Jakabffy Elemér Alapítvány



Jakabffy Elemér
életének és munkásságának főbb mozzanatai

(Összeállította Balázs Sándor. In Jakabffy Elemér: Nemzetiségpolitikai írások. Kriterion, Bukarest, 1993, 252-254.)

1881
Május 17-én született Lugoson.
1904
Jogi tanulmányainak elvégzése után Mit kell tennünk első sorban a gazdasági cselédkérdés, megoldása érdekében? címmel Budapesten megjelenteti első munkáját.
1910
Országgyűlési képviselővé választják a boksabányai kerületben; ezt a tisztséget a Nemzeti Munkapárt tagjaként 1918-ig tölti be.
1914
Határozati javaslatot dolgoz ki a magyar parlamentben a nemzetiségek jogegyenlőségére, művelődési, gazdasági haladására vonatkozóan.
1917
A magyar parlamentben kiáll a mellett, hogy demokratikusan kiegészítsék a szavazati jogot.
1918
A románok hazánkban és a román királyságban címmel kultúr- és szociálpolitikai tanulmányt ad ki Budapesten.
Közli A választójogi bizottság tagjai a nők választójogáról című írását.
Részt vesz Bécsben a monarchia bukását jelentő utolsó parlamenti ülésen, majd az őszirózsás forradalom eseményeit visszavonultan, tartózkodva szemléli.
1922
Megindítja a Magyar Kisebbség című lugosi nemzetiségpolitikai szemlét.
1923
Román, német és francia nyelven kiadja a Magyar Kisebbség testvérlapját (Glasul Minoritätilor, Die Stimme der Ninderheit, La voix des Minorités).
Összeállítja Erdély statisztikáját; ebben számos addigi adatközlést helyesbít; e közleményéért bírósági eljárást indítanak ellene.
1924
Megjelenik riportsorozata Tibiscum címmel.
Megválasztják a megalakult Magyar Párt egyik alelnökének.
1925
Dokumentumokat közöl Adatok Krassó vármegye múltjából címmel.
Közli Az 1790-91-iki magyar országgyűlés előzményei Krassó vármegyében című tanulmányát.
1927
Megválasztják parlamenti képviselőnek, de a Német Párttal kötött egyezmény alapján e párt javára lemond mandátumáról.
1928
Bihar megyében megválasztják országgyűlési képviselőnek.
Beszédet mond Genfben a szervezett nemzetkisebbségek kongresszusán.
1930
Közreadja Emlékezéseim Tisza István grófról című írását.
1931
Adatok a románság történetéhez a magyar uralom alatt címmel dokumentumokat ad közre.
Ünneplő beszédek címmel kötetbe foglalja beszédeit.
Kikerül a nyomdából Adatok az 1848 év eseményéhez Krassó vármegyében című történelmi munkája.
Szatmár megye parlamenti képviselője lesz.
1932
Újból megválasztják Szatmár megyében parlamenti képviselőnek.
Előadást tart a szervezett nemzetkisebbségek bécsi kongresszusán.
1934
Megjelenik az Ünneplő beszédek második sorozata.
A genfi nemzetkisebbségi kongresszuson javaslatot terjeszt be a kisebbségi kérdést tanulmányozó bizottság felállítására nézve.
1935
Újra megválasztják a Magyar Párt országos alelnökévé.
1936
A Népszövetség megreformálására vonatkozó tervezetet nyújt be a nemzetkisebbségek genfi kongresszusán.
1937
Megjelenik az Ünneplő beszédek harmadik sorozata.
Beszédet tart a Magyar Párt sepsiszentgyörgyi nagygyűlésén.
1939
Megtartja székfoglaló beszédét a Magyar Tudományos Akadémián.
Páll György szerzőtársával Budapesten kiadja A bánsági magyarság húsz éve Romániában, 1918-1938 című könyvét.
1940
Közli Krassó-Szörény vármegye története, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre című tanulmányát.
A Magyar Kisebbségbol különlenyomatként megjelenteti a Kérelmek, határozatok, javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldására másfél évszázad alatt című összegező tanulmányát.
1942
Szeptemberben a hatóságok betiltják a Magyar Kisebbséget.
1943
Bekapcsolódik a Magyar Népközösség munkájába.
1944
Augusztusban Zaguzsénon letartóztatják, Lugosra, majd Bukarestbe internálják. (Lényegében túszul ejtik, ezzel akarják az Észak-Erdélyben maradt Hatieganu Emil biztonságát kikényszeríteni.)
1945
Áprilisban szabadon engedik, októberben a Magyar Népszövetség vezetői felkeresik Zaguzsénon, felkérik, kapcsolódjék be a munkába, de ő visszautasítja.
1949
Márciusában Zaguzsén elhagyására kényszerítik, Hátszeget jelölik ki kényszerlakhelyéül.
1950
Az állambiztonsági szervek ismételten zaklatják naplója miatt, amelyet - sajnos – o maga még kilakoltatása előtt megsemmisített.
1954
Elhagyhatja kényszerlakhelyét.
1957
Letelepedik Szatmáron, ahol megírja emlékiratait.
1963
Május 19-én Szatmáron meghal.