magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 3. (21.) SZÁM - Szórványstratégia - nemzetstratégia
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Kiss Dénes

Civil szféra és politikum

Esettanulmány: a kolozsvári magyar egyetemi háttérintézmények
és a politikai szféra viszonya*

A civil szervezetekkel foglalkozó szakirodalomban a civil szféra és a politikai szféra közötti viszonyt illetôen két irányzat körvonalazódik. Ezek idôben követik egymást. Az elsô, "klasszikus" megközelítés Tocqueville-ig vezethetô vissza, ennek értelmében az intézményesülô és formalizálódó autonóm polgári kezdeményezések eredôjeként létrejövô civil szféra az állammal (definíciószerûen) kibékíthetetlen ellentétben áll. Ebben a megközelítésben a társadalom politikai hatalommal nem rendelkezô "civil" tagjai érdekellentétben állnak a hatalmat megtestesítô állammal. Az önszervezôdés az állam figyelmét elkerülô társadalmi érdekek érvényesítésének útját képezné1 (Tocqueville 1995).

A civil szervezetek megjelenését egyes kelet-európai kommunista országokban a 80-as évek során a kérdéssel foglakozók egyhangúlag ebben a viszonyban értelmezik. Konszenzus van azonban afelôl is, hogy a kelet-európai rendszerváltást követôen ezen társadalmak civil szféráinak további alakulása e viszonyban nem értelmezhetô (Miszlivetz 1998).

A nyugat-európai társadalomfejlôdés egyik következményeként ezen országokban a civil szféra és az állam antagonisztikus viszonya átalakul, partneri kapcsolattá válik, melynek eredményeképpen ezek egymást kiegészítô szférákká válnak (Ágh 1999). A viszony átalakulásának okát több szerzô a jóléti állam válságában látja, ennek enyhítésére törekedve avatkozik be az állam a civil szféra alakulásába, elsôsorban a közterheket felvállaló civil szervezetek finanszírozásának felvállalásával (Tvedt 1997; Ágh 1999). E finanszírozási politika következtében ezen államokban a civil szféra méreteit illetôen megtöbbszörözôdik, jellegét tekintve azonban a tocqueville-i értelemben vett civil szférától eltávolodik, sajátos szolgáltatói szférává válik. A kialakuló "professzionális NGO-k" a finanszírozási feltételekhez igazodva a legkülönbözôbb feladatokat is felvállalják. A kiterjedt civil szféra finanszírozási folyamatába közvetítôként a civil szervezetek egy köre is bekapcsolódik, e "tetôszervezetek" által valósul meg a civil szféra "alsóbb" egyesületi szintjeinek a támogatása. Ez utóbbi modelljének témánk szempontjából figyelemre méltó vonása, hogy ebben a civil szféra gazdasági függôsége révén közvetett politikai függôségben van. Ez fokozottan igaz a tetôszervezetek esetében, amelyek az adományozó (rendszerint a kormányzat) különbözô közvetettségû és mértékû befolyása alatt állnak (Ágh 1999). Ennek köszönhetôen a politikai szféra eseményei döntô módon meg tudják határozni a civil szféra egyes szereplôinek fejlôdési útját (Tvedt 1997).

A jóléti társadalmakra jellemzô "devoluciós" civilszféra-modell azonban a '90-es évek kelet-európai civil szféráira szintén nem alkalmazható, elsôsorban amiatt, hogy e modell egyik fô tényezôjérôl, az állam finanszírozói szerepvállalásáról ezek esetében nem, vagy alig beszélhetünk. Bár a civil szféra fejlettsége (bizonyos fokú "szervezetsûrûség") EU-integrációs feltétellé vált, különösen a civil szervezeti hagyománnyal nem rendelkezô társadalmakban ennek kialakítása egyelôre megvalósíthatalan feladatnak bizonyult. Az EU-normatívákhoz való igazodás eredményeként azonban az esetek többségében létrehozható volt a fokozott politikai befolyás alatt álló tetôszervezetek szûkebb köre.

Ha a volt kommunista országok civil szféráinak elemzése elméleti nehézségekkel jár, akkor ez fokozottan elmondható a kisebbségi civil szférák, így az erdélyi magyar civil szféra esetében is. A kommunista politikai hatalom ideje alatti (igencsak ritka) civil kezdeményezések még értelmezhetôk a civil társadalom versus állam viszonyban, a rendszerváltás utáni helyzet azonban bonyolultabbá válik. Ennek egyik oka az anyaország szerepvállalása az erdélyi magyar civilszféra támogatásában. A román állam szerepe szintén megkerülhetetlen, mert ha finanszírozási szempontból nem is játszik hasonló fontosságú szerepet, adminisztratív döntéseivel hatást gyakorol a romániai magyar civil szféra alakulására. És természetesen nem hagyható ki e képbôl a saját, romániai magyar politikai mezô sem. Itt következô elemzésünkben ezen összetett politikai szféra és az erdélyi magyar civil szervezetek egy szûkebb köre, a felsôoktatáshoz kapcsolódó, azon belül a kolozsvári szervezetek (a továbbiakban egyetemi háttérintézmények) közötti összefonódást/kapcsolatokat próbáljuk elemezni.

A kolozsvári egyetemi háttérintézmények leírása

Egyetemi háttérintézménynek tekintettünk minden olyan szervezôdést, amelyet nem az egyetem, mint az állam intézménye hozott létre, illetve jogi státusát illetôen nonprofit és deklarált céljaiban vagy gyakorlatában a felsôoktatáshoz kötôdik. Az ily módon behatárolt egyetemi háttérintézmények közül "magyar"-nak tekintettük a magukat céljaikban a magyar nyelvû felsôoktatáshoz kapcsolódó, a magyar nyelvû felsôoktatást támogató intézmények támogatására pályázó, valamint a személyzetében a magyar nyelvû oktatói/hallgatói személyzettel egybeesô/átfedôdô szervezeteket.

A fenti meghatározásnak 36, Kolozsváron tevékenykedô szervezet tett eleget (1. melléklet), melyek közül 22-t sikerült elérni. Ezek mindegyike esetében egy szervezeti kérdôívet töltöttünk ki, egy szervezeti vezetô segítségével, néhány fontosabb adatot azonban azokról a szervezetekrôl is megszereztünk, amelyek esetében a kérdôívet nem sikerült kitölteni. Egy elôzetes feldolgozás után egyes szervezetekhez visszatértünk és a szervezet történetérôl részletesebb interjút készítettünk.

Az adatgyûjtés idején a fenti egyetemi háttérintézmények közül tíz önálló jogi személyiséggel rendelkezett, további három szervezet törvényszéki bejegyzése pedig folyamatban volt. Az önálló jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezetek kivétel nélkül valamilyen más, "hordozó szervezet" jogi hátterére támaszkodtak. Az így csoportosuló szervezetek egymással intenzívebb kapcsolatban levô konglomerátumokat képeznek: tíz a KMDSZ-ben, négy a Collegium Transsylvanicum Alapítványban (CTA) tömörül, három az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez, egy pedig az Erdélyi Magyar Mûszaki Társasághoz kapcsolódik. A hordozó szervezetekhez kapcsolódást az esetek többségében az teszi szükségessé, hogy egyrészt a pályázati kiírások zöme a pályázó részérôl valamilyen jogi biztosítékot igényel, másrészt e hordozó szervezetek biztosítják a támogatások folyósításához szükséges bankszámlát. A hordozó szervezetekkel szembeni pénzügyi autonómia különbözô mértékû, míg a Collegium Transsylvanicum tagszervezetei külön bankszámlákon önálló könyvelést vezetnek, az EME tagszervezetei a központilag vezetett könyvelés irányába kötelesek elszámolni.

Mint az már az eddigiekbôl is kiderül, a szervezetek formalizáltsági foka változó. Az esetek többségében a szervezet tagsága nem határolható körül egyértelmûen: tizenegy szervezet bárki elôtt nyílt, a szervezet tevékenységeiben való részvételhez nincs szükség tagságra és ezért formális tagság nem létezik, hét esetben egyszerû beiratkozással, két szervezet esetében felvételi vizsgával nyerhetô el a tagság. Az alapítványokként bejegyzett szervezeteknek az alapító tagokon kívül nem lehetnek tagjaik, de mivel ezek többsége is valójában egyesületként mûködik, sajátos megoldásokkal határolják körül a tagságot (pl. az alapítvány könyvtárába való beiratkozással, a könyvtári tagság pedig gyakorlatilag egyenlô a szervezeti tagsággal), vagy a különbözô formalizáltságú tagszervezeteket egybefogó CTA az egyes programokban résztvevôk számára átmeneti/idôleges tagságot tesz lehetôvé.2

Egyes szervezetekben a vezetôválasztás eljárásai, s így a vezetô tisztségek/pozíciók sem formalizálódtak (ez a kisméretû aktív csoportból álló szervezetekben fordul elô), de az esetek többségére jellemzô az elnök kinevezése (ezt közgyûlés vagy az alapító tagok gyûlése végzi). Ritkábban az elnök és a tagság közé valamilyen további vezetô testület iktatódik (elnökség, igazgató tanács, adminisztratív tanács stb.), amelyet szintén a közgyûlés vagy az alapító tagok gyûlése választ meg. E vezetô testületeken kívül a formális struktúrában ritkábban szakmai bizottságokkal is találkozhatunk (Láthatatlan Kollégium tanügyi bizottsága, Pro Scaenium Alapítvány mûvészeti bizottsága), más esetekben a szakmai garanciát alkalmanként felkért és összehívott testület biztosítja (Max Weber Szakkollégium felvételi bizottsága). Legelterjedtebb a programonkénti "egyszemélyes szakmai bizottság" kinevezése, a programvezetô személyében, akit rendszerint úgy választanak meg, hogy egyben az adott program szakértôje is legyen. A külsô szakértelem igénybevétele ritka, leginkább a kiadványok lektorálására kérnek fel külsô szakértôt, ritkábban képzési programok keretében az adott kérdés szakértôjét hívják meg.

*

Célok. A kitûzött célok alapján az egyetemi háttérszervezetek két típusát különböztethetjük meg. A legtöbb szervezet a felsôfokú oktatás fejlesztését, kiegészítését tûzi ki célul, amit elsôsorban az infrastrukturális háttér fejlesztése vagy éppen megteremtése által vél megvalósíthatónak. Gyakori célkitûzés emellett a különbözô oktatási-kutatási programok szervezése. E célokat a szóban forgó szervezetek általában a szûkebb szakterületükön belüli érvénnyel fogalmazzák meg. A vizsgált szervezetek egy kisebb része az egyetemi oktatástól független irányelveket követ: ilyenek a vallási jellegû szervezetek, amelyek célul az egyetemi hallgatók vallásgyakorlásának segítésére, a vallásos életbe való bevonására helyezik a hangsúlyt, valamint a szabadidôs tevékenységek céljából létrejött diákszervezetek. A szakmai irányultságú szervezetek körén belül elkülöníthetôk a magyar nyelvû felsôoktatást és az egyetemi háttérintézmény rendszer támogatását célul kitûzô szervezetek. Ezek tehát olyan tetôszervezeti státusra törekvô szervezetek, amelyek a háttérintézmények további típusainak finanszírozásában vesznek részt, azok célkitûzéseinek megvalósítását szolgálják. Két ilyen szervezet mûködik Kolozsváron, az Iskola Alapítvány és a Bolyai Társaság, és részben a Collegium Transsylvanicum is hasonló jelleggel indult. Gyakorlatilag tetôszervezeti funkciót is betölt minden olyan hordozószervezet, amely más szervezetek számára egyoldalúan szolgáltatásokat nyújt.

Tevékenységek. A szervezetek tényleges tevékenységeit vizsgálva leggyakoribb tevékenységtípusnak a vendégtanárprogram és a tudományos konferenciák rendezése bizonyult, amelyeket a kiadványkészítés/lapkiadás követ. Egyes szervezetek nyári és szabadegyetemek, részképzések, rövidebb tanulmányi utak megszervezésével is foglakoznak. A kutatással foglalkozó intézmények hosszabb távú, egy-két éves kutatási programokat is futtatnak.

Támogatók. Szervezeteink leggyakoribb támogatója az Illyés Közalapítvány, amely az utóbbi egy év során a megkérdezett szervezetek mindegyikét támogatta legalább egyszer. Hasonlóképpen az Iskola Alapítvány is szinte mindegyik háttérintézmény támogatásában szerepet játszik. E két fô támogatót a támogatások gyakorisága szempontjából a Soros Alapítvány, majd az Apáczai Közalapítvány követi.3 Kisebb gyakorisággal elôfordul a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség, és a Hungarian Human Rights Foundation is megjelenik a támogatók közt. A Teleky László Intézet az általa kezdeményezett szakmai kutatásokat támogatja. A fentieknél is ritkábban és kisebb összegekkel a román költségvetési támogatást közvetítôk szerepelnek, a Kisebbségi Alap, valamint a bukaresti Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC). A vallási szervezeteket elsôsorban azok az egyházak támogatják, amelyek az illetô szervezetek számára hordozó-intézményül szolgálnak. A saját hozzájárulás csak egy szervezetnél jelenik meg, nem jelentôs bevételi forrásként.

A támogatói háttér összetételét nézve is kiderül, hogy milyen forrásoktól van feltételezhetôen függô viszonyban a kolozsvári magyar egyetemi háttérintézmény-szféra. Látható, hogy a bevételek elsöprô többsége állami költségvetési eredetû, nem állami támogatóként egyedül a Soros Alapítvány jelenik meg. Az állami eredetû támogatások egyben azt is jelzik, hogy milyen politikai szereplôktôl van függô viszonyban a vizsgált egyetemi háttérintézmény-szféra. Egyértelmûen az derül ki, hogy a támogatások fô forrása a magyar állami költségvetés, magyarországi közalapítványok közvetítésével. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elméleti részben tárgyalt politikai hatalom-civil szféra viszonynak a kolozsvári egyetemi háttérintézmények esetében a magyar politikai hatalommal szembeni viszonyban van leginkább relevanciája, illetve kisebb mértékben a döntésekre befolyással bíró RMDSZ-nek.

*

A szervezetek vertikális tagolására törekedve aszerint osztályoztuk ôket, hogy létrejöttükben és mûködésükben milyen hatalmi szintekhez kapcsolódnak. Az elméleti felvezetésünkben szem elôtt tartott állam (melynek esetünkben az összetett politikai szféra felel meg) a társadalom dichotóm felosztását árnyalja, hogy az egyetem maga is állami, "hatalmi" intézmény, saját belsô hatalmi szerkezettel. Ha e belsô hatalmi szerkezetben elfoglalt pozíció alapján az egyetemi személyzetet durván diákokra és tanszemélyzetre osztjuk, az egyetemi háttérintézmények létrejötte és mûködése alapján a következô típusokat kapjuk.

1. A diákszervezôdéseket általában maguk a diákok találják ki, és maguk is "alapítják" (KMDSZ szakosztályok többsége). E szervezetalapítás a formalizálódás minimális fokát jelenti, rendszerint egy vezetô tisztség létrehozását, illetve az azt betöltô személy kinevezését/megválasztását, de az is elôfordul, hogy a vezetés sem formalizálódik. Az így létrehozott szervezetek jogilag nem bejegyzettek, valamilyen hordozó szervezet keretében tevékenykednek. Saját gazdasági ügyvitelük nincs, az esetenként kapott anyagi támogatást szükség esetén a hordozó szervezet kezeli. Egy részüknek azonban egyáltalán nincs pénzforgalmuk (Comenius kezdeti szakasza). A szervezetalapítás mögött általában habituális okok állnak4, amelyek társulhatnak a szakmai érdekek felismerésével.5 Tevékenységeikben a szabadidôs programok gyakran keverednek a szakmai jellegûekkel (felolvasások, szemináriumszerû elôadások, szakmai kirándulások stb.). Az e típushoz tartozó szervezetek körében leggyakoribbak a szervezetalakulások és megszûnések ("fantomszervezetté" válás): a vizsgált szervezetek eredetileg összeállított listáján több szervezet nem mûködött, melyek közül csak egy nem tartozott a diákszervezetek csoportjába.

2. Gyakoriak a tanárok által kezdeményezett, a diákokkal közösen létrehozott és a diákok tevékenysége által fenntartott szervezetek is (Gekko, Komix). Az e típusba tartozó szervezetek esetében a formalizáltság foka nagyobb. Egyes tisztségeket tanárok töltenek be, akik azonban a konkrét tevékenységekbe nem kapcsolódnak be, inkább kívülálló tanácsadóként, irányítóként szólnak hozzá. Szervezett keretet nyújtanak a diákok kutatói tevékenységének, a különbözô szakmai kapcsolatok kialakításának. E szervezeteknek önálló jogi személyiségük rendszerint szintén nincs.

3. A tanárok által kitalált, létrehozott és mûködtetett szervezetek általában önálló jogi személyek is. Rendszerint a tanárok kutatói tevékenységét szolgálják, valamint az egyetemi program kiegészítését teszik lehetôvé. Tevékenységeik között komplex kutatási programok, tudományos konferenciák, az egyetem által hivatalos tantárgyként elismert elôadások, vendégtanár-programok, szakmai gyakorlatok találhatók (Kriza János Néprajzi Társaság, Entz Géza Alapítvány, Max Weber Alapítvány stb.). Az egyetem hatalmi szerkezetéhez magasabb szinten kapcsolódás e típus számára érezhetô elônyöket jelent, pl. az így létrehozott szervezetek ingyen használhatják az egyetem infrastruktúráját, annál nagyobb biztonsággal, minél magasabb beosztású az összekötô személy.6 Ezzel szemben a diákszervezetek csak ritkán, elôadások céljára használják az egyetem termeit.

Érdekességként itt említjük meg, hogy a fentiek mellett az osztályozásban követett két elv negyedik kombinációjával is találkoztunk egy esetben, a szervezeti életben tapasztalt diákok kezdeményezésére a tanári kar által alapított egyesülettel.

4. A közvetlenül a politikai szféra által kezdeményezett és mûködtetett szervezetek típusa ritka, egyértelmûen csak az Iskola Alapítvány sorolható e típusba.

A politikai szféra és az egyetemi háttérintézmények kapcsolata

A politikai konjunktúra és az egyetemi háttérintézmények között feltételezett szoros kapcsolatot a romániai magyar felsôoktatás kitüntetett politikai fontosságának tulajdonítjuk. E felsôoktatással szembeni politikai viszonyulás feltételezésünk szerint három tényezôbôl tevôdik össze. Ezek egyike, a román politikai szféra viszonyulása a vizsgált idôszakban nagy vonalakban konstansnak tekinthetô, ezért úgy gondoljuk, hogy ettôl a továbbiakban eltekinthetünk. Meghatározó marad a romániai magyar politikai szféra (azaz az RMDSZ), valamint a magyarországi politikai szféra viszonyulása. Mint a civil szféra részére, az egyetemi háttérintézményekre gyakorolt politikai hatás a finanszírozás révén valósul meg. Amint az már az eddigiekbôl kiderült, a vizsgált szervezetek anyagilag döntô mértékben függenek a magyarországi költségvetési támogatásoktól, amelyeket végsô soron a magyar politikai szféra határoz meg. A finanszírozási politikát azonban a harmadik politikai tényezô, a RMDSZ is befolyásolja, a határon túlra irányított támogatásokat kezelô magyarországi NGO-k romániai kirendeltségeiben való közvetlen részvétellel.

Feltételezésünk szerint az egyetemi háttérintézmények politikumtól való függôsége két fô tényezôben ragadható meg. Ezek: az egyes szervezetek illeszkedése a fenti két politikai tényezô felsôoktatásra vonatkozó mindenkori aktuális koncepciójába, valamint a szervezetek és a politikai szféra közötti személyes kapcsolatok. Az aktuális politikai elképzelés(ek)nek megfelelô szervezeti építkezés megfelelô anyagi támogatásra számíthat, míg a fenti két politikai tényezôtôl független, vagy azoktól eltávolodó koncepciót követô szervezeteknek más források után kell nézni. Emellett az is lényegesen befolyásolja az egyes szervezetek sorsának alakulását, hogy vezetôjük vagy akár egyszerû tagjaik milyen pozíciót foglalnak el a romániai magyar politikai szférában, illetve milyen személyes kapcsolataik vannak aktív politikusokkal. Az elsô összefüggés vizsgálata céljából megpróbáltuk (a) rekonstruálni a politikai szféra felsôoktatási kérdéshez való viszonyulásának elmúlt tízévi alakulását, a vizsgált szervezetek illeszkedését a politikai szféra felsôoktatásra vonatkozó koncepcióiba, valamint (b) feltérképezni a szervezetek közvetlen, személyes kapcsolatait a politikai szférával.

Oktatáspolitikai koncepciók és felsôoktatási háttérintézmények

A felsôoktatásra vonatkozó politikai elképzelések/viszonyulások alakulását egyrészt az RMDSZ erre vonatkozó nyilatkozataiból és a magyarországi közalapítványok romániai felsôoktatást támogató célkitûzéseibôl (az Illyés és Apáczai Közalapítványok felsôoktatást érintô pályázati kiírásai, amelyek bizonyos mértékben már a hazai magyar politikai erôk nézeteit is tartalmazzák), másrészt a szervezeti vezetôkkel készített interjúkból rekonstruáltuk. Ezek alapján a politikai szféra magyar felsôoktatással szembeni viszonyának alakulását a következô pontokban foglaltuk össze:

- kezdetben (90-es évek eleje) a magyar felsôoktatást illetôen konszenzusról beszélhetünk, ennek lényege az önálló állami magyar egyetem iránti egyértelmû igény. Az önálló állami magyar egyetemnek, mint az egykori Bolyai Egyetem jogi és szimbolikus utódjának, a Babes-Bolyai Tudományegyetembôl kell kiválnia. Ennek a koncepciónak az érvényesítésére alakult meg a Bolyai Társaság;

- ez az egyértelmû és egyhangú álláspont 1993-ban meginog. Ekkor a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 300 magyar hallgatói helyet indítanak. Ezt követôen az RMDSZ egy platformjának (Szabadelvû Kör) tagjai a nyilvánosság elôtt árnyalják a problémát, azt hangsúlyozva, hogy a pillanatnyilag a BBTE-n folyó képzés színvonalára is oda kell figyelni, azt a jelenlegi keretek között javítani, erôsíteni kell. Ezzel a nézôponttal párhuzamosan egy szkeptikus álláspont is megfogalmazódott, amely szerint a román állam soha nem fogja az óhajtott magyar egyetemet létrehozni, ezért a magyar egyetemet magánegyetemként kell megteremteni. A nyilvános állásfoglalásokban, nyilatkozatokban e körvonalazódó nézetkülönbség ekkor még nem jelenik meg, mindenki az önálló állami magyar egyetem szükségessége mellett foglal állást.

A BBTE-n belüli autonómiára törekvés útját támogatja az 1994-es magyarországi kormányváltás. Az ekkor hatalomra kerülô baloldali kormány támogatja a BBTE magyar vonalának erôsítését.

- Az RMDSZ 1996-os kormányba lépésével ismét napirendre kerül az önálló állami magyar egyetem létrehozásának kérdése. A román kormányon belüli tárgyalások eredménye a "Petôfi-Schiller" egyetem koncepciója. Ennek elutasítása nyomán az elôbbiekben bemutatott két koncepció ismét elôtérbe kerül. Dominánssá kezd válni a BBTE-n belüli autonómiatörekvés útja. Ezt továbbra is támogatja a baloldali magyar kormány.

- Az 1998-as magyarországi kormányváltással megnô az egyházi és alapítványi támogatással felépítendô magyar magánegyetem koncepciójának támogatottsága. Ezt azonban nem követi az állami magyar nyelvû oktatás magyarországi támogatásának megvonása, mivel idôközben a BBTE magyar vonalán folyó oktatás volumene mind az oktatók, mind a hallgatók számát illetôen jelentôsen megnövekedett. Az újonnan létrehozott Apáczai Közalapítvány 1999-es pályázati felhívásában a meglévô keretek közötti képzés (kiemelve az elitképzést is) támogatását tûzi ki célul. Az elsô 1999-es pályázati fordulóban mind a magán, mind az állami egyetemen folyó oktatást támogatja, a 2000. évi pályázati fordulóban viszont (háttérintézmények közvetítésével) már kizárólag csak az állami intézményekben folyó oktatást. Az Apáczai Közalapítvány támogatás-politikájának e változása összefüggésben van azon idôközben születô döntéssel, amely szerint az erdélyi magyar magánegyetem beindítását a magyar kormány kétmilliárd forinttal támogatja.

A szervezeti fejlôdés és a felsôoktatásra vonatkozó politikai koncepció közötti kapcsolat vizsgálata alapján az egyetemi háttérintézmények és a politikai szféra közötti összefonódás a különbözô típusú szervezetek esetében eltérô mértékû. Leginkább a szoros politikai támogatás mellett létrehozott szervezetek esetében bizonyult kimutathatónak. A kapcsolódások bemutatására lássuk három szervezet, a Bolyai Társaság, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány, valamint az Iskola Alapítvány esetét.

1. A Bolyai Társaság (a továbbiakban BT) a 90-es évek elején, a konszenzusos politikai álláspont idején alakult, ennek szolgálatában. Ennek megfelelôen fô célkitûzése "az önálló magyar felsôfokú oktatási intézményrendszer megvalósítása és szervezése". Tagjai fôleg aktív és nyugalmazott egyetemi oktatók, akiknek egy része a rendszerváltás utáni idôszakban politikai-közéleti szerepet is vállal. A kezdeti politikai álláspontnak megfelelés és a politikai szférával való sokszálú személyes kapcsolódás/átfedôdés a BT fejlôdéséhez vezetett, 1995-ben 250 tagja és 15 fiókszervezete van. A kezdeti sikerek után hanyatlás következik be a szervezet életében, amelynek több oka is van. Az önálló állami magyar egyetem létrehozásának valószínûsége egyre csökken a román politikai viszonyok között, miközben egyre inkább kiépül a nem-autonóm, de mûködô magyar nyelvû képzés a BBTE-n. Párhuzamosan a BT által elképzelt állami magyar egyetem megvalósításának valószínûtlenné válásával erôsödik a már bemutatott két egyetem koncepció térnyerése, ami egyben a politikai támogatottság ezek mögé csoportosulását is jelenti. A BT által szolgált cél illuzórikussá válása így e szervezet politikai támogatottságában hanyatláshoz vezet. A politikai támogatottság hanyatlását eredményezi az is, hogy a romániai magyar politikai élet stabilizálódásával a BT politikai szerepet vállaló tagjainak jelentôs része abbahagyja az aktív politizálást. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan a felsôoktatásnak szánt támogatások folyósítására kialakul a pályázati rendszer, amelyhez a BT más szervezeteknél nehezebben igazodik - ez szintén a támogatottságuk csökkenéséhez vezet. A szervezet mûködését akadályozza, hogy a felsôoktatásra vonatkozó két elképzelésnek a szervezet tagjai között is követôi akadnak, így a szervezeten belüli konszenzus is meginog. A támogatások elmaradása a tevékenységek terén is következményekkel jár, a szervezet tevékenységei beszûkülnek, a szervezet elindul a fantomszervezetté válás irányába. Kedvezô fordulat éri a BT-t az 1998-as magyarországi kormányváltással. Az ekkor kialakuló második, hallgatólagos konszenzusnak köszönhetôen a BT újra szerepet vállal a felsôoktatási rendszer fejlesztésében, és növekszik az anyagi támogatottsága is. Tevékenységei megsokszorozódnak, az 1999/2000-ben elnyert támogatásai a korábbi évek támogatásainak többszöröse. Fejlôdésének e felfele ívelése azonban már meglehetôsen független a szervezet eredeti célkitûzéseitôl. Elsôdleges oka az Apáczai Közalapítvány támogatási politikája, amely elônyben részesíti az összesített támogatásokat, valamint az állami intézményekben folyó oktatás háttérintézmények közvetítésével történô támogatását. A BT e támogatások folyósításához nyújt jogi keretet.

2. A Collegium Transsylvanicum Alapítványt 1993-ban alapították, zömmel kolozsvári egyetemi tanárok. Általános célja a romániai magyar felsôoktatás segítése, megújítása volt. Létrehozói (köztük több RMDSZ tisztségviselô is) olyan civil szervezetnek szánták, amely infrastruktúra és humántôke felhalmozásával a létrehozandó magyar egyetem alapjává válhat. Mint elképzelés eltér a fentiekben vázolt két domináns egyetemtervtôl, sajátossága a látványos politikai akciók nélküli, alulról induló, fokozatos építkezés hangsúlyozása. Céljainak elérése érdekében az alapítvány kezdetben két programot mûködtet, amelyek a tankönyvkiadást és a meglévô magyar nyelvû oktatás minôségi javítását ("elitképzést") tûzik ki célul. A tankönyvprogramban alternatív tankönyvek és egyetemi jegyzetek kiadására vállalkoznak. Az elitképzést a létrehozandó magyar egyetem oktatói és kutatói bázisának megteremtése céljából mûködtetik, a budapesti Láthatatlan Kollégium (LK) modelljére. Az LK tutoriális programjával a CTA gyakorlatilag felsôoktatási tetôszervezetként mûködik: évente pályázat formájában írja ki a megpályázható LK-s ösztöndíjakat. Az 1994-es magyarországi kormányváltás a CTA-ban megtestesülô felsôoktatás-koncepció számára kedvez. Az idôközben megalapított Illyés Közalapítvány támogatási politikájában prioritást élveznek a LK-hoz hasonló, elitképzésre törekvô "szakkollégium"-szerû oktatási keretek. A két elképzelés hasonlósága egy új program, a Tudományos és Képzési Programok Intézete (Tukpint) beindítását eredményezi. Ennek keretében hét munkacsoport kezd tevékenykedni, indulásukat az Illyés Közalapítvány támogatja mûködési költségekkel, infrastruktúrával és ösztöndíjakkal.

A CTA felfelé ívelô pályája 1996-ban, az RMDSZ kormányba lépését követôen törést szenved, kiújulnak az állami magyar egyetem politikai eszközök általi megvalósíthatóságához fûzött remények. Ez a politikai akció gyors megoldást ígér, eltérôen a CTA alapját képezô fokozatosan építkezô egyetem gondolatától, akárcsak a BBTE keretei között kiteljesedô magyar oktatás gondolatától. A politikai megoldás aktuálissá válásával felmerül a létrehozandó egyetem helyének kérdése is (Kolozsvár mellett Marosvásárhely). Fôleg ez utóbbi fejlemény képezi tárgyát a Szabadelvû Kör egy fórumának, amelyen mások mellett a CTA több vezetô személyisége megkérdôjelezte a politikai akció helyességét, szükségességét. Ez a véleménynyilvánítás váratlanul érte az egyetemügyben érdekelt értelmiségi közvéleményt, és bár hosszú távon egy felsôoktatási koncepció megalapozójává vált, rövid távon a véleményt nyilvánosan felvállaló személyek (köztük a CTA több vezetôjének) politikai marginalizációjához vezetett. Ezzel párhuzamosan maga az alulról építkezô egyetem koncepciója is fokozatosan marginalizálódott, a "Petôfi-Schiller" modell kudarca után uralkodó elképzelésekké a BBTE-n belüli autonómia elnyerése, illetve a magánalapokból létrehozandó (de jelentôs magyarországi politikai támogatásra alapozott) egyetem válik. Az a felsôoktatás-koncepció, amelyet a CTA szolgált, így fokozatosan eltávolodott a politikai szférában uralkodó elképzelésektôl, a támogatói háttér fokozatos elvesztéséhez vezetve. A nagyobb támogatások elmaradásával a CTA szervezetileg is átalakul. A tankönyvkiadó program kiválik, a Tukpint négy szervezete megszûnik, egy kiválik, és mint önálló jogi személy tevékenykedik tovább. A tanári részvétel a CTA életében csökken, a fennmaradó két tukpint-szervezet egy ideig gyakorlatilag diákszervezôdésként tevékenykedik.

Ez a helyzet idôközben annak köszönhetôen változik, hogy e tagszervezetek diákvezetôinek egy része a felsôoktatásban helyezkedik el, a szervezetek így tanárok által vezetett szervezetekké válnak. A tanári részvétel erôsödésével az ekkor már szakkollégiumi keretintézményként mûködô CTA pályája fokozatosan újra felfelé ível, új szakkollégiumokkal bôvül, programszerkezete gazdagodik.

3. Az Iskola Alapítvány (IA) és a politikai szféra között a fenti két szervezetétôl eltérô jellegû kapcsolatot láthatunk. Az Iskola Alapítványt 1996-ban az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége alapította, a felsô- és középfokú magyar nyelvû oktatás támogatására. E célból az alapítvány fô tevékenységként két ösztöndíjrendszert mûködtet, a Magyar Oktatásügyi Minisztérium által kezdeményezett szociális ösztöndíj-, valamint 1997-tôl egy tanulmányi és tudományos ösztöndíjrendszert. A leszûkített tevékenységi területnek és a viszonylag késôi megalakulásnak köszönhetôen az IA fejlôdését a felsôoktatási politika változásai az eddig tárgyalt szervezeteknél kevésbé befolyásolta. A szervezet viszonylagos stabilitását elôsegítette, hogy mûködését részben saját pénzalapból fedezi7, de hozzájárult e stabilitáshoz a politikai szférához való közvetlen kapcsolódása is. E közvetlen kapcsolódás azzal jár, hogy azt a két tényezôt, amelyek között az eddigiekben a kapcsolatot kerestük (azaz a felsôoktatásra vonatkozó politikai elképzeléseket és a szervezeti célokat) egyaránt a politikai szféra határozza meg. A szervezetet tehát nem fenyegeti céljainak eltávolodása a politikailag is támogatott stratégiáktól, ha ez mégis megtörténne, a szervezet marginalizálódása akkor is elkerülhetô, a személyzet (vezetôség, kuratórium stb.) lecserélésével. Az IA helyzete tehát e tekintetben azon NGO-kéhoz hasonlít, amelyeket más esetekben az állam/kormányzat szokott létrehozni.8

Míg a fenti esetekben a felsôoktatásra vonatkozó politikai elképzelések és az egyes szervezetek hosszabb távú stratégiái, célkitûzései közötti megfelelés erôteljesen befolyásolta a szervezetek fejlôdési útját, a céljaikat és tevékenységeiket egy-egy szûkebb részterületre (pl. egy szakterületre) korlátozó szervezetek esetében ez az összefüggés kevésbé figyelhetô meg. Az egy szakterületre korlátozódás lehetôvé teszi a szervezet szakmai jellegének fokozottabb hangsúlyozását, ez pedig bizonyos értelemben "átível" az oktatáspolitika hullámzásai fölött. A szakmaiság hangsúlyozása egyszerre jelent elônyt és hátrányt, a politikailag is hasznos célok hiányában a kockázatok kisebbek, a támogatások megszerzése viszont nehezebb.9 A kisebb mértékû támogatottságot ellensúlyozhatja az egyetem mint "erôforrás" kihasználása: az egyetemi infrastruktúra használata jelentôs adminisztrációs költségektôl mentesíthet egy szervezetet, amelyet ennek köszönhetôen a támogatások hosszabb távú elmaradása esetén sem fenyeget a felszámolódás.

A diákszervezetekre általában nem jellemzô az oktatáspolitikai szerepvállalás, ezt a személyzet gyors cserélôdése nem is teszi lehetôvé: hosszabb távú célok felvállalása és képviselete feltételezi egy személyzeti mag folytonosságát, míg a diákszervezeteknél a személyzet ciklikusan teljesen kicserélôdik.10 Mivel számukra az egyetemi infrastruktúra is elérhetetlen, fennmaradásuk a tárgyalt szervezettípusok közül a legnehezebb.

Személyes kapcsolatok

Az egyes szervezetek sorsának alakulása szempontjából meghatározó fontosságú tényezôt képeznek a politikai szférával fenntartott személyes kapcsolatok. Ezek lehetôvé teszik, hogy a szervezetek vezetôi napirenden legyenek az oktatáspolitikai prioritások változásaival, jó esetben annak befolyásolására is felhasználhatók. A személyes kapcsolatok azonban a kutatás szempontjából az eddigieknél érzékenyebb területet képeznek. Vizsgálatunkat ezért a kapcsolatok két "kutathatóbb" típusára korlátoztuk, (a) a közvetlen kapcsolatokra és (b) a tetôszervezetek általi, közvetett kapcsolatokra. Közvetlennek nevezzük azokat a kapcsolatokat, amelyek esetében a szervezetek RMDSZ tisztséget betöltô tagjaik, alapító tagjaik vagy szimpatizánsaik révén vannak kapcsolatban a politikai szférával. A szervezetek sorsának alakulása szempontjából azonban legaláb ennyire fontos a civil szféra finanszírozásában közvetítô szerepet játszó, jelentôs politikai befolyás alatt álló tetôszervezetek kuratóriumaiban való jelenlét is.11 E két kapcsolattípus vizsgálata alapján elmondható, hogy a tanári tevékenység által fenntartott szervezetek jelentôs része rendelkezik e kapcsolatok valamelyikével.12 Figyelembe véve e közvetlen kapcsolatok mellett a számos, formális viszonyban megragadhatatlan baráti, szimpatizánsi stb. kapcsolatokat is, megkockáztatható az a kijelentés, hogy a személyes kapcsolatok által a politikai szféra és a háttérintézményrendszer szorosabb összefonódása valósul meg, mint az oktatáspolitikai és szervezeti stratégiák közötti megfelelés által, e kapcsolatok a háttérintézményrendszer "alsóbb" szintjéig hatolnak le.

A diákszervezetek többsége a személyes kapcsolatok alapján sem áll kimutatható kapcsolatban a politikai szférával. E hiány ez esetben is magyarázható a szervezetek, a diákszervezetek folyamatosan cserélôdô tagságával, egy állandó személyzeti mag hiányában a kamatoztatható kapcsolatok nehezebben építhetôk ki.

Ugyancsak a szervezetek kapcsolatainak vizsgálata alapján derül fény az egyetemi háttérintézményszféra egy további jellegzetességére. Ehhez az eddigiekben tárgyalt, hatalmi dimenzióban "vertikálisnak" nevezhetô kapcsolatok mellett figyelembe kell vennünk a szervezetek egymás közötti, "horizontális" kapcsolatait is.13 Kapcsolathálózati megközelítésben a horizontális kapcsolatok az egyenlô felek közötti együttmûködés, a közös érdekképviselet alapvetô feltételei. Ezeket a "szolidaritási" kapcsolathálókat szabdalják fel, a "patrónus-kliensi" viszonyokra jellemzô vertikális kapcsolatok, a kétféle kapcsolattípus egyensúlyát eredményezve. Az általunk keresett horizontális kapcsolattípusok azonban szinte teljesen hiányoznak: a szervezeteknek nincsenek közös programjaik, nincsenek közös pályázataik. A pályázati kiírásokkal kapcsolatos információkat sem egymástól, hanem vertikális kapcsolataik révén szerzik. Mindez azt jelzi, hogy az egyetemi háttérintézményszféra nem annyira az érdekeik érvényesítésére a politikai hatalom ellenében szövetkezô szervezetek köre, mint inkább az egymást riválisnak tekintô, a politikai szférához klientúraként kapcsolódó szervezeti szféra.

*

Végsô következtetésként elmondhatjuk, hogy civil szervezeteink itt tárgyalt szelete a civil szféra klasszikus modelljében nem értelmezhetô. Bár egymáshoz közelálló célterületû szervezetekkel állunk szemben, amelyek esetében a diszciplínánkénti szakosodásnak köszönhetôen a rivalizálás nem volna indokolt, a közös érdekek közös képviselete ritka, kivételes jelenség. E szervezeti szféra viszonya a politikai szférával antagonisztikusnak sem mondható, hiszen sok szálon kapcsolódnak és több helyen közvetlenül átfedôdnek.

A vizsgált szervezetek "állami", tetôszervezetek közvetítésével történô finanszírozása formális szempontból inkább a civil szféra devolúciós modelljéhez közelíti esetünket. Nem mond ellent e modell alkalmazásának a felsôoktatásra vonatkozó politikai koncepciók és az egyes szervezetek fejlôdési útjának szoros kapcsolata sem, sôt a szakmai jellegüket hangsúlyozó szervezetek "vállakozói" attitûdje sem. Az teszi kérdésessé e modell követhetôségét, hogy alkalmazása érdekében az államnak az összetett politikai szférát kell megfelelteni. Az így elôálló bonyolultabb szereposztásban a kompetenciáiról lemondó hatalmi tényezô a magyar állam, a rendszer mûködésének jogi szabályozását a román állam végzi. A romániai magyar politikai szféra az elosztásban és a leosztásban tölt be közvetítô szerepet, amihez kapcsolathálóival is jelentôsen hozzájárul.

 

Melléklet

Kolozsvári egyetemi háttérintézmények

 

Szak

Szervezet

Hordozó szervezet

A vizsgálat során ...

1.

Matematika

Radó Ferenc Matematikamûvelô Társaság

 

 

2.

Informatika

Számítógép és Informatika
Szakosztály

KMDSZ

 

3.

Fizika

KOFIHE -Kolozsvári Fizikus Hallgatók Egyesülete

KMDSZ

 

4.

Kémia

KOMIX - Kolozsvári Ifjú
Magyar Kémikusok Szervezete

EMT

 

5.

 

Analitikai kémia kör

 

 

6.

Biológia

Öko Studium Társaság

EME

 

7.

Geológia

GEKKO - Geológus
Egyetemisták Kolozsvári
Kutató Osztálya

EME

 

8.

Földrajz

Cholnoky Jenô Földrajzi
Társaság

EME

lekérdezve

9.

 

FTK - Földrajz Turisztika Klub

KMDSZ

lekérdezve

10.

Jog

Juratus Kör

KMDSZ

lekérdezve

11.

 

Pro Juvenibus Juratis

önálló

lekérdezve

12.

 

Somló Bódog Egyesület

 

 

13.

Filológia

Láthatatlan Kollégium

CTA

lekérdezve

14.

Színház

Proscaenium Alapítvány

önálló

lekérdezve

15.

Történelem

Komate - Kolozsvári Történész Hallgatók Egyesülete

KMDSZ

 

16.

Mûvészettörténet

Entz Géza Mûvészettörténeti Alapítvány

önálló

lekérdezve

17.

Régészet

Pósta Béla Egyesület

önálló

lekérdezve

18.

Filozófia

Diotima - Pro Philosofia
Alapítvány

önálló

lekérdezve

19.

 

Eidosz - Filozófia Szakosztály

KMDSZ

 

20.

Szociológia

Max Weber Szakkollégium

CTA

lekérdezve

21.

 

Szociológia Szakosztály

KMDSZ

lekérdezve

22.

Pszichológia

Pro Studium et Practicum Psychologiae

önálló

lekérdezve

23.

 

ÉRTI - Psychos

CTA

lekérdezve

24.

Pedagógia

Comenius Pedagógiai
Szakkollégium

CTA

lekérdezve

25.

Közgazdaságtan

KGK - Közgazdász Klub

KMDSZ

lekérdezve

26.

Európai
tanulmányok

Európa Klub

KMDSZ

lekérdezve

27.

Néprajz

Kriza János Néprajzi Társaság

önálló

lekérdezve

28.

 

KONESZ

KMDSZ

 

29.

Ref. Teológia

FIKE - Fôiskolás Ifjúsági
Keresztény Egyesület

önálló

lekérdezve

30.

Róm. kat.
Teológia

KELL - Kolozsvári Egyetemi
Lelkészség

önálló

lekérdezve

31.

Unitárius
Teológia

Unitárius Egyetemista Kör

önálló

lekérdezve

32.

 

Collegium Transsylvanicum
Alapítvány

önálló

lekérdezve

33.

 

Bolyai Társaság

önálló

lekérdezve

34.

 

Iskola Alapítvány

önálló

lekérdezve

35.

 

KMDSZ

önálló

lekérdezve

36.

 

Bölöni Farkas Sándor
Közgazdasági Alapítvány

 

 

Irodalom

Ágh Attila: Civil társadalom és korai konszolidáció az EU-csatlakozás jegyében Magyarországon. In: Magyar és európai civil társadalom. Pécs 1999.

Bíró A. Zoltán: Intézményesülési folyamatok a romániai magyar társadalomban 1998-1995 között. In: Stratégiák vagy kényszerpályák? Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda 1998.

Caroters, T.: The Learning Curve. Carnegie Endowment, Washington 1999.

D. Lôrincz József: A civil társadalom fogalma. In: Regio, 1998/3.

Gellner, E.: Conditiile libertatii. Polirom, Iasi 1998.

Horváth István-Deák Sala Zsolt: A romániai magyar egyesületek és alapítványok szociológiai leírása. In: Korunk, 1995/11.

Lantos Tamás: A non-profit mítosz. In: Kovász, 1999/1.

Magyari Nándor: Civil társadalom, vagy amit akartok. In: Korunk, 1995/11.

Magyari Tivadar: Bolyai Társaság. In: Korunk, 1995/11.

Magyari Tivadar: Collegium Transsylvanicum Alapítvány. In: Korunk, 1995/11.

Magyari Tivadar: Kolozsvári Magyar Diákszövetség. In: Korunk, 1995/11.

Papházi Tibor: Egyesületek, társadalom, egészségügy. Nonprofit kutatások, Budapest 1997.

Pokol Béla: Szociológiaelmélet. Felsôoktatási koordinációs iroda, Budapest 1997.

Szabó Máté: A civil társadalom az állam ellen? A társadalmi mozgalmak szerepe a kelet-európai rendszerváltásokban. In: Regio, 1998/3.

Toqueville, A.: Politikai és civil szervezetek viszonya Amerikában. In: Korunk, 1995/11.

Tvedt, Terje: Angels of Mercy or Developmental Diplomats? Oslo 1997.

Végel László: Civilitás és kisebbség. A kisebbségi civil társadalom mint az egyén és a közösség modern szintézisének esélye. In: Regio, 1998/3.

Walzer, M.: A civil társadalom fogalma. In: Korunk, 1995/11.

---------------------------------------

* A tanulmány elkészítését az Iskola Alapítvány támogatta. Az adatgyûjtésben Ercsei Kálmán és Bara Timea szociológia szakos egyetemisták is részt vettek.

1 "Az amerikaiak - korosztályra, társadalmi pozícióra, beállítottságra való tekintet nélkül - szüntelenül egyesületeket hoznak létre. Nem csak kereskedelmi és gazdasági társaságokba tömörülnek, hanem ezernyi más, különbözô fajtájúakba - vallásos, komoly, jelentéktelen, nagyon általános és nagyon precízen körülhatárolt, átláthatatlanul nagy és alig észrevehetôen parányi egyesületek tagjaiként tartják számon magukat, egymást. Az amerikaiak szövetségre lépnek azért, hogy ünnepeket üljenek meg, papneveldéket vagy leányintézeteket alapítsanak, templomot építsenek vagy könyveket juttassanak el az olvasókhoz, vagy hogy misszionáriusokat küldjenek a másként gondolkozók közé. Kórházak, fogdák, iskolák jönnek létre e társulási kedv eredményeként. De egyesületet hoznak létre akkor is, ha valamilyen vélt igazságot vagy nemes érzést kívánnak - nagy elôdök példájára hivatkozva - érvényesíteni." (Tocqueville 1995)

2 Mivel ennek a tanulmánynak nem témája az egyetemi háttérintézmények elitképzô jellegének vizsgálata, itt jegyezzük meg, hogy a szervezeti tagság behatárolatlansága, az exkluzivitásra törekvés hiánya az elitképzô funkció háttérbe szorulását jelzi.

3 Az Apáczai Közalapítvány aránylag kismértékû megjelenésére a támogatói struktúrában egy lehetséges magyarázat, hogy ez csak jogi személyiséggel rendelkezô szervezeteket támogat, a vizsgált szervezetek nagy része pedig, mint láttuk, e feltételnek tesz eleget.

4 "Amikor az egyetemre felkerültem, hatalmas passzivitással találkoztam. Én akkor keseredtem el. Elsô évesként, aki elég aktívan éltem a líceumban, ezt látom itt az egyetemen. Ez egy kicsit letört, s akkor így, dacból alapítottuk meg az FTK-t a KMDSZ-ben. Ez tiszta dacból alakult, hogy hát ha a nagyok nem csinálnak semmit, akkor mük a kicsik valamit úgy is csinálunk."

"... az emberek többségében nincsen semmiféle innovatív jelleg, az egyetemre való járás kitölti az egész szakmai igényüket, szakmai szempontból úgy néz ki, szinte elég nekik, amit az egyetemen kapnak. Egy kicsit pluszba, egy kicsit tenni... Lehet attól is függ, hogy miként jön az ember a líceumból. Nekem környezetvédô múltam volt, környezetvédô szervezetekben tettem-vettem, lehet, onnan hoztam magammal a dolgot..."

5 "Akkor még a ... szervezetben nem voltunk benne, és valamilyen intézményes keretet akartunk a szakma gyakorlására. A szakosztály megalakításának az volt az elônye, hogy támogatásokra pályázhattunk."

6 A megkeresett tanárszervezetek közül négy használta ügyintézésre az egyetem telefonját, faxát, internetét, ezek közül háromnak gyakorlatilag a székhelye is a megfelelô egyetemi tanszéken volt.

7 Az Iskola Alapítvány az Illyés Románia számára elkülönített alapjaiból, alkuratóriumi szintû elkülönítéssel jött létre. A mindenkori Illyés-rész egészül ki mindig azzal, amivel az RMDSZ saját hatáskörébôl - közpénzekbôl - hozzá tud járulni.

8 Ez a romániai magyar politikai szféra eddigi egypártrendszerkénti mûködésének is tulajdonítható, ugyanis többpártrendszer esetén a politikai szférához közvetlenül kapcsolódó szervezetek lehetnek mind kormányzatiak, mind valamelyik párt háttérszervezetei.

9 E tekintetben kivételt képeznek a nemzetpolitikai szempontból felértékelt diszciplínák, mint pl. a néprajz vagy a mûvészettörténet.

10 Kivétellel itt is találkozunk: a KMDSZ érdekképviseleti szerepvállalásának köszönhetôen más diákszervezeteknél nagyobb támogatásban részesül, a személyzet gyors cserélôdése azonban esetében is állandó problémát képez.

11 Itt olyan tetôszervezetekre gondolunk, amelyek kívül esnek az egyetemi háttérintézmények körén.

12 Három szervezet esetében találkoztunk magas szintû RMDSZ tisztségviselôkkel való közvetlen személyes kapcsolatokkal, négy szervezeti vezetô tagja tetôszervezetek kuratóriumainak.

13 A horizontális kapcsolatok vizsgálata érdekében a szervezetek közötti különbözô együttmûködési formákra kérdeztünk rá.

 


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék