magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2002. 3. (25.) SZÁM - CIVIL SZERVEZŐDÉSEK ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Bodó Barna

Civil önépítkezés

Minden embernek tartozom,
és minden ember tartozik nekem.

Németh László

Önépítkezô romániai magyar civil társadalom

Még mielôtt bárki az elméleti rigorozitás okán és természetes igényével a fogalomhasználat pontosságát kérné számon, hadd jelezzem: mivel a romániai magyar társadalom fogalmát is jobbára csak körülhatárolni sikerült, s nem egyértelmûen meghatározni1, a romániai magyar civil társadalom számomra egyszerûen és egyszerûsítôen jelenti a létezô intézményhálózatot, illetve magát a mozgalmat, az építkezô folyamatot. Erre a kettôsségre különben Arató András hívja fel a figyelmet2, hiszen a közép-kelet-európai átmenet folyamataiban a civil társadalom egyszerre jelentette az autoritárius hatalmi rendszer tagadását és ugyanakkor az érdektagolás szervezeti feltételeinek a megteremtésére való törekvést. Persze, az idôk során szinte nem volt olyan közösségi feladat/cél, amelynek okán a civil társadalom mint keret és eszköz szóba nem került volna, hiszen minden, ami a "félelem falának" a bomlását segítette, ilyen avagy olyan módon civil.

A civil szervezôdések alakulási folyamata nem más, mint egy általános feleszmélés strukturális tárgyiasulása és mozgalommá állandósulása. A folyamatnak megvannak a hely- és idôfüggô sajátosságai, s ebben meghatározó, hogy az elitek milyen hagyomány-értelmezéseket jelenítenek meg, illetve miként viszonyulnak a társadalomfejlôdés alapvetô kérdéseihez. Ugyanakkor maga a folyamat nem választható el a civil társadalomról és a civil szféra helyzetérôl szó ló, idôben a jelzett tényezôk függvényében hangsúlyeltolódásokat mutató diskurzustól. Helyesen állapítja meg Papp Z. Attila, hogy bármiként is bôvül(t) a civil társadalom fogalmának értelmezése az idôk folyamán, létjogosultsága feltételezi a köz- és magánszféra dichotom szétválasztását.3 Salat Levente is jelzi4 a fogalmi tisztázás kényszerét, aminek egyik összetevôje az eszme- és fogalomtörténeti háttér. Figyelemmel kell lenni a továbbiakban a globális civilitás megjelenésére5, és természetesen jelentkezik a romániai magyar nyilvánosságban zajló idevágó diskurzus hatása is.

Számunkra elsôsorban ez a diskurzus fontos, amely sokkal inkább a romániai magyar egyesületi szféra helyzetérôl szól, mint a fogalmi keretekrôl. Gyakorlati kihatásai okán fontossá válik, hogy a helyzetértelmezô igyekezet miként viszonyul például az olyan, más környezetben természetes értelmezésekhez, amelyek a civil társadalmat a "politikát körbefonó szövedéknek"6 tekintik. A kisebbségi közösség civil szervezôdései elsôdlegesen nem az állami intézmények köré alakuló szervezetek és hálózatok, ugyanis ez esetben a politikai-civil viszony (legalább) kettôs tagoltságú. Az állami intézményi szint mellett, de még inkább azt megelôzôen, létezik a kisebbségi politikai struktúra, amely intézményileg is, funkcióját illetôen is karakteresen más, mint az állami szféra. Ezen másság okán tûnt ideig-óráig úgy, hogy a romániai magyar civil társadalomnak a kisebbségi politikai képviselettel, ennek teljesítményével kapcsolatosan, nem kell - nyilvánosan megjelenített - viszonyulást kialakítania. Egyre világosabb a civil szereplôk számára, hogy elodázhatatlan szerepük és felelôsségük a társadalmi stratégiák megjelenítése. Ez a szerepfelfogás kikerülhetetlenül vezet el az RMDSZ-szel, mint a kisebbségi magyarság politizáló/hatalmi struktúrájával szembeni önmeghatározáshoz annak ellenére, hogy létezik egy nehezen vitatható értelmezés, miszerint romániai magyar vonatkozásban a civil társadalom az egész kisebbségi közösséget jelenti.7

Egyfajta konszenzus mutatkozik abban, hogy a civil társadalmat önmagában az életképes, jövôorientáltan cselekvô helyi közösségek kialakulását elôsegítô keretfeltételnek kell tekinteni8, számomra mégis a civil társadalom léte elsôsorban a politika ellenôrzöttségét jelenti, egy olyan közösségi teret, amelyben a kisebbségi szolidaritás szükségességét nem tagadva léteznek olyan struktúrák, amelyek képesek a szakpolitikai szerepkörön túlmutató, a harmadik szektor önállóságát igazoló korrekciós jelzések leadására. Amikor Salat Levente idézett elôadásában arról a paradoxonról beszél, hogy miközben fokozatosan professzionalizálódik a romániai magyar civil szféra, egyre kevésbé beszélhetünk egy autentikus, céljait és feladatait világosan artikuláló és azokat következetesen kivitelezô romániai magyar civil társadalomról, akkor - bár tételesen nem mondja ki - szerintem éppen az ellenôrzô funkció hiányára utal. Ugyanakkor felveti a kérdést, teljesítményének mérlegelésekor ettôl a civil társadalomtól talán túlságosan sokat várunk el. Véleményem szerint nem, hiszen a civil mivolt meghatározó jegyének nem a magá n- és közszféra szétválasztását, hanem a helyzetbôl fakadó funkciók gyakorlását kell tekintenünk.

Gondoljuk tovább az idézett paradoxont. A demokratikus átmenet folyamataiban általában - ekként Közép-Kelet-Európában is - komoly szerepet játszott/játszik az önmagát a hatalommal szemben megfogalmazó civil társadalom, éppen mivel képes a hatalom által ellenôrzött kommunikációtól független nyilvánosság létrehozására. Ez a civil társadalom alulról induló - tehát: nem kormányzati - kezdeményezéseket és felelôs személyek társulási szabadságát és képességét feltételezi, ugyanakkor többnyire a létezô kritikáját jelenti, bizonyos (erô)fölénynek a tagadását. Bár errôl a romániai magyar nyilvánosságban kevés szó esik9, a jelek szerint ez a tagadó funkció okoz gondot kisebbségi közegben, nehéz vállalni azt a konfrontációt, amely sokszor és sokak értelmezésében - szerintem csak látszólag - ellentmond a közösségi szolidaritás hirdetett és vállalt elvének. Ezt a helyzetet bonyolítja tovább a civil társadalommal kapcsolatos, több román szerzô által hivatkozott paradoxon: a civil társadalom szükséges és reményt keltô, de romániai megvalósítása puszta illúzió. 10

A civil társadalom nyugati minta szerinti, térben és idôben különbözô helyszínek és közösségek vonatkozásában történô megvalósíthatósága dilemmaként nem egyszer felmerül11, természetes módon, hiszen a civil társadalom által képviselt morális tartalom kulturálisan kondicionált. A civil társadalom normativitása egyféleképpen nyilvánul meg a nyugati, másként az ettôl eltérô társadalmi-kulturális közegben. A másság azonban nem jelenti azt, hogy a politika társadalmától elkülönülô és a politikára közvetlenül ható civil élet intézményi kerete ne létezne igen sok esetben, még akkor is, ha a hatás nem, vagy nehezen állítható párhuzamba azzal, ahogyan Hegel a civilt (= polgári társadalom) értelmezi. A nyugati minta szerinti modern egyesületi élet olyan szervezôdéseket jelent, amelyek alapja a tagok egyenlôsége, autonómiája, be- és kilépési szabadsága, illetve a döntéshozatal procedurális szabályozottsága. Bár e feltételeket sokszor és sok helyen csak részben teljesítik, az egyesületi élet modernizációs hatása vitathatatlan.

Önépítkezô romániai magyar civil társadalom

Aki a romániai magyar civil - egyesületi - szféra mozgásait, illetve mozgásterét kí vánja vizsgálni, annak a jelzett általános társadalmi-kulturális adottságokon túl figyelembe kell vennie egyrészt a szféra helyzetét, teljesítményét, illetve az aktuális társadalomszervezési feladatokat. Salat Levente idézett elôadásában az egyesületi szfé rával kapcsolatos legsürgetôbb feladatnak azt tekinti, hogy minél árnyaltabb, kimerítô és naprakész információk álljanak azok rendelkezésére, akik közpolitikai és társadalomszervezési feladatokat vállalnak. Somai József szerint észre kell venni azt is, hogy a civil szféra mûködését illetôen egyre több a bizonytalanság12, ugyanis: mozaikállapotú, nehezen körülhatárolható, individuális egységekre szétesô, szervezetlen entitás; nincs arányos és átfogó ágazati rendszere; hiányzik a közösségi értékrendek kialakításának stratégiája; hiányzik a társadalmi szintû civil kontroll szerepkör érvényesítése; hiányzik a saját belsô erôn alapuló, önálló gazdasági háttér és ennek sajátos pénzügyi rendszere. Kötô József úgy értékeli, a szakszerû és minôségi munka megköveteli a vertikális szervezôdést, és ajánlatos ágazatonként egyfajta szakmai kamarákat létrehozni.13

A fenti észrevételek és megállapítások mellé továbbiak sorolhatók - Somai József a Magyar Kisebbség számára írt vitaindítójában a helyzetet általánosan úgy jellemzi, hogy rendszert kell teremteni a civil szférában. A rendszert a támogatási formáktól a szféra hatékonyságáig nem csupán elvi, illetve strukturális kérdésekre vonatkozóan igényli, hanem erkölcsi vonatkozásban is: a támogatások sorsáról döntô és a kedvezményezett ne lehessen ugyanaz a (jogi) személy.

Szempontok keresése helyett a civil szervezetek helyzetének értékeléséhez érdemes röviden megidézni a szektor önmozgását. A helyzetet erdélyi szinten elemzô friss kutatás hiányában, jelzésként, vegyünk egy tevékenységi területet, illetve egy megyét. Szakterületként a szórványt idézném, azt a nehezen meghatározható, mégis hatásaiban egyre inkább megnyilvánuló közeget, amelyre talán a leginkább jellemzô a forráshiány, illetve az Apáczai Közalapítvány 2001-es kiírásáig kizárólagosan a szórvány számára elérhetô forrás nem létezett. Ugyanakkor a politika talán ezzel a területtel bánt a legmostohábban: bár valamikor 1995 táján létrejött egy, az RMDSZ ügyvezetô elnökének közvetlen irányítása alá tartozó bizottság a szórvány sajátos kérdéseinek megjelenítésére és kezelésére, gyakorlatilag semmi nem történt ezen a vonalon. Vetési László többszörös jajkiáltásai - "Koraérett tinédzser korszakba jutott a posztkommunista Romániának és az erdélyi magyarságnak az a nemzedéke is, amely csak halványan, vagy már nem emlékszik a kommunizmusra. Ennek a nemzedéknek [szórványban] már nincsenek igazi [...] etnikus és nyelvi sikerélményei, de nem lehet még összekovácsoló manifesztív tettélménye sem, amelyek kisebbségként pozitív tartalommal és önértékeléssel tölthetnék fel. Nincs magyar környezetben megmutatkozó közéleti, hivatali, politikai, gazdasági, nyelvi sikerélménye. Ez az a nemzedék, amelynek már elmosódott a »mi« és »ôk«, a »mi« és a »testvérek« alapérzése. "14 - illetve tetemrehívá sai ellenére semmi sem történt volna, ha a helyi társadalom nem mozdul meg. Ha bizonyos központi kezdeményezésekre várnak, nem alakult volna ki a programok és megoldások meglepôen széles pászmája: szinte mindenre (iskolabusz, kollégium, ösztöndíj-rendszerek) van példa helyben, miközben ezek közül program csak az utóbbira alakult ki központi elképzelés szerint - az Iskola Alapítvány példája okán, segítségével, és elsôként ezen Alapítvány alapjainak a felhasználásával. A szórvány anyanyelvû oktatását illetôen úgy tûnik, kimozdulunk abból a méltatlan helyzetbôl, amikor mindenki csak a nyilvánvalót bizonygatja: mennyire fontos a konkrét beavatkozás. Éppen a létezô helyi szintû tapasztalat felhasználásával alakulhat ki azon erdélyi program, amely külön forrásokat is biztosít majd a teljesítésre.

Az idézett területen mutatott teljesítmény alapján merem állítani: a romániai magyar civil szféra elismert társadalmi-közéleti tényezôvé vált.

Temes megyében 2002-ben 48 helyi egyesület-kör-alapítvány-együttes mûködik többé vagy kevésbé folyamatosan, melyek közül helyi bejegyzéssel 26 rendelkezik (további 2 országossal). A 2002-es népszámlálás szerint a megyében 52 ezer magyar él, ami azt jelenti, hogy kb. 1100 lakosra jut egy szervezôdés. Ez nagyjából megfelel a romániai magyar átlagnak, ugyanis az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány nyilvántartásában kb. 1500 szervezet szerepel. Ha etnikai viszonylatban nézzük meg a helyzetet, akkor a megye kb. 800 (2000: 803, 2001: 766 adószámmal rendelkezô civil szervezetet tartottak nyilván) bejegyzett civil szervezôdése közül a (mûködô) 27 magyar mintegy 3,5 százalékot jelent, ami jóval alatta van a magyarság helyi demográfiai részarányának (kb. 8 %). Ha a bejegyzés nélkül mûködô szervezôdéseket (20) is számításba vesszük, akkor sem érjük el a megyei átlagot: a megyében 1000 lakosra 1,1 civil szervezôdés jut, magyar vonatkozásban pedig 0,94. A bejegyzett egyesületek közül mindössze 1 - a Franyó Zoltán Irodalmi Alapítvány - tevékenysége szünetel, ami a megyei helyzethez viszonyítva kiemelkedôen jó arány: Temes megye adószámmal rendelkezô 766 civil szervezôdése közül 2001-es pénzügyi mérlegét 419 tette le. 15

A 49 szervezôdés közül 9 olyan hagyományôrzô egyesület, amelynek (még) nem indították el a bejegyzését, de helyi és megyei önkormányzati támogatásban részesültek/részesülnek, tevékenységük ismert és folyamatos. 11 szervezôdés bejegyzése van folyamatban, ezek közül 6 gazdakör, 3 oktatási-mûvelôdési és 2 szociális. A bejegyzéssel rendelkezô 27 szervezôdés közül 12 tevékenységi területe az oktatás és a mûvelôdés, ifjúsági 3, van 1 nôszövetség, 2 testvér-települési kapcsolatok ápolását célzó, 1 turisztikai-honismereti, 1 (kihalt települést idézô) emlékbizottság, 6 gazdasági, illetve 1 olyan társaskör, amely egy városrész magyar lakosságát kívánja szolgálni változatos programkínálattal. Ha az ifjúsági szervezetek és a nôszövetség többnyire kulturális tevékenységét is figyelembe vesszük, akkor túlsúlyban van az oktatás és a mûvelôdés, ami - szórványról lévén szó - természetesnek tekinthetô. Az utóbbi két évben Temesváron 2, vidéken szintén 2 egyesület tûzte ki célul egy-egy kis iskola támogatását, de az igazán új elem a gazdasági és szociális terület iránti érdeklôdés megerôsödése, illetve jelentkezése: 1 gazdakör 1995-ös bejegyzésû, további 5 a 2000-es évtôl errefelé nyert jogi személyiséget.

A bejegyzések idôpontja szerinti statisztika a következô:

Év

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Szám

3

1

1

1

1

3

1

1

1

1

7

6

A kezdeti lendületet - az 1990-es 3 bejegyzett közül 2 ifjúsági szervezet - csendes évek követték, az 1995-ös "csúcs"-ra nincs külön magyarázat, viszont 2000-tôl a megyei RMDSZ programba vette a vidéki szervezetek bejegyzésének támogatását, ugyanakkor a gazdaköri mozgalom is ekkorra jutott el oda, hogy megyeszerte kezdték értékelni a tevékenységét. Érdemes még megnézni a civil szervezetek város-falu közötti megoszlását. Megjegyzendô: az elsô falusi egyesületet 1997-ben, az elsô városit (Lugoson) 1994-ben jegyezték be.

Településtípus

Bejegyzett

szervezet

Bejegyzés alatti

szervezet

Temesvár - megyeszékhely

15

2

Városok (3+1)*

6

3

Falvak (5+5)*

6

6

Megjegyzés: A *-gal jelzett számok jelentése: bejegyzett, illetve bejegyzés alatti szervezetekkel rendelkezô települések száma.

A fentiekkel kapcsolatosan mindössze két megjegyzést kell tennem: az utóbbi 2-3 évben a civil mozgalom fejlôdésének új szakaszába lépett: jelentôs lendületet vett, ugyanakkor a strukturális aránytalanságok - fôleg kulturális és oktatási irányultság és elsôsorban (nagy)városi tevékenység - kiegyenlítôdése elkezdôdött. Véleményem szerint mindkét megjegyzés erdélyi magyar vonatkozásban is érvényes.

Önépítkezô romániai magyar civil társadalom

Térjünk vissza a korábban megfogalmazott kérdéshez: vegyük számba a szféra mozgásán túl az egyesületi szféra - és általa a civil társadalom - számára adott mozgásteret. Ez - jeleztük - természetesen függ egyrészt a szféra teljesítményétôl, másrészt az aktuális társadalomszervezési feladatoktól. Az utóbbi kérdéskör vizsgálata vagy az érdekelt társadalmi szereplôk bevonásával - értsd: terepkutatással - történik, ennek hiányában szinte elkerülhetetlen a szubjektivitás - jogos - vádja. A civil szféra teljesítménye jelentôs mértékben függ a támogatási rendszertôl, prioritások meghatározásától, különbözô függôségektôl, elszámoltathatóságtól, megannyi olyan kérdéstôl, amelyrôl véleményt a civil szféra bármely szereplôje mondhat, de igazi súlya, reprezentativitása csak a kollektív véleménynek van, amihez szükségesek a megfelelô konzultációk.

A továbbiakban egy olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amely a 2002-es Civil Fórumon történt felvetése után komoly és elsôsorban negatív visszhangot váltott ki. 16 Ez pedig a civil szféra önmozgásának a kérdése, amelyet Somai József taglal vitaindítójában, de érintette Salat Levente is idézett elôadásában, amikor úgy foglalt állást, hogy mindenképpen szükséges az egyesületi/civil szféra koordinációja, amit viszont meg kell különböztetni a kezdeményezéseket megbénító integrációtól. Amikor a koordináció-integráció kérdését taglaljuk, természetesen utalnunk kell a már idézett Civil Fórumon elhangzott, vitát kiváltó, egyfajta civil parlament létrehozására vonatkozó javaslatra. A javaslattevô szerint szükség van/volna egy olyan struktúrára, szervezeti ernyôre, amely legalább két alapvetô kérdésben elôrelépést jelentene: a civil szféra szakmai/közéleti prioritásainak a megfogalmazását és a támogatási rendszer reformját illetôen. A kettô további következménye a sokkal nagyobb fokú átláthatóság, ugyanakkor egy parlament típusú civil tetôszervezet a közfeladat-vállalás, -átadás kérdéseiben is igen hasznos lehet.

Mielôtt véleményemet a jelzett kérdést illetôen megfogalmaznám, szükségesnek és hasznosnak érzem egyfajta körkép felvázolását: miként alakul a civil szféra helyzete néhány posztkommunista, tehát a romániaitól lényegesen nem különbözô helyzetû országban?

Szlovákiában a civil szervezôdések országosan két tetôszervezetet (ligát) alakítottak ki, ezek keretében lépnek fel a kormánnyal és általában a politika intézményes szereplôivel való tárgyalások hatékonyságának fokozása érdekében. 17 Mindkét szervezôdés százegynéhány civil szereplôt képvisel, a kettô közötti alapvetô különbség ideológiai: az egyik a jobboldalhoz, a másik a baloldalhoz áll közelebb.

Szerbiában a helyzet annyiban bonyolultabb, hogy ott a politikai ellenzék évek óta vagy nem létezik, vagy roppant gyenge, miáltal a civil szféra szerepe felértékelôdik. A '90-es években a Milosevics elleni politikai megmozdulások egyik fô ereje, támogatója éppen a civil szféra volt. Ilyen politikai környezetben szinte természetes, hogy a civil szféra politikát ellenôrzô funkciója megerôsödik, szinte elsôdlegessé válik. A civil kontroll-szerep kisebbségi vonatkozásban is megnyilvánul - sokkal kevésbé érvényesül a kisebbségi közössé gekre máshol jellemzô belsô szolidaritásnak az a változata, amely az etnikai együvé tartozás jegyében többnyire nem viszi a nagy nyilvánosság elé a közösség életének a politika szereplôin számon kérhetô zavarait. 2002 szeptemberében Szabadkán került sor mintegy hetven - tíznél több kisebbséget képviselô - civil szervezet részvételével arra a tanácskozásra, amely a 2002-ben érvénybe lépett szerbiai kisebbségi törvény alapján felálló kisebbségi nemzeti tanácsok tevékenységét ellenôrzô közös testület felállítását célozta meg.18

Kisebbségi magyarok részére mindig elsôdlegesen fontos a magyarországi helyzet, nem utolsósorban azért, mert a támogatás jelentôs - döntô - hányada innen érkezik. A továbbiakban többnyire személyes tapasztalatról számolok be, ugyanis a kolozsvári Civil Fórum után kialakult vita okán szükségét éreztem illetékes és felelôs magyar civil képviseletek helyzete és gyakorlata iránt érdeklôdni. 19

A civil szféra közvetlen közéleti szerepvállalását több ok/tényezô válthatja ki, ezek közül elsôként a bizonyos kormányzati politikával szembeni kritikai alapállást említem. Az egyetemek rektorainak konferenciája mintájára létrehozott Kulturális Szervezetek Elnöki Konferenciájának (2000) bevallott célja egy autentikus és demokratikus szakmai pólus megteremtése a civil-kormányzati partnerség és párbeszéd megtervezéséhez, illetve jegyében. A szakmaiság alapján álló és a közvetlen demokrácia eszköztárát használni kívánó közösségi igyekezet jelentette a Civil Nemzeti Tanács (2001) létrehozói számára az indító okot. A civil minôség nem csupán azért nem jelent mûkedvelést, mert ebbe a szférába tartoznak a szakmai szervezetek és a kamarák is, hanem mert elsôdlegesen a szervezeti keretre vonatkozik, vagyis a tevékenységek részesei, a részvétel milyenségét és nem szakmaiságát illetôen különböznek a hasonló téren mûködô, közintézmények által alapított intézetek munkatársaitól. A Civil Nemzeti Tanácsot a feladat hozta össze: az európai integráció által felvetett kérdések és folyamatok kapcsán kívántak hiteles és szakmai véleményt megjeleníteni20, annak a gondolatnak a jegyében, hogy a civil közelítésmód, látásmód sok szempontból különbözhet attól, amit a "hivatalos" intézetek képviselnek. A közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás, mi több, a beleszólás pedig általános jog. A szakmaiság jegyében, pontosabban a civilek szakmai feladatvállalásának elôsegítése érdekében javasolta a Magyar Kulturális Szövetség egy olyan országos pályázati alap létrehozatalát, amely az Európai Uniós programokban való részvételt segítené elô azáltal, hogy a pályázóktól megkövetelt 30-40 százalékos, civil szervezôdés eseté ben jelentôs terhet okozó pályázati önrészt a nyertes pályázók számára biztosítaná. 21

2002 a magyar civil világban a civil szektor társadalmi szerepérôl és hatékonyságának a fokozásáról szóló diskurzus éve. Többen nyilatkoztak a civil stratégia megalkotásának szükségességérôl, amely a szektor számára minden fontos kérdésben hiteles álláspontot jelenít(ene) meg. 22 A stratégia kidolgozásának fôbb elemei: egyenrangú partnerek közötti kapcsolatokra irányul, tiszteletben tartja a szervezetek autonómiáját és szakmai függetlenségét, tárgyszerûség és ideológiamentesség jellemzi, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy a civil szervezeteknek komoly szerepük van a társadalmi válaszok kialakításában. A stratégia célja a civilbarát jogi környezet megteremtése, az állam és a civil szektor közötti folyamatos párbeszéd biztosítása, a szektor fejlesztô szolgáltatásainak fokozott támogatása, illetve egy több lábon álló támogatási forrásszerkezet kialakítása. A stratégia felsorolt jellemzôibôl következik, hogy a civil szereplôk igénylik az állami döntés-elôkészítési rendszer megnyitását a társadalom, a civil szektor elôtt, s ennek érdekében ki kell alakítani a megfelelô kommunikációs csatorná(ka)t. Ennek jegyében készítették elô a kormány és a civil szervezetek közötti keretmegállapodás tervezetét, s az ezzel kapcsolatos elsô találkozóra már sor került. 23

A kormánnyal kialakítandó együttmûködés ügye emelte elôtérbe a nonprofit szféra érdekképviseletének kérdését. A szektorra vonatkozó jogi szabályozás, illetve támogatási politika egy sor olyan dilemmát vet fel, amelyekkel kapcsolatosan a civil szereplôknek közvetlenül és hitelesen (tehát: minél teljesebb körûen) kell(ene) megnyilvánulni. Az belátható mindenki számára, hogy nem 65 ezer, de 6,5 ezer szervezet képviselôivel sem lehet párbeszédet folytatni. A párbeszéd intézményének a felállítására állami oldalról aligha történik kezdeményezés, hiszen a szervezetekben nagy a bizalmatlanság egy központilag kialakított "nonprofit hatóság" iránt. Maga a szektor viszont heterogén, sok szervezet olyan tevékenységet folytat, hogy semmilyen képviseletre nem tart igényt, ezért minden kötelezettséggel járó szektorszintû kezdeményezés ellenérzést vált ki belôlük. Ezen szempontok mellett, illetve ellenére kialakítható egy olyan struktúra, amely a célnak megfelelne. A javaslattevô szerint nem a jogi értelemben vett szervezetiség, hanem a szektor legitim képviselete volna a kialakítandó - ahogyan Sebestyén István nevezi - Nonprofit Tanács célja és feladata.24 A tanács létrehozatalának a törvényi és szervezeti feltételeirôl ezen helyen a tájékoztatást fölöslegesnek tartom, az viszont fontos, hogy szervezeti képviseletrôl a vita változó intenzitással mindmáig folytatódik. A Tanács javasolt funkcióit Gosztonyi Géza fogalmazta meg25 - ezek: érdekképviselet, érdekvédelem, lobbizás, külhoni képviselet, miközben háttérintézményként adminisztráció, információgyûjtés, jogi és pályázati segítségnyújtás, oktatás volna a feladata - s vele kapcsolatosan merült fel egy Nonprofit Kutatóintézet szükségességének a kérdése is.

Bár a vita végigkövetése igen érdekes és tanulságos a témakör iránt érdeklôdô számára, még egyetlen észrevételt idéznék: a tanács nem helyettesítheti a civil szféra hálózatszerû mûködését, mert ez biztosítja az egyes szereplôk számára a képviseleti rendszer hatékonyságát. Ennek érdekében többen javasolják, hogy ne egyes szervezetek legyenek a tanács közvetlen tagjai, hanem ágazati/szakmai/területi szervezôdések.

A vita és ezáltal a felvetés értékelésére nem vállalkozom. Viszont pár passzussal korábban azt ígértem, a civil parlament/kamara/tanács - ki-ki válassza ki a neki tetszôt - kérdésében véleményt nyilvánítok. Meggyôzôdésem, amennyiben a romániai magyar civil szféra nem találja meg a szakmai/területi laza integráció26 módját, mind társadalmi szerepét, mind a civil szférának szánt források hatékonyságát illetôen csak hátránya származik belôle. Egyedüli kérdés: mikor ismeri fel minden illetékes - legyen civil avagy politikai szereplô - ezen tétel igazságtartalmát?

 

Jegyzetek

1 Túros Endre (szerk.): Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról. KAM, Csíkszereda, 1995.

2 Lásd Arató András: Civil társadalom, forradalom és alkotmány. Új Mandátum, Budapest, 1999. 118-146.

3 Papp Z. Attila: Sétanyomatok. Pro-Print, Csíkszereda, 2001, 103-147. Papp szándéka szerint a civil társadalom eszméjének a romániai nyilvánosságban való jelenlétét vizsgálja dolgozatában, s bár következetesen végig követi a téma sajtóját, utalásszerûen sem tér ki a kolozsvári Civil Fórumok anyagait tartalmazó vaskos kiadványokra. Ezek: Somai József (szerk.): Civil Fórum 2000 - A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben. AEMCSZ, Kolozsvár, 2000, illetve a szintén Somai szerkesztette második kötet Civil Fórum 2001 - A tudás mint társadalmi erôforrás. AEMCSZ, Kolozsvár, 2001.

4 Salat Levente: A romániai magyar civil társadalom az ezredfordulón, a IV. Civil Fórumon - Kolozsvár, 2002. április 29-30. - tartott elôadás.

5 Szabó Máté: Globalizáció, civil társadalom és jogvédelem. In Magyar és európai civil társadalom. MTA RKK, Pécs, 1999. 26-45.

6 Kende Péter: Politikai kultúra, civil társadalom, elit. Világosság, 1994/1. 22-37.

7 Fábián Ernô: Az autonóm társadalomszervezôdés elôzményei. A Hét, 1993. 24. 5.

8 Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000. év küszöbén - politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában. In Bakk M. - Székely I. - Toró T. T.(szerk.): Útközben, Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 70-88.

9 Ezzel kapcsolatosan lásd: Bodó Barna: Az eszményi civiltôl a civil eszményig. Krónika, 2002. júl. 13-14.

10 Idézi: Papp Z. A. i. m. 117.

11 Lásd: P. Chatterjee: On Civil and Political Society in Post-colonial Democracies. In S. Kapiraj & S. Khilnani (eds): Civil Society. History and Possibilities. Cambridge University Press, 2001. 170.

12 Somai József: Spontán vagy tudatos önszervezôdés? Krónika, 2002. május 18-19.

13 Kötô József: Gondolatok a civil önépítkezés modelljérôl. Krónika, 2002. május 25.

14 Vetési László: Reményeink megtartó iskolája. In Bodó Barna (szerk.): Szórvány és iskola. Iskola Alapítvány, Kolozsvár, 2001.

15 Lásd: R. Ticiu: Evoluþia sectorului neguvernamental în judeþul Timis. Studiu Agentia AID-ONG, 2002.

16 Lásd: Kötô József idézett írása mellett Pillich László: Önszervezôdés vagy (ön)szervezés? Szabadság, 2002. május 11.

17 Információforrás: dr. Adorján Zoltán Pozsonyból, az egyik - a baloldallal szimpatizáló - liga képviselôje.

18 Errôl személyes részvétel alapján számolhatok be. A közös testületbe 6 kisebbség képviselete került be.

19 A következô civil szervezetek képviselôivel folytattam/folytattunk beszélgetést: Civil Nemzeti Tanács (18 ágazati szövetség közös képviselete, dr. Havas Miklós), Európa Ház (Barabás Miklós, az évenkénti Civiliáda szervezôje, a civil stratégia kidolgozásának elindítója és ösztönzôje), Püspök László (a Külügyminisztérium civil diplomáciai koordinátora), Falufejlesztési Társaság (Kemény Bertalan az elnöke), Társadalmi Egyesülések Szövetsége (mintegy 500 szervezetet képvisel, Lóránt Károly), Dél-Magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége (135 tagszervezet, dr. Besenyi Sándor), Kulturális Szervezetek Elnöki Konferenciája (dr. Pomogáts Béla).

20 Elsô ilyen jellegû vállalkozásként készült el az a jelentés, amely a világbanki szerkezetátalakítási programok hatását vizsgáló kutatás eredményeit mutatja be: Civil szervezetek a magyar gazdasági és társadalmi átalakulásról. Szerkesztette: Hoós János, Lóránt Károly, Morva Tamás, Budapest, 2001.

21 Lásd: Besenyi Sándor: Feljegyzés a Kulturális Szervezetek Elnöki Konferenciája állásfoglalása kidolgozásához, 2002.

22 Errôl több mint egy esztendeje vita folyik a civil szereplôk között, a vita anyagát tartalmazó web-oldal: www.civilegyuttmukodes.hu.

23 2002. szeptember 3-án találkozott dr. Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal civil kérdésekben illetékes államtitkára 280 civil szervezet képviselôivel, a három megbeszélt témakör egyike a megkötendô megállapodás volt.

24 Lásd: Sebestyén István: Vitairat a nonprofit szektor érdekképviseletének megoldásáról, 2001. május 14.

25 Lásd: Gosztonyi Géza: Hogyan tovább civilek? 2001. június 15.

26 Bármilyen tetô/ernyôszervezetben gondolkodunk, az végeredményben egyfajta integráció.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék