivikus csatlakozása szempontjából talán a legfontosabb az, hogy a csatlakozás pillanatában az összes romániai NUTS2-es régió a Strukturális alapok 1-es célterületének hatálya alá kerül (objective 1.). Az 1. célterületek csoportját az uniós átlagtól elmaradott NUTS2-es térségek1 alkotják, amelyekben az egy fôre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van. Ma ezen a célterületen él a Közösség népességének 22,2%-a.

Ahhoz, hogy a csatlakozást követôen Románia maximálisan ki tudja használni a Strukturális és Kohéziós Alapok által nyújtott lehetôségeket, ugyanolyan feltételek mellett, mint a mai tagállamok, a regionális politika eszköz- és intézményrendszerét minél magasabb hatékonysági fokra kell emelnie. Ez kulcskérdés, hisz az integrációval nem oldódik meg egy csapásra minden probléma, a regionális politika jól megválasztott célrendszere és dinamizmusa a csatlakozás után is meghatározó lesz az ország megfelelô pozicionálásához az Unió határain belül.

A vitaindító tanulmány kimerítôen tárgyalja a román regionális politika jogi és intézményi környezetét, de nem tér ki részletesen a működési sajátosságára. A jogi közigazgatási feltételek teljesülése még nem garantálja önmagában sem a hatékony területfejlesztési regionális politika kialakulását, sem a regionális intézményrendszer működését. Fontos megvizsgálni részletesen, hogy ez milyen képet mutat ma Romániában, de elôzetesen az máris megállapítható, hogy a román regionális politika és "intézményrendszere" még a létezô kereteket sem képes kitölteni, nemhogy feszítené ezek határait.

Ez több tényezôvel is magyarázható, de talán a legfontosabb az, hogy az alapegység, amire az egész román politikai berendezkedés támaszkodik, az maga a megye. A politikai pártok megyei szervezetekre építkeznek, a választási rendszer megyei kötôdésű, itt lehet nyerni azt a politikai legitimitást amely majd magasabb állami funkcióba "támogathat" egyeseket. Ezért a legitimációért cserébe vállalni kell a megyei érdekcsoportok érdekeltségeinek erôteljes képviseletét. Nyilvánvaló, hogy a korrupció és centralizmus egyik legfontosabb tere maga a megye. Ma a régió a megyei érdekek artikulációjának színtere, regionális kohézió még a megyék közti stabil partnerségek formájában sem jelentkezik

 

Erdély, Székelyföld és a nemzetiségi kérdés:
ellentmondások, lemaradások, lehetôségek

Elôzetesen fontos tisztázni, hogy a közfelfogással ellentétben a székely megyék társadalmi-gazdasági mutatói alapján nem tartoznak a romániai megyék élvonalába, valójában országos összehasonlításban alsó-közép szinten helyezkednek el. Alátámasztja ezt a kijelentést az MTA RKK szakmai vezetése alatt készült Székelyföld Monográfia /Székelyföld a romániai gazdasági térben/2 fejezete, ahol átfogó szempontrendszer alapján találunk kimutatást a székelyföld pozíciójáról a román gazdasági térben. Ugyanakkor a központi régió mutatói országos összehasonlításban a Bukarest-Ilfov régiót követôen a legjobbak (Bukarest-Ilfov sajátos helyzetére való tekintettel nem képez valós összehasonlítási alapot). Ennek a látszólag ellentmondásos helyzetnek a magyarázata az, hogy a központi régióban helyezkedik el az ország legfejlettebb megyéibôl kettô, Szeben és Brassó. Ennek a helyzetnek az alábbi következményei lehetnek:

- A központi régió jobb gazdasági-társadalmi mutatóinak okán kisebb fejlesztési támogatásban részesül. Ez a székely megyéket hátrányosan érinti, hisz látszat-fejlettségi szintjük okán kevesebb fejlesztési forráshoz jutnak.

- Szeben és Brassó megye erôteljesebb gazdasági potenciáljának köszönhetôen jelentôsebb forrásokhoz jut hozzá a központi régiónak szánt alapokból, a többi megye rovására

A helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy az Unió regionális politikája elsôsorban NUTS2-es szinten célozza a fejlettségbeli különbségek kiegyenlítését, és fôként ezen a szinten végzi a fejlesztési források csoportosítását is, tehát amennyiben a status quo nem változik, az említett hátrányos állapot a csatlakozást követôen is megmarad, akár fokozódik. Következtésképpen megállapíthatjuk, hogy mindhárom megye jól körvonalazódott gazdasági és általános fejlesztési érdeke, hogy valamilyen új regionális konstrukciót hozzon létre hasonló fejlettségi szintű megyékkel

A fentiek alapján néhány mondatban megpróbálom megfogalmazni azokat a stratégiai célokat, amelyek kiindulási alapot képezhetnek egy integrált Székelyföld fejlesztési stratégia elkészítésében.

A stratégiai célokból következô fejlesztési prioritások és az ezek mellé rendelt programelemek alkotják egy átfogó régiófejlesztési tervdokumentum vázát. Az még kérdéses, hogy miként fog egy ilyen stratégiai tervdokumentum elkészülni. Véleményem szerint ma a kezdeményezés elsôsorban az érintett Megyei Tanácsok kezében van.

Stratégiai célok a Székelyföld fejlesztésében

A Székelyföld váljék:

- belsô emberi és természeti erôforrásaira támaszkodva, az európai regionális fejlesztési keretek között, saját fejlesztési irányát meghatározni és fenntarthatóan követni képes régióvá;

- az etnikai összetételét helyzeti elônyként kihasználni tudó természetes összekötô kapoccsá Románia és Magyarország között, elsôsorban a helyi lakosság életminôségének javítása érdekében;

- formálisan is meghatározott, versenyképes, önálló intézményrendszerrel rendelkezô régióvá.

Sajnos, ma még nyitott politikai opció és nem ténykérdés az, hogy szükséges és lehetséges-e a három tárgyalt megye szintjén közösen tervezni, ha igen, ennek milyen gyakorlati megvalósítási lehetôségei vannak. Ma jórészt még a három megye egymástól függetlenül gondolkodik fejlesztési stratégiákban, csak ritkán valósítva meg (és akkor is csak pontszerű) együttműködést egymással.

Fogalmazzuk meg pontosan a területfejlesztés két fô politikai opcióját a Székelyföld esetében:

I. Önálló, jól körvonalazott fejlesztési stratégia és intézményrendszer az alább megfogalmazott két opció valamelyikének mentén:

1. Fejlesztési lehetôségek és stratégiák abban az esetben, ha célként tűzzük ki, hogy a Székelyföld adminisztratív és jogi értelemben is önálló, NUTS2-es szintű régióvá váljon.

2. Fejlesztési lehetôségek és stratégiák abban az esetben, ha a fejlesztési törekvéseket egy formálisan nem létezô, de erôs belsô kohézióval rendelkezô természetes régióra alapozzuk (a Központi régió kereteiben).

Minél elôbb szükséges egy összehasonlító elemzést végezni azzal a céllal, hogy képet kaphassunk arról, hogy a fentebb megfogalmazott két irány közül az egyik vagy a másik felvállalása milyen hatást gyakorol a Székelyföld fejlesztési lehetôségeire.

II. A Székelyföld fejlesztésének kérdése kizárólag a mindenkori román kormány regionális politikáját irányító és megtestesítô intézmények hatáskörébe tartozik, a politikai érdekképviselet alkalmi politikai alkui/egyezségei segítségével lehet pontszerű eredményeket elérni. (A mai állapot.)

A két opció közti különbség egyértelmű. Székelyföld mai viszonyai (általában a romániai régiók) jól mutatják, hogy mit jelent egy önálló, jól körvonalazott fejlesztési stratégia és intézményrendszer hiánya. Hozzá kell tenni, hogy a folyamat beindítása nincs elkésve, tekintve, hogy a román régiófejlesztési politikát csak 1998-ban határozták meg jogi norma szintjén, illetve az elsô használható NUTS2-es szintű regionális fejlesztési stratégiák csak 1999-ben készültek el, és a stratégia végrehajtásáért felelôs intézményrendszer vagy intézményközi együttműködés a mai napig nem jött létre. Természetesen ez nem kell megnyugtassa a Székelyföldi régió fejlesztésén ügyködôket, hiszen önmagában elgondolkoztató már az a tény is, hogy 2002-ben, 12 évvel a rendszerváltás után jutottunk el oda, hogy egyáltalán körvonalazzuk a Székelyföld fejlesztésére vonatkozó fô politikai opciókat, alternatívákat.

A nagy kérdés az, hogy melyik intézmény, szervezet, szakmai csoportosulás az, amely hitelesen vállalhatja fel a politikai opciók felvázolását, és a döntéshozási folyamat lemenedzselését. Ami a döntéshozatali folyamatot illeti, véleményem szerint (a 151/1998-as Románia regionális fejlesztésére vonatkozó törvényben foglaltak alapján is) a kezdeményezés a Megyei Tanácsok irányából kell jöjjön. Ahhoz, hogy a folyamat beinduljon mindhárom Megyei Tanács, megfelelô elôkészítést követôen, sorrendben a következô döntéseket kell meghozza:

1. Kíván-e a másik két megyével szoros együttműködésben formális régiót alkotni, és ennek érdekében intézményesen együttműködni.

A folyamat magától értetôdôen akkor folytatódik, ha erre a kérdésre mindhárom Megyei Tanács válasza igen. Ebben az esetben a következô lépés eldönteni azt, hogy

2. Igényli-e azt, hogy Székelyföld adminisztratív és jogi értelemben is önálló, NUTS2-es szintű régióvá váljon, vagy egy adminisztratív szempontból nem létezô, de erôs belsô kohézióval rendelkezô természetes régióra alapozva, a központi régió keretében valósít meg önálló stratégiát.

Gyakorlatilag ez a döntés alapvetôen meghatározza Székelyföld területfejlesztési politikájának keretrendszerét. Amennyiben a három megye közgyűlése amellett dönt, hogy a Székelyföld adminisztratív és jogi értelemben is önálló, NUTS2-es szintű régióvá váljon, ezt a döntést egy mélyreható egyeztetési folyamat kell megelôzze az érintett megyék települési önkormányzataival, illetve a központi kormányzattal. Abban az esetben, ha a döntés az, hogy a három megye együtt a központi régió keretében kíván megvalósítani önálló stratégiát, elengedhetetlenül fontos az ezt lehetôvé tevô közös tervezés és programozás, illetve az ezt elôsegítô intézményes háttér létrehozása (közös fejlesztési tanács, fejlesztési ügynökség stb.).

Az etnikai tényezô a területfejlesztési stratégiában

A Székelyföld régió fejlesztési tervénél alapvetôen a tárgyalt térre kell alapozni, a lakosság etnikai összetételét adottságként kezelve. A területfejlesztés és a programozás egy adott földrajzi terület vagy régió minden lakosára vonatkozik egyenlô mértékben. A Székelyföld esetében sem lehetséges külön román vagy magyar fejlesztési stratégia követése.

Jogos a kérdés, hogy akkor mi célt szolgál a három megye alkotta Székelyföld régió formális megfogalmazása, és miért szükséges és indokolt a programozás és a stratégiakészítés ezen a szinten. A válasz, amit ma erre a kérdésre a legtöbb régióbeli közéleti személyiség azonnal megfogalmazna alapvetôen téves: "a cél az, hogy a magyarok legyenek többségben, és kézbe vehessék saját sorsuknak irányítását". Amennyiben erre ez lenne a helyes válasz, joggal felmerül a kérdés, hogy a két magyar többségű megye szintjén miért nem sikerült eredményeket elérni, hiszen példának okáért semmi nem tiltja és tiltotta eddig sem önálló fejlesztési stratégiák kidolgozását vagy fejlesztési intézmények létrehozását (pl. Arad és Temes megyei tanácsok létrehoztak, és saját költségvetésükbôl fenntartanak megyei fejlesztési ügynökségeket). Az említett téves megfogalmazás viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy a régióban élô román kisebbség képviselôi alapvetôen ellenzô magatartást fognak tanúsítani, ami jelentôsen lassíthatja a regionális építkezés folyamatát.

Véleményem szerint a felvetett kérdésre létezik olyan válasz, amely biztosíthatja az átfogó támogatást mind a régió magyar, mind román lakossága részérôl:

1. a döntési szint közelebb hozása az érintett térséghez, a szubszidiaritás erôsítése;

2. mindhárom megye hátrányosan érintett azáltal, hogy Szeben és Brassó megye fejlettségi mutatói jóval az országos átlag fölött vannak, és ezáltal a központi régió több fejlesztési programból kisebb mértékben vagy egyáltalán nem részesül;

3. mindhárom megye elégedetlen azzal, hogy a régió központja Gyulafehérvárra került;

4. Marosvásárhely központi szerepet töltene be az új régióban, ami alaposan hozzájárulhat a lakossági és intézményi támogatás (a román közösség részérôl is) megteremtéséhez ebben a megyében, és a másik két megye által is sokkal elérhetôbb mint Gyulafehérvár;

5. a programozást és a területfejlesztést közösen létrehozott és mindenki által elfogadott intézményes keretek közé kell helyezni.

A fenti rövid eszmefuttatás leglényegesebb következtetéseit pontszerűen a következôkben fogalmazhatjuk meg:

1. Ma a román régiófejlesztési rendszer keretei és a három székelyföldi megye fejlôdési potenciálja sokkal tágabb lehetôségeket kínál annál, amit a politikai és a közigazgatási elit képes kihasználni, sem a többségi magyar lakosságot képviselô RMDSZ, sem más helyi politikai, civil vagy közigazgatási szervezet nem rendelkezik jól megalapozott programmal/stratégiával ezen a téren.

2. Az elôzô pontban említett probléma okaként elsôsorban a szakemberek hiánya nevezhetô meg, hozzátéve azt, hogy az a néhány szakember, aki az elmúlt években valamilyen formában megszerezte a területi programozáshoz szükséges tudást és tapasztalatot, sem került döntésközelbe.

3. A székelyföldi területi autonómia pontosan soha nem meghatározott politikai passzusát fel kell váltsa/meg kell töltse tartalommal egy, a régió integrált fejlôdését célzó közös programozási rendszer, amit elsôsorban a három megyei közigazgatási intézményeinek strukturált együttműködésére kell alapozni (ezek közül is kiemelve a Megyei Tanácsok szerepét).

A Székelyföld programozási és közigazgatási régió létrehozása nem etnikai, hanem regionális törekvés, bármilyen esély a megvalósítására csak akkor kínálkozik, ha a három megyében élô román és magyar anyanyelvű lakosság egyaránt támogatja.3 A stratégia végrehajtási sikerének alapfeltétele, hogy mindenhol, ahol ez szükséges, törekedjen azon legkisebb közös többszörös megtalálására, amely már lehetôvé teszi az önálló programozást a három megye alkotta régió szintjén, de még elfogadható a román hatalmi tényezôk által.

A székelyföldi fejlesztési perspektívák tárgyalásakor fontos megemlíteni a román regionális politika támogatásában megjelenô erôteljes magyar szakmai részvételt, amelynek fôszereplôje a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja (MTA-RKK). Az MTA-RKK szakmai megközelítésének sajátossága, hogy a határon átnyúló magyar-magyar szakmai együttműködéssel párhuzamosan jó kapcsolatokat ápol a régiófejlesztés és a regionális kutatás több meghatározó romániai intézményével is. Ez a kapcsolati háromszög és az MTA-RKK szakembereinek pragmatikus hozzáállása az elmúlt két és fél, három évben többször is bebizonyította hatékonyságát. A felnövekvô romániai román és magyar szakemberrétegnek egyaránt meg kell tanulnia, hogy a regionális fejlesztés általános kérdései nem kezelhetôk etnikai törésvonalak mentén, az etnikai sokszínűség egy adott régiónak - megfelelôen kihasználva - többletpotenciált jelent.

Ebbôl a perspektívából a Civitas Alapítvány (a szerzô munkahelye) és köréje tömörülô szakembergárda sajátos színfolt a romániai/erdélyi regionális fejlesztéssel és kutatással foglalkozó intézmények körében. Jellegével és regionális tagoltságával integrálni igyekszik az erdélyi magyar és román szakmai műhelyeket egyaránt, jó kapcsolatokat ápolva ugyanakkor számos bukaresti, budapesti és európai szakmai szervezettel, intézménnyel.

Merre tovább?

Ma egy olyan paradox helyzet elôtt állunk, hogy a központi hatalom regionalizációs politikája több eséllyel és határozottabb elôrelépéssel kecsegtet, mint az alulról szervezôdô, regionalista mozgalmak, a megyék közti erôsödô regionális együttműködés vagy a NUTS2-es régiók organikus fejlôdése. Ne ringassunk azonban magunkat illúziókban: a román központi hatalom regionalizációs politikáját elsôsorban a modernizációs kényszer, a minél gyorsabb gazdasági növekedés elérésének szükségessége, a közigazgatás hatékonyságának növelése iránti igény motiválja, és csak addig tart, amíg ezen kényszerítô körülmények együttes hatása érvényesül.

Természetesen nem vitatom az alulról jövô és központi törekvések egymást kiegészítô, komplementer voltára vonatkozó szakmai argumentumokat, csak azt szeretném aláhúzni, hogy az integrációs folyamat felgyorsulása által elôidézett erôs modernizációs nyomás a központi hatalmat akár a helyi hatalom-közeli érdekcsoportok ellenében tett, határozott regionalizációs politikára késztetheti.

A szerzôk a tanulmány 5. fejezetében a következô megoldási lehetôségeket, forgatókönyveket vázolják fel a regionális politika jövôjét illetôen:

"A" forgatókönyv: a már létezô regionális intézményrendszer fenntartása, de a hatáskörök ténylegessé tételével és a rendelkezésre álló források bôvítésével. A forrásnövelés akár a törvény módosítása nélkül is végrehajtható, és máris egy hatékonyabb regionális fejlesztési rendszerünk lesz. A regionális fejlesztés jelentôségét és hatékonyságát a törvény apró módosításaival tovább lehet növelni anélkül, hogy a jelenlegi rendszert alapjaiban kellene átalakítani. A régiók határait a törvény módosítása nélkül is át lehet alakítani, tehát inkább politikai egyeztetések szükségesek, mint jogi megoldás. A regionális fejlesztés központi intézményrendszerét mindenképpen újra kell gondolni.

"B" forgatókönyv: a fennálló régiók vagy újonnan létrehozott régiók területi-közigazgatási egységgé való alakítása. Ezzel a régió közjogi jogi személlyé, vagyis területi-közigazgatási egységgé válna, megszűnne a területi-közigazgatási és a regionális fejlesztési alrendszerek elkülönülése, az elôbbi "elnyelné" az utóbbit. Ehhez alkotmánymódosítás szükséges.

A szerzôk, habár mindkét megoldást célravezetônek tartják, az A variáns mellett teszik le voksukat, felsorolva néhány ellenérvet a B verzióval szemben. Úgy tűnik, e kérdés tekintetében nézetkülönbség van köztünk, kíséreltet teszek ezt néhány mondatban bôvebben kifejteni.

Veress Emôd és Horváth Réka szerint alapvetô probléma, hogy a B variáns egy újabb közigazgatási szintet hoz létre, amely jelentôs többletköltségeket feltételez.

Véleményem szerint a költséghatékonyság kérdése nem lehet meghatározó, a kulcs a reform sikeres végrehajtásában, a jogosítványok és az eszközök jól átgondolt újraosztásában van, hiszen ezek a költségek akár csökkenhetnek is a hatáskör újraosztása következtében. A lakosság oldaláról nézve ez mindenképpen így van, hisz egy ilyen közigazgatási reform eredményeképpen a közszolgáltatások és az ügyintézés jórészt helyi szintre kerül, megosztva a feladatokat a városok, kistérségek és községek között. A regionális tervezés, programozás és koordináció emelkedik a NUTS2-es régió szintjére. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen erôforrásbeli megtakarítást (pénz, idô, ideg) jelentene ez a lakosság számára, és ugyanakkor milyen kompetenciabeli növekedést a települési közigazgatásnak.

Az új közigazgatási egység létrejötte a megyék jelentôs hatáskörvesztését feltételezi, és hosszabb távon akár a közigazgatási státusuk megszűnéséhez vezethet. A vitaindító szerzôi is felteszik a kérdést, hogy szükséges-e Romániában a négy közigazgatási szint léte. Ez egy nyitott vita, amelyet nem szabad kizárólag a rövid távú célok és lehetôségek függvényében kezelni, hisz egy új közigazgatási berendezkedés kialakítása évtizedekre meghatározza egy ország államigazgatási rendszerét.

A B variánssal szembeni ellenérvek sorában fellép az új bürokrácia megjelenésének veszélye. Én mindenképpen üdvözlendônek tartanám egy olyan regionális bürokrácia kialakulását, amelynek elsôdleges identitása a regionális (és nem a megyei) identitás, és fô hatásköre és kompetenciája a regionális programozás és a térségfejlesztés területére tehetô.

A szerzôk másik fontos érve a megyék megtartása mellett a megyei szintű "magyar" politikai hatalom túlélésének kérdése. Véleményem szerint ez álprobléma és semmiképpen nem adhat okot egy esetleges (a megyék státusát csökkentô) közigazgatási reformmal való szembenállásra, hisz ebben az esetben a funkciók (és vele együtt a tiszt- és tisztségviselôk) nem eltűnnek, hanem egy új rendszerbe szervezôdnek.

Egy elkészülendô Székelyföld fejlesztési stratégiának hangsúlyosan viszonyulnia kell ehhez a kérdéshez, megtalálva azokat a megoldásokat, amelyek hatékony alkalmazása a régiót a közigazgatási reform és majdan az integráció nyertesévé teheti.

Meglátásom szerint az igazi regionalizmus megvalósulása Romániában csakis a megyék közigazgatási jelentôségének fokozatos csökkentésével, hosszú távon akár felszámolásával képzelhetô el.4 Jelzések vannak arra, hogy a román politikai elit haladóbb része kezdi ezeket a szempontokat felismerni és magáévá tenni.

A régiók demokratikus legitimációja

A makrorégió továbbépítését illetôn Romániában nem kizárólag a közigazgatási kompetenciával való felruházás a meghatározó ellem, mint azt sokan hangoztatják, legalább ugyanilyen fontos a demokratikus legitimáció minôsége: közvetlen, vegyes vagy közvetett. Ha a demokratikus legitimáció közvetlen, a Regionális Tanács tagjait közvetlenül a régió szavazóképes polgárai választják meg, a közvetett rendszer alatt értve a mai állapot továbbélését (a közigazgatási egységek komplex korporatív képviseleti rendszere). A hatékony térségfejlesztési politikát talán legjobban egy vegyes demokratikus legitimációjú testület támaszthatja alá, amelyben paritásos alapon vesznek részt a közvetlenül választott képviselôk és a korporatív alapon - az alsóbb közigazgatási egységek és a központi hatalom által - delegált küldöttek.

Következésképpen elmondhatjuk, hogy bárminemű regionális újrafelosztás, közigazgatási reform tárgyalásánál a legfontosabb kérdések a következôk:

1. Melyek a régiók jogosítványai és eszközei?

2. Hogyan oszlanak meg ezek a kompetenciák a különbözô regionális szintek és a központ között, és milyen a köztük lévô viszonyrendszer?

3. Milyen a demokratikus legitimációja a régiónak, egyszerű dekoncentrált területi egységrôl vagy valós autonóm régióról van szó?

És csak ezek meghatározása után alkothatunk értékítéletet arról, hogy valós regionalizációról vagy burkolt centralizmusról van-e szó.

A román közigazgatás átfogó reformja, az uninominális választási rendszer részleges vagy teljes bevezetése, a Fôispáni Hivatal és a Megyei Tanács költséges és fölösleges dualizmusának felszámolása, a megyék súlyának fokozatos csökkentése és a NUTS2-es régiók közigazgatási egységgé való szervezése teremtheti meg egy valós regionális politika létrejöttéhez szükséges feltételeket.

 

Irodalom

A Központi Régió Fejlesztési terve - 1999, készítette a Központi Régiófejlesztési Ügynökség.

Apostol, Tofan Dana: Consideratii în legătură cu legea privind dezvoltarea regională în România. [Gondolatok a román régiófejlesztési törvény margójára]. Dreptul, 1999. 5. sz.

Az 1998/151. sz. - a romániai regionális fejlesztésrôl szóló - törvény. Románia Hivatalos Közlönye I. rész. (1998. július 16.) 256. sz.

Commission Guidelines for Regional Development Programmes 2000-2006. Comission of the European Communities, Brussels, 1999.

Faragó László: A (terület)fejlesztés irányítási algoritmusa a programozás. In Horváth Gy. - Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA-RKK, Pécs, 2000.

Ghioltan, C. - Balogh M. - Hosu, I. - Dragos, D.: Dezvoltare regională si locală [Helyi és regionális fejlesztési politikák], Editura Gewalt, Cluj-Napoca, 2001.

Horváth Gyula: Az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Politikájának Szabályozása. MTA-RKK, Pécs, 2001.

Horváth Gyula: Európai Regionális Politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001.

Popa, Eugen: Autonomia locală în România [Helyi autonómia Romániában ]. Editura All-Beck, Bucuresti, 1999.

Popescu, Corneliu Liviu: Autonomia locală si integrarea europeană [A helyi autonómia és az európai integráció]. Editura All-Beck, Bucuresti, 1999.

Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on the Etabilishment of a common Classification of Territorial Units for Statistics (NUTS), 2001/0046.

Rechnitzer János: Területi Stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998.

Romania's Position Paper on Chapter 21 - Regional Policy and Coordination of Structural Instruments, Brussels, 14 December 2001.

Vincze Mária: Dezvoltare regională si rurală [Régió és vidékfejlesztés]. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2000.

 

Jegyzetek

1 A NUTS (Nomenclator of Statistical Territorial Units) az Európai Unió statisztikai intézete az Eurostat által a nemzeti kormányokkal egyetértésben definiált regionális statisztikai rendszer, amelyen az Európai Unió tervezésének, politikáinak, intézkedéseinek széles skálája nyugszik. A NUTS rendszer a területi egységeket öt szintre bontja. Nézzük hogyan néz ki ez a lebontás Románia esetében: NUTS1 - az ország teljes területe, NUTS2 - a 8 makrorégió, átlag 2,8 millió lakossal (részletezve a következô fejezetben), NUTS3 - a megyék, NUTS4 - kistérségi kategória, Románia esetében nem meghatározott, NUTS5 - városok és a községek (265 város, 2686 község, amelyet 13 092 falu alkot).

2 Geréb László: Székelyföld. Monográfia. "Székelyföld a romániai gazdasági térben" c. fejezet, MTA-RKK 2002. Kézirat.

3 A 2002-es népszámlálás elôzetes adatai szerint a román lakosság 36%-ot képvisel a régióban, ez az arány megyénkénti bontásban a következôképpen alakul: Hargita megye - 14,06%, Kovászna megye - 23,24%, Maros megye - 53,22%.

4 A mai megye, mint az uniós klasszifikáció szerinti NUTS3-as egység, megmaradhatna statisztikai és sajátos közfeladatokat ellátó régió, viszont a közigazgatási és programozási kompetenciák nagy részét tovább adva a NUTS2-es és a NUTS4-5-ös települési vagy kisrégiós szintre.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék