magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2003. 1. (27.) SZÁM - REGIONÁLIS POLITIKA ÉS TERÜLETFEJLESZTÉS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Magyar Kisebbseg

György Béla

Reformmozgalom a romániai Országos Magyar Pártban
(1926-1927)

Az elsô világháborút követô történelmi helyzetben Erdély Romániához került, aminek következtében az ottani magyarság elvesztette korábbi állami-közösségi kereteit. Az elsô éveket a passzivitás határozta meg, míg az aktivitás az önvédelmet keresô magatartásokból bontakozott ki a békeszerzôdés aláírása után. Elôbb Magyar Szövetség alakult, majd a Néppárt, valamint a Nemzeti. A Magyar Szövetség 1922. októberi betiltása után a két párt vezetôsége, belátva az egységes fellépés szükségességét, elôzetes egyeztetések után, 1922. december 28-án egyesült a romániai Országos Magyar Pártba (OMP).

A kolozsvári alakuló nagygyűlés résztvevôi többségükben a háború elôtti erdélyi magyar közélet szereplôibôl kerültek ki. A párt programja stratégiailag a nemzeti autonómiát fogalmazta meg, míg a Szervezeti Szabályzat körvonalazta a működési kereteket. A kezdeti tevékenységeket sok tényezô nehezítette, de a vezetôtestületek - az Intézô Bizottság, Elnöki Tanács, elnökség - az akadályozó körülményekhez képest (engedélykérelem, cenzúra, gyülekezési szabadság nehézségei) igyekeztek ellátni feladatukat; szervezték a tagozatokat, a szakosztályokat és kapcsolatokat kerestek a román politikai erôkkel is. Utóbbinak eredménye az Averescu tábornok vezette román Néppárttal kötött megállapodás (1923. október 23.), amely a magyar szavazatok ellenében a Néppárt hatalomra jutása esetén a magyarság sérelmeinek orvoslását ígérte. A csúcsai paktum néven elhíresült egyezményt a Néppárt kezdeményezésére a Magyar Párt vezetôségének konzervatív csoportja kötötte, és a pártvezetôség sokáig titokban tartotta azt.

A párt életében fontos mozzanatot jelentett az 1924. december 14-én tartott brassói nagygyűlés, mert rögzítette az elôzô két év alapozó korszakának vívmányait, bizonyos vitás kérdéseket (mint az elnökválasztás) nyugvópontra juttatott, és a vezetôtestületek tevékenységét hatékonyabban szabályozta.

A párt tevékenységével szemben a következô év folyamán már hallatszottak az ellenzéki hangok1, amelyek a pártvezetés orientációját bírálták. 1926 kezdetén Romániában a helyhatósági választásokra készült az ország. A Magyar Párt vezetôi bizalmas tárgyalásokat folytattak a Liberális Párttal, és az eredményekkel kecsegtetô megbeszélések után a pártelnök, Ugron István Averescunak felmondja a paktumot. A liberálisok négyéves uralmának lejártával (1926 tavasza) a király Averescut bízza meg kormányalakítással, aminek következtében Ugron lemondott. Megbízott elnök, az addigi alelnök, gróf dr. Bethlen György (1888-1968) lett, aki Gyárfás Elemér közreműködésével a felmondott paktumot választási kartellé alakítja (1926. április 21.).

A pártvezetôség fent vázolt politikai orientációja miatt, valamint a parlamenti jelöltek központi kinevezése miatt 1926-1927-ben a Magyar Pártban a legjelentôsebb ellenzéki mozgalom bontakozott ki2, amelyet a Krenner Miklós (írói nevén Spectator) neve és tevékenysége fémjelzett.3 Krenner a párttal szembeni elégedetlenségrôl - véleményüket kérve - Erdély több személyiségének baráti körlevelet írt, majd a válaszokat továbbgondolva nyílt levelet tett közzé.4 Levelére az erdélyi magyar politikai élet több kiválósága reagált (1926. augusztusában Kós Károly Aradon járt, és szövetkezett Krennerékkel). A szervezôdô ellenzékiek 1926. szeptember 26-ra Kolozsvárra értekezletet hívtak össze.5 A közel félszáz résztvevô - az összes társadalmi réteg képviselôi - kívánságait a Magyar Párt elnöksége elé terjeszti.6 Válaszként a párt Elnöki Tanácsa az éppen esedékes gyergyószentmiklósi nagygyűlés (1926. október 10-11.) elé utalja a reformerek emlékiratát.7 Az OMP rendkívüli aggodalommal várt gyergyói gyűlésén Krenner nagyhatású beszédben fogalmazta meg, hogy a párt szervezete nem elég erôs, be kell vonni minden demokratikus erôt, és megteremteni egy igazi, erôs, minden társadalmi réteget magában foglaló és minden erôt felhasználni tudó pártszervezetet.8 A párt megválasztott elnöke, a lemondott Ugron helyébe Bethlen György lett, a vezetôség bizalmat kapott, az Intézôbizottságba választás alapján bejutottak a reformisták is, akik az új szervezeti szabályzat kidolgozásában szerettek volna részt vállalni, reformelképzeléseiket itt szerették volna gyakorlatba ültetni. Tevékenykedésük, megbeszéléseik folytatódtak. Egyik leggyümölcsözôbb a mezôtelegdi tanácskozásuk (1926. nov. 14.) volt.9 A célokról, lehetôségekrôl és a keretekrôl dr. Kecskeméthy István, az ellenzéki mozgalom egyik aktív képviselôje is megszólalt.10 A csoport elképzelései között szerepelt a mozgalom kiszélesítése, a szélesebb néprétegek és neves személyiségek bevonása, a szervezeti szabályzat demokratikus átdolgozása, a román néppel békésebb együttélés kialakítása stb. A parlamenti munkával is elfoglalt pártelnök 1927 tavaszáig nem hívta össze az Intézôbizottságot, ami újabb táptalaja az elégedetlenségnek. A csoport tagjai több értekezlet során (1927. január 9-én és február 5-én Marosvásárhelyt, majd márciusban, áprilisban, májusban, júniusban és augusztusban Kolozsvárt) tovább tárgyalnak.

Az 1927. júniusára kiírt választások és az ebbôl adódó politikai szövetségkeresés mind a pártvezetôséget, mind a reformcsoportot megosztotta. Az OMP hosszas vita után a németekkel kötött Kisebbségi Blokk mellett foglalt állást, Krenner és köre a liberális orientácó hívei, míg a radikálisabb Kós csoport kilépett a reformcsoportból, és újraalakította a Néppártot, egyesek meg visszavonultak a politizálástól.11 A választások ellentétes irányú orientációja és következményei 1927 nyarán elmérgesítették a párton belüli helyzetet.12 A szintén liberális orientációjú Bernády György éles hangú cikkben támadta a pártvezetést,13 majd amikor a pártvezetôség ôt és eszmetársait igazolásra szólította föl, ô kilépett a Magyar Pártból. Az elmérgesedett helyzetben Krenner megegyezésre, egységre szólító felhívása pusztába kiáltó szó maradt.14

A reformszellem folyamatosan kialudt, míg a párt egysége megmaradt. A reformerek a párt keretein belül próbálták meg reformjaikat megvalósítani, de nagy részük (így Krenner és Bernády) - a kisebbségi helyzet sajátosságai miatt - pártszakadásra nem volt hajlandó. A reformmozgalomnak mindez máig tartó üzenete lehet.

A dokumentumokat közzéteszi: György Béla

 

Jegyzetek

1 Kós Károly: Miért Csúcsa, miért nem Gyulafehérvár? Újság, 1925. júl. 30.

2 A korszakkal foglalkozó művek általában említést tesznek róla. A román történetírás is - felszínesen és egyoldalúan foglalkozott a kérdéssel, lásd: Gheorghe I. Bodea: Lupta curentelor opozitioniste în sânul Partidului Maghiar din România pentru întărirea unitătii frătesti a oamenilor muncii (1918-1928) In: Acta Museii Napociensis X, 1973. 409-431.

3 Krenner Miklós (1875-1968), aradi tanár, történész és publicista. Írásaiból kötet jelent meg, amelynek második fejezete (10 írás) a nevét viselô mozgalommal foglalkozik. Lásd: Krenner Miklós (Spectator): Az erdélyi út (Válogatott írások). Szerk. György Béla. Székelyudvarhely 1995, Haáz Rezsô Kulturális Egyesület, 117-147. A könyv bevezetô tanulmánya Az ismeretlen Spectator (Krenner Miklós pályaképe) címmel vázolja a reform-mozgalmat. Uo. 14-16. [A továbbiakban: Az erdélyi út]. Fenti témánkról Krenner egy másik írása megjelent: Egységes magyar képviselettel ... Erdélyi Magyarság, 1996. 26. sz. 4-6. Ua. bôvített változatban: Hargita Népe, 1996. október 11. 4.

4 Az erdélyi út 117-118.

5 Lásd: 1. sz. dok.

6 Lásd: 2. sz. dok.

7 Lásd: 3. sz. dok.

8 Lásd: 4. sz. dok.

9 Lásd: 5. sz. dok. Vö. Kós Károly levele Molter Károlyhoz, Cluj-Kolozsvár, 1926. nov. 15. In: Molter Károly levelezése 1. 1914-1926. Szerk. Marosi Ildikó. Budapest-Kolozsvár 1995, Argumentum-Polis. 295-297.

10 Lásd: 6. sz. dok.

11 Lásd: 7. sz. dok.

12 A kölcsönösen vádaskodó korabeli sajtómegnyílvánulások a nemzetárulás rémképét is felfestik.

13 Bernády György: Válasz Zágoni Istvánnak Bernády György postaládájába helyezett levelére. I. Erdélyi Hírlap, 1927. szept. 9. 1-2; II. Uo. 1927. szept. 10. 2-3.

14 Lásd: 8. sz. dok.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék