magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2003. 1. (27.) SZÁM - REGIONÁLIS POLITIKA ÉS TERÜLETFEJLESZTÉS ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Magyar Kisebbseg

Benedek Gyula

Az asszimilációról mint statisztikus

A demográfiai kutatások a népesség számának alakulását általában két változócsoporton keresztül követik nyomon. Ezek a természetes népmozgalom és a vándormozgalom vagy mechanikus népmozgalom. E kiindulóponthoz képest sajátos helyzetben vannak azok a kutatók, akik egy kisebbségben lévô népcsoport demográfiai vizsgálatára vállalkoznak, mivel a természetes, illetve a mechanikus népmozgalom mellett az asszimiláció jelenségkörét sem hagyhatják ki számításaikból.

Probléma, hogy a természetes népmozgalmat és a vándorlást pontosan meghatározható képletek segítségével kiszámítható statisztikai mutatók írják le. Az asszimiláció címszó viszont hiányzik a statisztikai lexikonokból, a demográfiai kézikönyvekbôl, a demográfiai kutatások módszertanából. Ennek következtében a statisztikai évkönyvekben sem találunk az asszimilációra vonatkozó adatsorokat. Annál többet foglalkoznak a kérdéssel politikusok és újságírók. Ez a fajta igény érlelte meg bennem a gondolatot, hogy az asszimilációra vonatkozó lehetséges kérdésekre statisztikusként fogalmazzak meg (módszertani) válaszokat.

A feladat tehát megfogalmazni, (1) mi az asszimiláció, (2) vannak-e változatai, fokozatai, (3) milyen statisztikai módszer alapján mérhetô. Magam részérôl leginkább e harmadik kérdésre adnék részleges választ, majd mondandómat empirikus adatokon illusztrálom.

1. Mi az asszimiláció?

A rendszerint többségi státusú nép azon képessége, hogy magába fogadja, a maga képére alakítsa át a rendszerint kisebbségi státusban lévô, vele együtt élô népet. Fontos megjegyezni, hogy az asszimiláció kölcsönös: a kisebbség is asszimilálja a többséget, ha kisebb mértékben is.

2. Milyen változatai vannak az asszimilációnak?

A tanulmánynak nem faladata, hogy az asszimiláció igen terjedelmes irodalmát áttekintve osztályzási szempontokat keressen. Csupán annak a véleményünknek adunk hangot, hogy a természetes és az erôszakos (politikailag irányított) asszimiláció dinamikája általában eltérôen alakul. A természetes asszimiláció (vagyis ha az alapvetôen társadalmi és gazdasági hatásmechanizmusokon alapszik) történeti mértékkel mérve rövid távú: egy-két emberöltô alatt befejezôdik. Az erôszakos (amennyiben társadalmi-gazdasági feltételei nem adottak) a hatalom minden erôfeszítésével dacolva évszázadok alatt sem fejezôdik be.

A magyar etnikumra vonatkoztatva a természetes asszimiláció legbeszédesebb példái az "amerikás" magyarok. Az Amerikába kivándorolt hazánkfia (ha minden jól sikerül) 15-20 év múlva hazatérve már akcentussal beszél magyarul, gyermekei már csak részben, unokái pedig egyáltalán nem értenek magyarul.

Az erôszakos asszimilációra a csángók példáját hoznám fel: Legrégebbi nyelvemlékük 1623-ból való. Magyar eredetüket Dimitrie Cantemir is elismeri.1 Az idô során, de különösen a 19. és 20. században, a hatalom mindent megtett asszimilálásuk érdekében.2

3. Az asszimiláció mérésérôl

Ezek után térjünk át tulajdonképpeni témánkra, az asszimiláció mérésére. Módszerem, hogy az asszimiláció lehetséges okait és lefolyását végiggondolva, ezekbôl kiindulva alakítok ki statisztikai mutatókat: ha ugyanis az asszimilációt elôidézô tényezôk nagyobb gyakorisággal fordulnak elô, akkor valószínű, hogy az asszimilációs folyamat mértéke is nagyobb lesz. Javaslataimat - anélkül, hogy a problémát kimerítôen elemezném - empirikus adatokon mutatom be (illusztrálom).

3.1. Az asszimiláció fô oka: a vegyes házasság

Az 1992-es népszámlálás szerint Romániában 105 818 olyan házasság volt, ahol az egyik fél magyar, a másik nem magyar nemzetiségű. Ez a romániai családok alig 2 százaléka, ha viszont a magyar családokra vonatkoztatjuk, akkor megközelítôleg 30 százalék.

A vegyes házasságokra vonatkozó adatokat felhasználva a következô arányokat (indexeket) képezhetjük:

3.1.1. A vegyes házasságok gyakorisága = vegyes házasságok/családok összlétszáma. A magyar etnikumra vonatkoztatva a számlálóba azon családok száma kerül, ahol a férj vagy a feleség magyar (a másik fél pedig nem), a nevezôben ehhez hozzáadjuk azon családok számát, ahol mindkét fél magyar.

Szintén az 1992-es népszámlálásból megállapíthatjuk, hogy a vegyes házasságban született gyerekek nagy része elveszíti az anyanyelvét3.

3.1.2. Vegyes házasságból születettek anyanyelv-indexe = vegyes házasságból született nem magyar anyanyelvű gyerekek/az ott született gyerek összlétszáma.

3.1.3. Vegyes házasságban születettek nemzetiség-indexe.

Hasonló mutatót készíthetünk a nemzetiségre vonatkoztatva is. Ez véleményem szerint egy, a fentinél kevésbé megbízható mutató, lévén egy egyszerű kijelentés, amelyrôl csak annyit tudhatunk, hogy a népszámlálás kontextusában a számlálóbiztos esetében megtétetett. Példa lehet erre a Szatmár megyei német nemzetiségű lakosság.4

Erdélyben, ahol a vallási és nemzetiségi határok átfedik egymást, érdemes megnézni a vegyes házasságban született gyermekek vallási megoszlását is:

3.1.4 Vegyes házasságból születettek vallás-indexe = vegyes házasságban született ortodox vallású gyerekek/az ott született összes gyermek száma.

A 2002-es népszámlálásokra vonatkozóan még nem tett közre a Statisztikai Hivatal részletes adatsorokat a vegyes házasságokra vonatkozóan sem. Ezért lehetnek érdekesek a következô kereszttáblázatok, amelyeket a népszámlálás Szatmár megyei lebonyolításában való részvételem alatt állítottam össze. A kereszttáblák az általam kodifikált 9168 számlálólap alapján készültek, amelyrôl el kell mondani, hogy nem mondhatók minden kétséget kizáróan reprezentatívnak a Szatmár megyei lakosságra. A következô táblázatokat, empirikus adatokat mintegy illusztrációnak szánom:

1. táblázat

Vegyes házasságok a felek nemzetisége szerint,
Szatmár megye 2002-es népszámlálás (9168-as elemszámú minta)

 

Feleség nemzetisége

A férj nemzetisége

összes

Román

m.a.ny. román

Magyar

r.a.ny magyar

német

m.a.ny sváb

r.a.ny. sváb

ukrán

r.a.ny. ukrán

összes

168

69

3

74

8

5

5

1

1

1

Román

82

-

-

69

8

-

3

1

1

-

Magyar

76

66

3

-

-

5

2

-

-

-

r.a.ny. magyar*

3

1

-

2

-

-

-

-

-

1

m.a.ny sváb**

4

-

-

-

-

-

-

-

-

-

r.a.ny sváb***

1

1

-

-

-

-

-

-

-

-

r.a.ny ukrán****

1

1

-

-

-

-

-

-

-

-

*román anyanyelvű magyar

**magyar anyanyelvű sváb

***román anyanyelvű sváb

****román anyanyelvű ukrán

2. táblázat

A vegyes házasságokban született gyerekek anyanyelve az apa
nemzetisége szerint

A gyerek nemzetisége

összesen

Az apa nemzetisége

román

magyar

német

Magyar nyelvű sváb

ukrán

összes

245

97

129

3

8

6

Román

140

63

66

 

3

6

Magyar

101

33

63

1

4

-

Német

4

1

 

2

1

-

3. táblázat

A vegyes házasságokban született gyerekek anyanyelve az anya
nemzetisége szerint

A gyerek nemzetisége

összesen

Az apa nemzetisége

román

magyar

német

Magyar nyelvű sváb

összes

245

132

91

13

7

Román

140

77

55

3

3

Magyar

101

57

33

8

3

Német

4

1

-

2

1

4. táblázat

A vegyes házasságban született gyerekek vallása az apa nemzetisége szerint

 

 

A gyerek nemzetisége

összesen

Az apa nemzetisége

román

magyar

német

Magyar nyelvű sváb

ukrán

összes

245

97

129

3

8

8

Ortodox

104

47

51

-

-

-

Római katolikus

61

20

33

6

-

2

Görög

katolikus

30

13

13

2

2

-

Református

48

15

32

-

1

-

Pünkösdista

2

2

-

-

-

-

5. táblázat

A vegyes házasságban született gyerekek vallása az anya nemzetisége szerint

 

 

A gyerek nemzetisége

összesen

Az apa nemzetisége

román

magyar

német

Magyar nyelvű sváb

ukrán

összes

245

136

91

3

13

-

Ortodox

104

65

13

-

-

-

Római katolikus

61

22

21

3

13

-

Görög

katolikus

30

16

14

-

-

-

Református

48

35

13

-

-

-

Pünkösdista

2

2

-

-

-

-

 

3.2. Az asszimiláció második oka: a nyelvvesztés. Az anyanyelv-index

Az asszimiláció a nyelv romlásával kezdôdik, és teljes elvesztésével fejezôdik be. Az anyanyelv romlása úgy történik, hogy az illetô egyre több, a többségi nyelvbôl átvett szót használ, mert:

- nem ismeri foglalkozásához kapcsolatos szakkifejezéseket (diglosz-szia);

- vegyes házasság esetén a társa nem beszél magyarul. Ezért beszéd közben gyakran átvált többségi nyelvre (bilingvizmus), végsô soron pedig elveszti az anyanyelvét.

Az asszimiláció biztos jelének tekinthetjük, ha valaki magyar nemzetiségű, de nem magyar anyanyelvű.

A román népszámlálások számlálólapjai 1930 óta regisztrálják párhuzamosan a nemzetiséget és az anyanyelvet. A népszámlálások történetében ez nem általános gyakorlat. A magyar statisztikai gyakorlat elsôsorban az anyanyelvbôl és a nyelvtudásból indult ki. E gyakorlat csak az 1941-es népszámláskor változott. Ellenpéldaként a szovjet népszámlálásokat említhetjük, ahol csak nemzetiségi regisztráció történt. A nemzetiség és az anyanyelv szerinti hovatartozás különbözik, 1992-ben 32 949 olyan román anyanyelvű volt, akinek román a nemzetisége. Ha területi bontásban végiggondoljuk, az elôrehaladott asszimiláció biztos jele, ha valahol a magyar anyanyelvűek kevesebben vannak, mint a magyar nemzetiségűek.

3.2.1 Az anyanyelv-index (AI)=magyar anyanyelvűek száma/magyar nemzetiségűek száma

AI=A/N (anyanyelv-index=anyanyelv/nemzetiség)

6. táblázat

A magyar nemzetiségűek, anyanyelvűek száma és az anyanyelv-index Románia történelmi tartományaiban 1930-ban és 2002-ben

 

1930

2002

nemzetiség

anyanyelv

AI.

nemzetiség

anyanyelv

AI

Románia

1 423 389

1 552 476

l,09

l 434 375

1 447 544

1.0l

Olténia

2557

2255

0,88

1564

l243

0,79

Munténia

33 806

32 980

0,98

8755

6828

0,78

Dobrudzsa

l672

l547

0,93

l056

l008

0,95

Moldva

32 068

34 981

l,13

6l58

7372

1,20

Erdély

934 642

997 653

1,07

978 363

979 264

l,00

Bánát

97 839

105 584

l,08

57 280

53 438

0,93

Körösvidék-Máramaros

320 795

377 475

1,l8

38l 20l

398 391

1,04

A két népszámlás között eltelt 72 év alatt Románia lakossága 51,9 százalékkal növekedett. A romániai magyar nemzetiségű lakosság növekedése 0,8% volt. A romániai magyar anyanyelvű lakosság száma 6,8%-kal csökkent. Lecsökkent az anyanyelv-index is. Az anyanyelv index egyenes arányban áll a magyar anyanyelvű lakosság számával. Legkisebb Olténiában, legnagyobb Erdélyben és Körösvidék-Máramarosban. Látszólag ellentmond az elmondottaknak Moldva, ahol az index az erdélyinél is nagyobb. Magyarázata az lehet, hogy az akkori hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy a csángókat románoknak vagy legalább román anyanyelvűeknek mutassák ki.5

Az alábbiakban kövessük az anyanyelvindexet a 2002-es népszámlálás szerint néhány megyére is.

7. táblázat

A magyar anyanyelvűek, a magyar nemzetiségűek és az anyanyelv-index Románia egyes megyéiben

 

Megye

Magyar

nemzetiségűek

Magyar

anyanyelvűek

Anyanyelvindex

Vîlcea

347

579

1,669

Dolj

290

238

0,821

Gorj

669

225

0,336

Prahova

654

579

0,882

Bukarest

5996

5029

0,839

Brăila

l43

113

0,790

Arges

543

305

0,562

Ilfov

283

156

0,55l

Dîmboviţa

435

200

0,460

Constanţa

936

931

0,995

Tulcea

120

77

0,642

Vrancea

141

522

3,702

Suceava

372

449

l,207

Bacău

4528

5346

1.181

Galaţi

266

227

0,853

Botosani

9l

76

0,835

Vaslui

9l

63

0,692

Kovászna

164 057

166 481

1,015

Maros

227 673

227 727

1,0l3

Hargita

275 84l

278 128

1,008

Szilágy

18 394

17 227

0,937

Szeben

15 478

l4 242

0,920

Hunyad

25 321

22 947

0,906

Temes

5l 421

48 238

0,938

Krassó-Szörény

5859

5200

0,887

Szatmár

129 998

143 597

1,l05

Maramaros

46 250

44 956

0,972

Arad

49 399

48 318

0,978

Az anyanyelv-index rendhagyó alakulása egyes regáti megyékben magyarázható azzal is, hogy az 1989-es események után a magyar lakosság inkább merte magyarnak vagy legalább magyar anyanyelvűnek vallani magát, de rámutat az összeírás hibáira is. Nehéz megmagyarázni a Vrancea megyei eredményt (141 magyar nemzetiségű és 522 magyar anyanyelvű). Összehasonlításképpen: 1930-ban, az akkori Putna megyében (teljes egészében a mai Vrancea megyében helyezkedik el) összeírtak 2101 magyar nemzetiségű és 2149 magyar anyanyelvű egyént.

Az 1992-es népszámlálás adatainak alapján Kolozs megyére vonatkozóan kiszámítottam az anyanyelv-indexet községekre is, a községeket a magyarság részaránya szerint csoportosítva.

8. táblázat

A magyar nemzetiségűek, anyanyelvűek száma és az anyanyelv-index Kolozs megyében, településkategóriák szerint

 

Magyarok aránya

Települések száma

Magyar nemzetiségű

Magyar anyanyelvű

AI

50% fölött

7

13 865

13 901

1,003

30-50%

11

20 858

20 837

0,999

20-30%

10

81 740

81 348

0,995

10-20%

15

23 736

22 919

0,966

l-10%

18

5820

5498

0,945

1% alatt

19

167

122

0,739

 

Az anyanyelv-index tehát idôben, területenként és települések egy csoportjára alkalmazható. Az elsô táblázatból kitűnik, hogy az anyanyelv-index értéke csökkenô tendenciát mutat, a második kettôbôl az derül ki, hogy a kis érték ott valószínű, ahol kevesebb magyar él.

3.3. Az asszimiláció harmadik oka: az iskolaválasztás

A román nyelvű iskolaválasztás is tekinthetô az asszimiláció kontextusának. A következô mutató képzelhetô el:

3.1.1. A magyarul tanulók aránya = A magyar nyelven tanulók száma/az iskoláskorú magyar nemzetiségűek száma

A mutató alapján megvalósított vizsgálat körülményes. A statisztikai évkönyvek tartalmazzák a magyarul tanuló gyerekek számát, valamint a népszámlálási adatokból közelítés adható az adott korosztály számáról. A román iskolában tanulók számát azonban nem ismerhetjük pontosan. Ezért nem tudjuk, hogy az adott korosztályba tartozók és a magyar nyelven tanulók közti különbség a beiskolázatlanokat vagy a románul tanulókat jelöli.

 

Jegyzetek

1 Dimitrie Cantemir: Descriptio Moldaviae. 1716.

2 Pl. 1938. május 6-án a Bákó megyei Ferdinand (Újfalu) község elöljárósága hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy a "községházán vagy egyéb nyilvános helyen nem szabad más nyelven, csak románul beszélni". Az 1930-as népszámlálás szerint a helység 1129 lakosából 1125 román és mindössze 4 magyar.

3 A 48 969 családból, ahol a családfô román, 25 689 gyerek román és 5530 magyar. A 45 444 családból, ahol a családfô magyar 19 415 gyerek magyar 11 248 pedig román. Az elsô csoportban 1472, a másodikban 1978 családban a gyerekek nemzetisége különbözik.

4 Szatmár megyébôl a nyolcvanas években sok ezer német települt át Németországba. Ennek ellenére, míg 1977-ben a német nemzetiségűek száma 6395, addig 1992-ben 14 351.

5 A Bacău megyei Ploscuteni községnek 1930-ban l350 lakosa volt. Ebbôl nemzetiség szerint: l333 román és mindössze 3 magyar. Anyanyelvét viszont l54 lélek vallotta románnak és 1185 magyarnak. Az anyanyelv-index románok esetében 0,116 (154:1333), a magyaroké 395 (1185:3), ami nyilvánvaló képtelenség. Ezt az eltérést nem lehet a számlálóbiztos túlbuzgóságával magyarázni. A helységben legalább 3 számlálóbiztos dolgozott. Tevékenységüket feltehetôen irányított intézkedés hangolta össze. Érdemes tanulmányozni a Bukarestben 1898 ban kiadott Románia Nagy Földrajzi Szótárát. Itt megtaláljuk: a Bacău megyei Cleja (Klézse) nagyközséget, ahol feljegyeztek 606 családfôt, 2529 családtagot, ebbôl 2379 magyar. Az 1930-as népszámlálás szerint abban a községben volt egy magyar. A Roman megyei Săbăuani (Szabófalva) 2462 lakosának többsége magyar. Az l930-as népszámláláskor 4448 személyt jegyeztek be. Ebbôl 2 magyar nemzetiségű és 3 magyar anyanyelvű volt.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék