magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2003. 1. (27.) SZÁM - REGIONÁLIS POLITIKA ÉS TERÜLETFEJLESZTÉS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Magyar Kisebbseg

Vincze Mária

Sötétben tapogatózunk?

Örömmel teszek eleget a felkérésnek, és mondom el véleményemet, illetve: fűzzöm hozzá észrevételeimet a Horváth Réka és Veress Emôd: Regionális politika és területfejlesztés Romániában című vitaindító tanulmányához. Feltételezem, hogy a szerzôk azért választották ezt a túl általános címet, hogy minden hozzászóló beférjen ezen "ernyô" alá, bármilyen vonatkozását is taglalja a kérdésnek. A beígért öt rész felsorolásánál is hasonlóképpen jártak el a szerzôk, mert - például - a jelenlegi helyzet leírása a harmadik részben vagy az ötödik részbeli jövôkép is meglehetôsen egysíkú, itt is tág teret hagytak a vitára.

A cikk egyik nagy érdeme, hogy nemcsak a román regionális intézményrendszert írja le, hanem a regionális megközelítés problémakörét európai uniós összehasonlításban mutatja be, amivel tulajdonképpen jelzi, hogy hol is tart Románia. A másik érdeme a tanulmánynak, hogy jól tagolt, és mindaz, amit leírtak, alaposan dokumentált. Hiányolom viszont az ismeretterjesztést meghaladó részt, a speciálisan Romániára vonatkozó aktuális kérdések felvetését.

A szerzôk "óvatos duhajok", mert még azt a kevés kényes kérdést is, amit felvetettek, jórészt megválaszolatlanul hagyták, vagy csak elnagyoltan vázoltak valamiféle választ. No persze nem ennek a két fiatal szakembernek a feladata, hogy a román regionális politika minden "tabu"-témáját kielemezze, de azért kritikusabb megközelítést vártam volna el, épp a koruknál fogva lehetnének bátrabbak a kérdések felvetéseiben.

Elôbb a formális vonatkozásokról ejtenék néhány szót. Pontatlan az a megfogalmazás, hogy minden országot NUTS1 régiókra osztanak, hisz például Írország vagy Svédország egésze tekintendô NUTS1 régiónak. Számomra egyáltalán nem világos, hogy ebben a megközelítésben mit jelenthet a "nem közigazgatási régió". A szerzôket idézve: "veszi a létezô közigazgatási egységeit és megnézi, hova lehet ôket elhelyezni, majd a hiányzó szintekhez megalkotja a nem közigazgatási régiókat." Egy másik idézet szerint "a közigazgatási egységek képezik az elsô kritériumot e régiók definiálásához", ami az én ismereteim szerint is fô kritérium. Azt még érteném, ha nem ragaszkodnánk a régi megyékhez, hanem úgy csoportosítanánk át a városokat, községeket, ahogy azok szeretnék, de a létezôket is megtartani és közben újat is létrehozni, az nehéz. A mikrorégiók valóban nem közigazgatási régiók, és az is lehet, hogy több régi megye községeit, városait csoportosítsa egy új mikrorégió, de Romániában ez még megoldásra váró feladat, miközben Magyarországon már rég működô forma. Néhány, számomra új vonatkozást is találtam a vitaindítóban. Ha komolyan veszik a NUTS-ra vonatkozó új tervezet ajánlásait, akkor az EU szintjén regionális átszervezés várható, hisz több olyan NUTS2 régió van, amelynek a lakossága meghaladja a 3 millió fôt. Ezek szerint nálunk is túl nagy az észak-keleti (3823 ezer fô) vagy a déli régió (3465 ezer fô), tehát újra kezdhetô a megyék régiónkénti csoportosítása. Ha a régiók népességi határait Romániára alkalmazzuk, akkor a NUTS1 régiók száma 3 és 7 között változhatna, akár 27 NUTS2 régió is lehetne, és 146 NUTS régiót is képezhetnénk. Érdeklôdéssel várom az új regionális felosztással kapcsolatos észrevételeket, hozzászólásokat. A szerzôk kétségtelen érdeme, hogy jelzik a probléma aktualitását, azt, hogy most van az ideje komolyan foglalkozni regionalizmussal a mi tájainkon is, talán most elérhetôk bizonyos változtatások, késôbb már ez nehéz lesz. Ide kapcsolódhatna a ruralitás fogalmának tágabb értelmezése is, ugyanis a mostani meghatározás, ami az önálló adminisztrációval rendelkezô községekre (a hozzátartozó falvakkal) szűkíti a "vidéki település" fogalmát, és a kisvárosokat kizárja ebbôl a körbôl, eltér több európai ország gyakorlatától. Ez távolról sem pusztán elméleti kérdés, mert már a SAPARD esetében komoly gyakorlati kihatással bír.

A következôkben a harmadik részhez fűznék néhány észrevételt. A szerzôk az intézményi infrastruktúra alapos leírását adják, és jelzik a helyi és regionális intézmények növekvô fontosságát, ami természetes következménye egyrészt a piacgazdasági mechanizmusok hatásának, másrészt az Európai Uniós regionális politikával való harmonizáció igényének.

Románia regionális politikáját nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy az ország egésze elmaradott, viszonylag gyengén fejlett, ugyanakkor a regionális különbözôségek is jelentôsek. Közép-Kelet-Európa országaiban a regionális politika hatékonyságát egyelôre elsôdlegesen nemzeti szinten mérik, míg a legtöbb EU-országban kimondottan csak az elmaradt régiók gondja merül fel. Nagyon valószínű, hogy ezekben az országokban még egy ideig nagyobb marad a központi hatalom szerepe, mint az EU országaiban.

Romániában már többször is sor került a regionális fejlesztési stratégiák kidolgozására, amelyek egyre alaposabb felmérésekre támaszkodnak, de ezek még mindig központosított pénzalapok felhasználására alapoznak.

Jelenleg minden régió szintjén folyamatban van a stratégiai célok és a megfelelô regionális politikai eszközök feltérképezése. Ennek elsôdleges célja felkészülni az Európai pénzügyi támogatások hatékony fogadására, elnyerésére. Épül az az intézményi infrastruktúra is, amely a fejlesztési programok meghirdetését, alkalmazását, a pénzek felhasználásának ellenôrzését hivatott végezni. Az EU megköveteli ezek átláthatóságát, a világos funkció- és felelôsség-megosztást és a megfelelô emberi és technikai felszereltség biztosítását.

A szerzôk által az utolsó részben felvázolt jövôkép jó vitatéma lehet. Ahhoz azonban, hogy ne csak az elméleti eszmefuttatások szintjén maradjunk, elsôsorban az empirikus adatok ismeretére van szükség. Az a tény, hogy az 1990 és 2000 közötti idôszakra vonatkozóan már elég átfogó regionális statisztikai adatbázis áll rendelkezésünkre (Statistica teritorială, 2002, INS), lehetôvé teszi a tényekkel is alátámasztott elméletek felvázolását.

Szem elôtt tartva a szerzôk szakmai érdeklôdését, csak néhány általános kérdés tisztázásának szükségességét jelzem. Élezôdtek vagy mérséklôdtek-e a regionális differenciák Romániában az átalakulás idôszakában? A helyi kezdeményezésű fejlesztési filozófia kialakulóban van Romániában is, de ez mennyiben megyei, és mennyiben valóban regionális szintű? Milyen jogosítványokat delegált a központi hatalom régiós szintre? Milyen új regionális kapcsolatrendszerek vannak kialakulóban, illetve milyen interregionális kapcsolatok erôsödtek meg az utóbbi idôben? A gazdasági decentralizáció elérte-e már azt a kritikus pontot, amely szükségszerűen maga után vonja az államhatalom decentralizációját is? Másképpen fogalmazva: az államhatalom decentralizációja elôsegítheti-e a helyi gazdaság dinamikusabb fejlôdését?

Tudomásul kell vennünk, hogy Romániában a játékszabályokat ma még központilag döntik el, viszont a helyi kezdeményezéseken múlik, hogy élni tudunk-e az EU által nyújtott elôcsatlakozási pénzalapokkal, majd késôbb a strukturális politika elônyeivel. A romániai regionális politika leírásában hasznos lett volna jobban rávilágítani arra, hogy a helyi partnerek összefogása, illetve a regionális és nemzeti, vagy - adott esetekben - az Európai Uniós kapcsolatok építése elsôdlegesen fontos, a partnerség elve a strukturális politika egyik alapkövetelménye.

Végül a tanulmány még egy utolsó vonatkozására térek ki: ez a regionális identitás kérdése. Én ezt nem tekintem annyira elhanyagolható tényezônek, mint a szerzôpáros. A központi hatalom csak külsô nyomásra fog lemondani bizonyos jogosítványairól, és ez csak az erôs identitású régiók nyomására fog megtörténni. Az Európai Uniós nyomásra hagyatkozni nem nagyon lehet, ezt a tanulmány elsô része is igazolja. Feltételezem, hogy a székelyföldi vagy a bánsági lokális, regionális tudat erôssége nem elhanyagolható társadalomlélektani tényezô. A kérdés lényege viszont az, hogy például a székely identitástudat mennyiben aktivizálható, azaz a lakosság mennyire képes azonosulni a térség problémáival és tevôlegesen is részt venni a térség fejlesztésében, akár áldozatvállalás árán is. Másképpen fogalmazva: térszervezô erô lehet-e Székelyföldön az etnoregionalizmus? Tapasztalható tény, hogy a politikai és önkormányzati funkcióban tevékenykedôk már valóban régióban gondolkodnak, aminek szerepe lehet a jövôben a regionális fejlesztési programok kidolgozásában. Vizsgálandó kérdés, hogy melyek azok a belsô erôforrások, amelyeket a Székelyföld hasznosítani képes? Tekinthetjük-e a Székelyföldet olyan gazdasági potenciállal rendelkezô területi egységnek, amely a régiók versenyében elônyös helyzetben van? Természetesen ezeknek a kérdéseknek a beható tárgyalása nem ennek a tanulmánynak a feladata, de legalább az érintôleges kérdésfelvetés szervesen illeszkedne a vizsgált témához. Azzal viszont egyetértek, hogy a régió nem elsôdlegesen a kisebbségi jogok gyakorlásának a színtere.

Remélem, hogy a szakemberek a vitaindító cikk számos általános felvetését konkretizálják, és akkor elindulhat egy termékeny együttgondolkozás ennek a fontos témának a kapcsán.

 

2003. március 16.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék