Tegnap este tíz órától éjjel háromig tartott a reformcsoport értekezlete. A tanácskozások során nyilvánvalóvá lett, hogy a csoport kebelében olyan elvi ellentétek vannak, amelyeket nem lehet áthidalni. Kós Károly, az egész bánffyhunyadi körrel, Tabéry Géza és Tarnóczy Lajos bejelentették, hogy kilépnek a csoport kebelébôl, és megalakítják a Magyar Néppártot. A csoport megmaradt tagjai egyértelmûleg elhatározták, hogy a párt intézôbizottsági ülésén helyteleníteni fogják a szászokkal kötött választási kartellt. Abban a csoport megmaradt tagjai sem tudtak megegyezni, hogy vajon mit ajánljanak a Magyar Pártnak: kartellt a nemzeti parasztpárttal, vagy kartellt a liberálisokkal. Krenner és több társa kizárólag a liberális párttal látta lehetônek a megegyezést, vele szemben többen, mégpedig a csoportban megmaradó és Kósékat nem követô politikusok is, a nemzeti parasztpárttal való kartellt sürgették.

Krenner Miklós, a reformcsoport vezetôje, ma visszautazott Aradra. Elutazása elôtt a következôket mondotta munkatársunknak:

- Az intézô bizottság ülésén kifejtettem egyéni álláspontomat arról, hogy miért helytelenítem a kisebbségi blokk megkötését a választások alkalmával, noha éppen én sürgettem a kisebbségek vasfrontjának szükségességét. Úgy érzem, hogy ez a választási blokk most már nem csak egy , hanem mindkét nagy román párt ellenállását zúdítja fejünkre, s nagy akadályokra fogunk találni a választási eljárás során. Feltétlenül kívánatosnak tartottam volna, hogy a Magyar Párt valamelyik nagy román párttal kartellbe lépjen.

- Nem a nemzeti parasztpárttal való kollaborációt ajánlottam az intézô bizottságban, noha kézenfekvônek látszik, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetnek az erdélyi gyökerû román párttal kellene mennie. Ámde úgy találom, hogy a nemzeti párt a kisebbségi kérdésben elfoglalt gyakorlati álláspontjában nem helyezkedett eddigelé olyan platformra, amely parancsolólag hívhatna bennünket. Gyakorlatilag a nemzeti parasztpárt nem ölelte magához a kisebbségi gondolatot, úgyhogy vele szemben is helye van a reálpolitikai megfontolásoknak.

- Ezek a megfontolások pedig - egyéni felfogásom szerint - a liberális párt felé vezetnek bennünket, dacára a múltnak. Meggyôzôdésem, hogy a következô évtizedben is a liberális párt fogja jelenteni az államhatalmat. Mindenesetre legalább annyi bizalomra érdemesek a liberálisok, mint az averescanusok voltak. Márpedig ôk hajlandók lettek volna ugyanannyi helyet biztosítani a parlamentben a magyarságnak, mint amennyivel az Averescu-parlamentben rendelkeztünk. Ôk jelentik az erôt ebben az országban. Ellenvethetik, hogy erkölcsi szempontból ez az állásfoglalás nem állja ki a próbát. Azt felelem, hogy ezidôszerint nincs olyan román párt, amely oly szigorúan a mi elveink alapján állna, hogy erkölcsi kötelességünk volna vele mennünk. A szászokkal való paktálást is károsnak tartom. Így azután csak a realitások mérlegén mérhetjük elhatározásunkat, s ebben a mérlegben a liberálisokkal való választási szövetkezés jelentkezett volna a legnagyobb súllyal.

- Hogy mi lesz ezután? A reformcsoportból kiléptek a radikális demokraták, és visszaállították a Magyar Néppártot. A csoport azon tagjai, akik nem követik Kóst és Tabéryt, visszavonulnak a szemlélôdés sáncaiba.

- Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a reformcsoportnak mit sem sikerült elérnie, a pártvezetôség a mi enyhe demokratikus kívánságaink közül egyetlen egyet sem volt hajlandó elfogadni. Nem sikerült elérni azt sem, hogy a Magyar Párt viszonya a román nép irányában megjavuljon. Nem sikerült továbbá elérnünk, hogy a pártegységet megóvhassuk, pedig mindent elkövettünk, hogy a pártvezetôséget eredményre bírjuk, s ezáltal a párttól elszakadni kívánókat megtarthassuk az egység keretei között.

- Így azután Kósék türelmüket vesztették. Ha nem is követjük ôket, meg tudjuk érteni ôket, mert hiszen a pártvezetôség semmiben sem volt hajlandó szempontjaikat honorálni. Teljesen lehetetlenné tették számukra a párt keretei közötti munkásságot. Mi maradunk a demokrácia képviselôinek a pártban. Kósék új pártja pedig a radikális demokráciát jelenti. Természetesen nem fogunk harcolni velük szemben, hanem megôrizzük az együtt töltött idô kedves emlékeit.

- Hangsúlyoznom kell még, hogy a reformcsoportra ellenségei sem foghatják rá személyi célok hajhászását. Weiss Sándor dr. például igen könynyen elérhette volna, hogy továbbra is képviselônek jelölje a hivatalos párt, de ô meggyôzôdését követve inkább követte a reformcsoportot, bárha tudta, hogy ez a mandátumtalanságot fogja jelenteni számára. A Magyar Párt többeket is jelölt volna, így Toldalaghyt is, de ô sem vállalt jelöltséget. Bernády, aki bizonyos vonatkozásban szimpatizál a csoporttal, szintén önként lép vissza a mandátumtól. A csoport egy pillanatig sem lép fel személyi igényekkel, egyedül Zima Tibor jelölése mellett emeltem szót, magasabb közérdekbôl, százszázalékos eredménytelenséggel.

- Nincs mit tenni, visszavonulni és kívánni, hogy bárha a jövôt illetô sötét sejtelmeink ne válnának valóra.

* Forrás: Keleti Újság, 1927. május 8. 5. o.