magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» III. ÉVFOLYAM - 1997. 3-4. (9-10.) SZÁM - Magyar felsôoktatás Erdélyben
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Széll Jenô bukaresti követ jelentése
Rajk László külügyminiszternek
a romániai magyar felsôoktatást
hátrányosan érintô intézkedésekrôl*

Bukarest, 1948. november 2.

117/pol.-1948.

Október 26-án befejezôdôtt a magyar-román kulturális egyezmény végrehajtására alakult vegyes bizottság elsô, bukaresti ülésszaka. Mindennapos telefonbeszélgetéseinkbôl, valamint a közösen megfogalmazott, de aláírásra nem került "Munkaterv"-bôl Miniszter Úr tájékozva [sic!] van a tárgyalások lefolyásának körülményeirôl.

A vegyes bizottság üléseivel egy idôben s azután, hogy a magyar küldöttség mindjárt a megbeszélések elején kijelentette, hogy jelen ülésszakon az iskolai kérdést nem óhajtja felvetni, zajlott le belsô berkekben az elsô nagy elvi csata a magyar fôiskoláztatás kérdésében. Az erdélyi magyarság politikai vezetôinek egy részénél ugyanis a felsôoktatási törvény elôkészítése kapcsán napvilágra került 3, a magyar fôiskoláztatást súlyosan érintô román elgondolás, erôs ellenállásra talált. Felmerült elôször is a Bolyai egyetem jogi- és közgazdasági kara közgazdasági részlegének megszüntetése. A törvénytervezet második pontja a magyar nyelvű gyógyszerészképzés megszüntetését tartalmazza. A harmadik, egyben legsúlyosabb sérelem a felsôoktatási reform azon újításával kapcsolatos, amely az orvosképzést az egyetemtôl elválasztva az orvosi karokat megszünteti, s ezek helyett önálló fôiskolai jellegű orvostudományi intézeteket létesít. Ezek doktori cím adományozására nem jogosultak, illetve csak abban az esetben igen, ha a törvény felruházza ôket a 3 éves különleges doktori tanfolyamok megszervezésének jogával. A doktori tanfolyamokra csak megfelelô tudományos munkásság alapján lehet bejutni, s azoknál a zártszám elve igen szigorúan érvényesül. A doktori cím adományozásának jogát a marosvásárhelyi magyar intézetre nem terjesztették ki. A Magyar Népi Szövetség kemény elvi harca ellenére a Monitorul Oficial október 26-i számában közzétett törvényrendelet a felsôoktatás szervezetérôl az eredeti tervek közül csak egyet ejtett el: meghagyta a jogi- és közgazdasági kart a maga teljességében. A gyógyszerészeti karral kapcsolatban csak annyit sikerült elérni, hogy azok, akik elsô évüket már lehallgatták, hátralevô tanulmányaikat a magyar egyetemen fejezhetik be; a gyógyszerészeti kar lényegében tehát megszűnt.

A törvényrendelet a doktori cím adományozása körüli nagy csatát is a magyar fôiskoláztatás rovására döntötte el: a magyar diplomásoknak a román orvosfôiskolák zártszámába való bejutásának nyelvi és egyéb tárgyi nehézségeivel kell megbirkózniok. Miron Constantinescu bányaügyi miniszter, aki a Munkáspárton belül a magyar nemzetiségi ügyek legfôbb referense, egyik legutóbbi nyilatkozatában a doktori tanfolyam szervezési jog megvonását nyereségnek tüntette fel, azzal az indoklással, hogy a magyar diplomások a törvény nyújtotta lehetôségek keretében bármely romániai fôiskolán pályázhatnak felvételre, és magyar nyelven tehetnek doktori vizsgát. A MNSZ egyes személyiségeinek arra az ellenvetésére, hogy a magyar egyetemi hallgatók eddig is beiratkozhattak román egyetemekre is (és román hallgatók a magyar egyetemre, amire szépszámú példa sorolható fel éppen az orvoskar magas színvonala folytán), s igazi vívmány az volna, ha azonkívül, hogy a magyar orvostudományi fôiskolának megvolna a doktori cím adományozási joga, magyar diplomások tehetségük és munkásságuk arányában az ország többi doktori tanfolyamainak zártszámába is pályázhatnának, egyes román személyiségek a doktori cím híveit lokálpatriotizmussal, sôt burkoltan sovinizmussal vádolták meg és intették le.

Véleményem szerint helyes az, hogy a magyar diplomásoknak mindenütt lehet doktori címért folyamodni. Elôrelátható azonban, hogy az a körülmény, hogy a magyar orvostudományi intézet doktori címet nem adományozhat, a magyar orvosképzés eddigi magas színvonalát le fogja szállítani, és a tudományos kutatómunkát nagy mértékben meg fogja bénítani. A marosvásárhelyi orvosi kar legalábbis egyenrangú volt a bukarestivel, de minden esetre sokkal jobb a iasi-inál és a kolozsvárinál. Nyilvánvaló tehát az a tendencia, hogy a marosvásárhelyi orvosi kart vissza kell szorítani súlyban és jelentôségben a többi javára. A doktori címadományozási jog megvonása már magában is feltűnô, midôn másfelôl azt látjuk, hogy a temesvári orvostudományi intézeten kívül az ország összes többi testvérintézeteit felruházták vele. Még feltűnôbb azonban ez a megkülönböztetés akkor, ha szemügyre vesszük azokat a marosvásárhelyi orvosi karhoz jelentôségben nem mérhetô különféle egyéb intézeteket, amelyeknek viszonylagos jelentéktelenségük ellenére doktori címadási joguk van, pl. a galati-i mezôgazdasági, a brádi bányaérc-, a petrozsényi kôszénintézetnek stb.

A nemzetiségi vonatkozások elôre bocsájtása után a következôkben röviden összefoglalom az egész felsôoktatási reform lényegét:

A felsôoktatás szervezeti törvénye kétféle intézményt ismer: egyetemeket és felsôfokú tanulmányi intézeteket. A négy egyetemnek (Bukarest, Iasi, Kolozsvár 2) azonos a szervezete, mindegyiknek 8 kara van (matematika és fizika, természettudomány, kémia, történelem és földrajz, filozófia, pedagógia és lélektan, filológia és jogi-közigazgatási), kivételt a Bolyai egyetem csak annyiban képez, hogy önálló magyar közgazdasági intézet hiányában a jogi- közigazgatási karon belül működnek a közgazdasági tanszékek.

A felsôfokú tanulmányi intézetek közül a törvény elsôsorban az orvostudományi, illetve orvosi-gyógyszerészeti intézeteket sorolja fel. Elôbbibôl van Iasi-in és Temesváron, az utóbbi típus működik Bukarestben, Kolozsváron és jelenleg még Marosvásárhelyen, a gyógyszerészeti azonban – mint már említettem – csak addig, míg a tanulmányaikat megkezdett másodévesek végeznek.

Szerepel a törvényben három műszaki intézet (politechnika), hat mezôgazdasági intézet (a Kolozsvárin magyar karral), két állattenyésztési és állatorvosi intézet, két erdészeti, két közgazdasági és tervgazdasági intézet, két pedagógiai, egy testnevelési, öt művészeti intézet (négy román négy karral és egy magyar zenei- és színháztudományi karral), valamint több kisebb jelentôségű intézet a gazdasági élet különféle szektorai számára.

Míg az egyetemek kizárólag a közoktatásügyi minisztériumtól függenek, a felsôfokú tanulmányi intézetek részben a különbözô szakminisztériumok felügyelete alatt állnak.

A törvény külön szakaszban sorolja fel azokat az intézeteket, amelyeknek – az egyetemekhez hasonlóan – jogában áll hároméves doktorátusi tanfolyamokat szervezniök. Ezek a bukaresti és kolozsvári orvosi-gyógyszerészeti, a iasi-i orvostudományi intézet, a bukaresti, iasi-i és temesvári műszaki intézet (politechnika), a bukaresti műépítészeti intézet, a bukaresti építészeti intézet, a bukaresti közgazdasági és tervgazdasági intézet, a bukaresti, temesvári és galati-i mezôgazdasági intézet, a bukaresti állattenyésztési és állatorvosi intézet, a bukaresti petróleum- és földgázintézet, a brádi bányaércintézet, a bukaresti geológiai és bányatechnikai intézet, a petrozsényi kôszénintézet és a bukaresti művészeti intézet.

Külön szakasz biztosítja azt, hogy az együttélô nemzetiségek doktori jelöltjei anyanyelvükön vizsgázhatnak az összes doktorátusi központokban.

Nemzetiségi szempontból azokon a hiányokon kívül, amelyek közül az elvi harc folyt, a törvényben egyéb hiányokat is felfedezni vélünk, ezeken azonban az idô és a szükség parancsa még segíthet. Így véleményem szerint indokolt lett volna, ha nem is önálló magyar műszaki intézetet (politechnika), de legalább egy magyar tagozatot létesíteni.** Önálló mezôgazdasági intézet viszont a jelenlegi tagozatos megoldás helyett mindenképpen megillette volna a magyarságot nagy lélekszámánál fogva. Végül talán a művészeti intézetnek is meg kellett volna kapnia a másik két kart (képzôművészeti, koreográfiai), bár ezeknek hiánya tűnik most még a leginkább elviselhetônek.

Széll s. k.
követ

 

* Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjtemény, Külügyminisztérium TÜK-anyag, Románia XIX-J-1-j, 18. doboz, 16/b csomó, 117/48. sz., Gyöngyössy István követségi titkár által hitelesített másolat.

** A kolozsvári Mechanikai Intézetben végül mégis szerveztek magyar tagozatot, azonban ekkor már csak néhány tárgyat adtak elő magyar nyelven is.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék