magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» III. ÉVFOLYAM - 1997. 1-2. (7-8.) SZÁM - Kisebbségi törvények
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Karen Owen
az Emberi Jogok Ügyvédi Bizottsága részérôl
Romániai kisebbségjogi törvénytervezetek
1994. március 30.

A román kormány törvénytervezete

Általános vélemény

Általában véve a törvény pozitív erôfeszítést jelent azzal a megkülönböztetéssel szemben, melyet az ország kisebbségei a múltban elszenvedtek. Erôsségei különösen a kultúra és nyelv megôrzésében és támogatásában, illetve a tulajdonok visszaszolgáltatásában állnak. A kormány tervezete valahogy világosabban van felépítve, mint az RMDSZ tervezete, és valószínûleg könnyebben végrehajtható. Ennek ellenére a világosságra való törekvés kisebb fontosságúnak tûnik. Olyasmit használ fel, ami szükségtelenül korlátozó kritériumnak tûnik és látszólag képviseleti szervezetekre összpontosít mint a végrehajtás eszközeire, majdnem addig a pontig, hogy a szervezeteket a jogok hordozójának tekintse. A korlátozó megfogalmazási kritérium csoportoktól és egyénektôl vonhatja meg önkényesen a törvény védelmét, míg az összpontosítás azokra a szervezetekre, amelyeket a "törvénynek megfelelôen" kell létrehozni, kijátszhatja ezt a törvényt. Tehát vannak hiányosságok abban, ami máskülönben dicsérendô kísérletnek tûnik olyan értelemben, hogy tényleges jogokat és viszonylag nyílt mechanizmusokat nyújtsanak végrehajtásukhoz.

Érthetôség

A nemzeti kisebbségek meghatározása (1. (2) szakasz) lehet, hogy nem elég tág ahhoz, hogy minden csoportot felöleljen. Az RMDSZ tervezetével ellentétben, amelyik egy bizonyos önmeghatározás-típusra épül, a kormány tisztán látja önmagát, amint státust adományoz a csoportoknak és a besorolási kritériumot meghatározza. Ennek ellenére annak a követelménynek egy túlságosan gyakorlati olvasatát, mely szerint a csoport legyen "reprezentatív, számbeli kisebbség ... és Romániában éljen", fel lehet esetleg arra használni, hogy kizárják a romákat, akik esetleg nem szervezôdnek reprezentatív csoportokba, nem számolták meg ôket hivatalosan és nem felelnek meg az állandó lakos hivatalos meghatározásának.1

A második kritériumsorozat még inkább alkalmas a kizárásra, mivel több más elvárás mellett megköveteli, hogy a csoportok "az ôsi, maradandó és tartós egymás közötti kapcsolatokat elôsegítsék" és "az az akarat élteti ôket, hogy együttesen megôrizzék identitásukat". Mindegyik kötômódban van, és könnyen lehet eltérô magyarázatoknak kitéve. Mivel a fogalmazók kényelmetlenül érezhetik magukat az RMDSZ önmeghatározási megoldásával szemben, valószínûleg nagyobb rugalmasságot lehetne bevezetni.

Hasonlóképpen szükségtelenül korlátozónak tûnik a menekültek és bevándorlók félreérthetetlen kizárása a védelembôl. A kivétel alapját alkotó megalapozott aggodalom a törvény végrehajtásában meghúzódó számos lehetôség miatt is fennállhat; egy kicsit nagyobb rugalmasság kívánatos. Az sem világos, ha olyan emigránsok, akik nemzeti kisebbséget alkotó etnikai csoport tagjai, törvény által nyújtott védelemben részesülhetnek, miután megkapták az állampolgárságot.

Mindkét tervezetbôl hiányzik a rendôrségre való külön utalás. Mindkét tervezet tartalmaz rendelkezéseket a közhivatalokban biztosított képviseletrôl, a tanárok és a közigazgatási személyzet anyanyelvû képzésérôl és a kisebbségi kultúrának a többség számára történô oktatásáról. Fontosnak tûnne, fôleg a megtörtént erôszakos események fényében, hasonló oktatás és képviselet elérésére összpontosítani, valamint legalább a rendôrséghez közelíteni.

Végrehajtás és struktúra

Miközben általában véve világos a fogalmazás ezekre a területekre vonatkozóan, vannak olyan homályos részek, melyek meggátolják a végrehajtást, és ahol a strukturális mechanizmusok kiegészítése elôsegítheti a célok jobb megvalósítását. A példák alább találhatók. Van legalább egy rész, ahol nem próbálták meg megoldani a potenciálisan ellentmondó elveket, ahol az ellentmondás megakadályozhatja a végrehajtást.

Az 5. szakasz biztosítja, hogy a kisebbségi jogok védelmére foganatosított intézkedéseket ne tekintsék kivételezésnek. Ez fontos kitétel, de a következô formában korlátozzák: "amikor az identitásuk megôrzése, fejlesztése és kifejezése veszélyeztetve van, vagy amikor az intézkedések célja más etnikai csoportokkal való egyenlôség elérése". Nem egészen világos, hogyan lehet az elôbbit megállapítani vagy az egyenlôség elérését értelmezni. A 6. szakasz arról rendelkezik, hogy ezeket az intézkedéseket a többségre való jogrendtartással kell megvalósítani. (Az Alkotmány 6. szakaszához hasonló.) Az utóbbit arra lehetne felhasználni, hogy az elôbbit végrehajthatatlanná tegye. Tulajdonképpen a hatóságok etnikai kritériumok figyelembevételének alkotmányos tiltására hivatkoztak akkor, amikor kritika érte ôket nem magyar prefektusok kinevezése kapcsán két, többségben magyarok által lakott megyében. Természetesen lehetetlen az egyenlôség és a meg nem különböztetés elvei közötti feszültséget megszüntetni, de a megfogalmazási módozat és az uralkodó légkör következtében a megerôsítô intézkedéseket nagyon nehéz lesz majd végrehajtani.

A 8. szakasz arról intézkedik, hogy a kormányon belül olyan szervezeteket hoznak létre, amelyek kisebbségi ügyekkel kapcsolatos hatáskörrel rendelkeznek. Ennek ellenére, a kormány ilyen téren tett erôfeszítéseit ért eddigi kritikák tükrében kívánatos lehet egy bizonyos típusú megerôsítési vagy konzultációs folyamat ebbe a szervbe való kinevezés kapcsán, valamint arra, hogy bizonyos hozzáférhetôségi intézkedéseket, fennhatóságot és felelôsséget építsenek be a törvénybe.

A kulturális identitásról szóló 12. szakasz dicséretes, mivel túllép a megkülönböztetés- és asszimilációmentességen és arra kötelezi a hatóságokat, hogy megerôsítô intézkedéseket tegyenek. Ennek ellenére az "illetékes hatóságok" és a "minden szükséges intézkedés" homályos kifejezésformák, melyek gátolják a végrehajtást. Mindezeken a területeken, ahol eltérô vélemények létezhetnek a törvénybe foglalt követeléseket illetôen, fontos lesz a bíróságokhoz fordulni.

A nyelvre vonatkozó (IV.) rész arról intézkedik, hogy a közhatalom köteles a kisebbségek nyelvén válaszolni ott, ahol a kisebbségek a lakosság tekintélyes részét teszik ki. Egy világosabb irányvonal hatékonyabb teljesítést és egyenlôbb végrehajtást kölcsönözhetne neki. Ezzel ellentétben az RMDSZ-tervezet mennyiségi meghatározásokat ad, mint pl. a lakosság 10%-a vagy egyszerû többség.

A kisebbségi nyelveken történô oktatásra vonatkozó rész világos, és úgy néz ki, könnyen alkalmazható. Egy rugalmas, a helyi igényekhez alkalmazkodó modellrôl gondoskodik, de nem hagyja a jogot elsorvadni. A 25. és 26. szakaszok a jog megvalósulásának alternatíváit sorolják fel egy sor kontextusban, és az iskola megválasztásában a végsô döntést a szülôkre és a diákokra bízza.

A tananyagba felvett kisebbségi kultúra oktatására vonatkozó 27. szakasz célja dicséretes, de ennek megszerkesztése, tekintettel a terület fontosságára, valószínûleg a kisebbségi csoportok szakvéleményezése mellett kell hogy megtörténjen. (Ilyen konzultációt más rendelkezésekben találunk.)

A 4. alfejezet arról gondoskodik, hogy az általános és középiskolákba be kell vezetni a "nemzeti kisebbségek történelme és hagyományai" tantárgyat, a Tanügyminisztérium által jóváhagyott tanterv és tankönyvek alapján. Maguknak a kisebbségi csoportoknak a hozzájárulása fontosnak tûnne ahhoz, hogy történelmüket és kultúrájukat a tanterv pontosan tükrözze.

A 36. (2) szakasz rendelkezik arról, hogy évente anyagi eszközöket utalnak át a kisebbségi szervezetek hiányainak fedezésére, és a 36. (3) intézkedik, hogy a kisebbségi kérdésekben illetékes testületek fogják ôket támogatni. Valószínûleg adminisztrációs szabályok fogják tartalmazni a részletes eljárást, ennek ellenére több útmutatásra lenne szükség a törvényben is. Tisztázni lehetne, ki a megválasztható, milyen struktúrákhoz helyezik ki a pénzeszközöket és közelebbrôl ki fog dönteni.

A visszaszolgáltatásra vonatkozó 38. szakasz megfogalmazása jó és könnyen végrehajthatónak tûnik. Ennek ellenére, kívánatos lenne némi utalás arra a struktúrára, mely a vitatott tulajdonjogi vagy jogutódi kérdéseket hivatott megoldani.

Jogok és demokratikus eszmék

Aggasztó az a hangsúly, melyet a képviseleti szervezetekre helyeznek, sok esetben mint a jogoknak a tagokra való átruházása eszközeire. Ez a megvilágítás a roma kisebbséget kezdettôl fogva hátrányos helyzetbe állíthatja. A szervezeteknek is törvényesen megalakultaknak kell lenniük. Éles megvilágításba való helyezésük egyesülési, kifejezési és képviseleti szabadsággal kapcsolatos kérdéseket vet fel. Sokkal nagyobb aggodalmat kelt az a könnyedség, mellyel a kormány ellenôrzésének ki vannak téve. Szélsôséges esetben az egyének jogait nem hajtják végre, ha fô képviseleti szervezetüket az állam egységére veszélyesnek nyilvánítják és törvényen kívül helyezik. Példa a szervezetekre helyezett ilyen hangsúlyokra alább található. Más példák is találhatók a jogok védelmének alátámasztására.

Ahol a védelmi intézkedéseket a kisebbségi csoporttal való konzultálás nyomán foganatosítják, mint pl. az 5. szakaszban, a kormány együttmûködik a "képviselt nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok illetékes szervezetének vezetô testületével" vagy, ahol több mint egy ilyen szervezet létezik, a "szervezetek felhatalmazott képviselôinek gyülekezetével". A 7. (2) szakasz arról rendelkezik, hogy a "nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárokat csak egy szervezet képviselheti a Parlamentben a törvénynek megfelelôen. "Az, hogy a szervezetet a törvénynek megfelelôen kell megalapítani, a törvény egészén ismétlôdik. A visszaszolgáltatásra vonatkozó 38. szakasz jogosultságot ad a szervezeteknek is, habár ebben a kontextusban rugalmasabban vannak meghatározva. A gond ismételten a kormány azon képességével van, hogy kiválassza és ellenôrizze a szervezeteket és így irányítsa azt az áramlatot, ami hamarabb tûnik egy adományozott státus elônyének, mint elidegeníthetetlen jogoknak. Ezzel ellentétben az RMDSZ-tervezet a kisebbségi csoportokhoz tartozó egyének elidegeníthetetlen jogaira összpontosít.

A speciális jogok, amik a kormány tervezetébôl hiányoznak, de az RMDSZ tervezetében magtalálhatóak, tartalmazzák a kisebbségi szervezetek azon jogát, hogy anyagi támogatást kapjanak külföldi vagy nemzetközi szervezetektôl, cégektôl vagy szövetségektôl. Úgy tûnik a 2. (4) szakasz eleve kizárja ennek a lehetôségét azzal, hogy csak "külföldi természetes személyek"-re hivatkozik. Amennyiben ez a kizárás nem szándékos, tisztázni kellene ezt. Amennyiben szándékos, látszólag nincs megalapozott ok ilyen kizárásra. Ugyancsak hiányzik az államközi testületekhez való folyamodás kifejezett joga ezen jogoknak az érvényesítése érdekében, amit viszont az RMDSZ tervezete tartalmaz.

A 15. szakasz adásidôt biztosít a közszolgálati hírközlô eszközökben a kisebbségi mûsorok összeállítására és a kisebbségi csoportokkal való konzultálásra, de nem vonatkoztat arra, hogy ki fogja ezeket összeállítani vagy a mûsor tartalmát ellenôrizni. Az ügy aggodalomra ad okot az OAB-ot ért kritikák folytán, miszerint a kormányról kedvezôen vélekedôket részesítik elônyben. Az RMDSZ tervezete sem sokkal világosabb ezen a ponton, de megkönnyíti azon országok adásainak vételét, melyekben a kisebbség nyelvén sugároznak, ezáltal potenciálisan kipótolva az információhiányt.

A 35. szakasz az állampolgárokat azzal a joggal ruházza fel, hogy betartsák saját vallási ünnepeiket, és kijelenti, hogy ezeket "hivatalosan munkaszüneti napnak fogják nyilvánítani". Valószínûleg ez a munkáltatók részérôl származó negatív következmények tiltását feltételezi. Ennek ellenére sokkal hatásosabb biztosítási eszköz lehet, ha tisztán kijelenti, hogy a munkáltatók nem büntethetik az alkalmazottakat ennek a jognak a gyakorlásáért.

Ügyrendi kérdések

A végrehajtás és struktúra alatt tárgyaltam ezeket a kérdéseket.

Megfogalmazás

Egypár félreérthetôség/kétértelmûség kivételével, amit fentebb tárgyaltam, ez a törvény jól van megszerkesztve, megfogalmazva, és következetesen használja a terminológiát. A nyelvezet nem túl "filozo-fikus", és legnagyobb részében a jogokat nem nyilatkozza ki ezek elôrebocsátott végrehajtási eszközei nélkül. Azonban, miként már történt rá utalás, enyhén tévedhet azáltal, hogy szélesebb vonatkozási területek kárára könnyíti meg a végrehajtást és a belefoglalt jogok szélesebb értelmezést kapnak. Ez ellentétben áll az RMDSZ-tervezettel, mely több vonatkozási területet ölel fel és a jogokat elidegeníthetetleneknek tekinti, viszont félreérthetô és esetleg vitás nyelvezetet alkalmaz.

A magyar szervezet tervezete

Általános vélemény

Ez a tervezet, úgy tûnik, több vonatkozási területet ölel fel és az önmeghatározás fogalmait alkalmazza, ellentétben a nehéz és potenciálisan kizáró kritériumokkal. A jogok elidegeníthetetlenek, és nem függnek annyira a képviseleti szervezetektôl, mint a végrehajtás eszközeitôl. A fogalom világosan nem a kormány által adományozott státus, hanem a vele járó jogok törvényes elismerése, valamint annak a kidolgozása, hogy a kormány mit köteles tenni annak érdekében, hogy megvédje és elôsegítse azokat a jogokat. Miközben ez a magatartás nem okoz gondot önmagában, a tervezet úgy tûnik, hogy az autonómia és önrendelkezés igényének az érvényesítésére épít, és kisebb mértékben a független politikai státusra. Nagy viták tárgyát képezi, hogy mit jelentenek ezek a terminológiák egy etnikailag különálló kisebbség számára, amely egy szuverén államon belül él. Ez a kétértelmûség tükrözôdik a törvénytervezetben is, amit kevésbé könnyen lehetne végrehajtani, mint a kormányét. Azokat a kétértelmû vagy vitás terminológiákat, melyek a rendelkezéseket nehezen végrehajthatóvá teszik és a közösségeket esetleg ellenségeskedéseknek teszik ki a többség részérôl, talán olyan módon kellene tisztázni, hogy a végrehajtás lehetôségét növelje, ha egyben nem is tudja csökkenteni a feszültséget.

Még azokon a helyeken is, ahol a cél tisztább és kevésbé képezi vita tárgyát, az RMDSZ-tervezet rövidebb a végrehajtási mechanizmusokat illetôen, mint a kormányé. Több ilyen területrôl vett példa található alább, de ez érvényes a tervezet egészére, és én nem emeltem ki az összes olyan helyet, ahol ez a gond felmerül.

Érthetôség

A jog hordozói ebben a tervezetben a nemzeti kisebbségek, önmagukat autonóm közösségként meghatározók és olyan egyének, akik önmagukat nemzeti kisebbségi csoporthoz vagy csoportokhoz tartozónak tekintik. Ezáltal a törvény vonatkozási területe szélesebb, nem tartalmazza ugyanazokat a kizárási potenciálokat, mint a kormány tervezete. Hatékonyabban kiterjedhet a roma közösségekre is.

A kormány tervezetének hiányosságai – a külföldrôl kapott pénz, a külföldi sugárzások elôsegítése – itt megtalálhatók. Ennek ellenére, a rendôrségre vonatkozó összpontosítás ebbôl a tervezetbôl is hiányzik. A 38. szakasz gondoskodik a kisebbségi közösség nyelvét beszélô közigazgatási személyzetrôl; miközben ezt úgy is lehet értelmezni, hogy magában foglalja a rendôrséget, ez a terület valószínûleg van annyira fontos, hogy egy félreérthetetlen rendelkezésbe foglalják. Az orvosi ellátásra vonatkozó 46. szakasz ilyen félreérthetetlen rendelkezés egy másik fontos területen.

Végrehajtás és struktúra

Valószínûleg ez a legkérdésesebb terület. Miként a kormány tervezetének esetében is, a legátfogóbb, legvilágosabb és könnyen végrehajtható rész a nyelvhasználatra vonatkozik. Ennek ellenére, több más területen kérdések merülnek fel a világosság és végrehajtási mechanizmusok hiánya miatt.

Például a 7. szakasz arról intézkedik, hogy a közigazgatási egységek/választókerületek határainak megvonásakor, fejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásánál "figyelembe kell venni" a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek érdekeit, kapcsolatait és hagyományait. Ennek ellenére, nem utal semmilyen mechanizmusra, mely ezt az említett figyelmet könnyítené. A 8. szakasz továbbmegy és kijelenti, hogy a közigazgatási egységekben a kisebbségeket "önazonosságukat érintô kérdésekben a korlátozott vétójog illeti meg". Itt is a korlátozott vétójog magyarázatának hiánya, valamint a felépítéséhez fûzôdô magyarázatok elmaradása látszólag támadhatóvá teszik.

Hasonló példát találunk a 10. szakaszban, ahol tilos a kisebbségek erôszakos asszimilációja és "életkörülményeik és létfeltételeik megnehezítése". Az utóbbi csodálatra méltó kísérlete annak, hogy megjelenítse a sajátságos megkülönböztetési formákat, és a "kimutathatatlan befolyás" vizsgálatának egyik típusát használja fel. Ennek ellenére, túl homályos lehet ahhoz, hogy jelentéssel bíró végrehajtást kölcsönözzön neki. Nem világos, hogy ez a súlyosbítás szándékos kell-e legyen, hogy ki van-e téve a kormány beavatkozásán keresztül ennek a fordítottjára, ha ez a piaci erôviszonyok kihatásának következménye stb. A bíróságoknak kell megmagyarázniuk az ilyen rendelkezések értelmét, de lehetne a törvényben olyan kifejtés, hogy milyen típusú célkitûzés és/vagy ténymegállapítás szükséges hozzá. Így a törvényalkotók biztosítani tudják azt, hogy szándékuk kiválóan illeszkedjen a bírósági elemzésbe.

A B. rész a közösségi jogokra vonatkozik, és egyike azoknak a részeknek, ahol a státus kérdése felmerül, és ahol a kétértelmûség a kinyilvánított jogokat majdnem végrehajthatatlanná teszi. A 22. és a 23. (b) szakaszok a nemzeti kisebbségekre és autonóm közösségekre mint "politikai szubjektumok"-ra hivatkoznak, akik azzal a képességgel rendelkeznek, hogy kinyilvánítsák "önálló jogi és politikai alanyiságukat". Míg ez kétségtelenül a politikai szférában kerül megtárgyalásra, a tervezet ideálisan világos lenne ezeknek a szubjektumoknak a kormányhoz való viszonyát illetôen. Ez különösen igaz, mivel a rendelkezés végrehajtásához a kormánynak el kell ismernie ezt a státust.

A 24., 34. és 36. szakaszok igénylik, hogy az állam különbözô tevékenységeket támogasson, és hogy a pénzforrásokat átutalja, de nem világos, hogyan kezelik ezt a támogatást vagy a kisebbségi közösségek milyen folyamat során használhatják fel a ráfordítást.

Ellentétben a nyelvhasználati részekkel, fôleg a 38., 40. és 45. szakaszok világosak, felszólítók és a végrehajtást megkönnyítôk.

A személyi autonómiára vonatkozó rész (51., 52. és 53. szakaszok) ismét státuskérdést vetnek fel, ennek eredetét, valamint azt, hogy ezt a csoport nyilatkozza ki vagy a kormány adományozza. Valószínûleg ez a helyi önkormányzatokhoz való jog határozottabb kijelentése. Ebben az értelemben valószínûleg a kormány tervezete, ami a helyi önkormányzatot illeti, nem elég világos. Ennek ellenére, úgy tûnik, az RMDSZ tervezete mélyebbre akar hatolni ebben a kérdésben, mint a kormány tervezete. Nemzeti kisebbségek autonóm közösségeknek nyilváníthatják magukat, és akkor joguk van a "személyi autonómiára", ami végrehajtói és törvénykezési jogokat is magában foglal. Vagyis, miközben mélyebbre hatol, anélkül teszi ezt, hogy közvetlenül szembesülne az egymást keresztezô adminisztrációs határok kérdésével.

A sajátos státusú helyi önkormányzatokra vonatkozó rész viszont sokkal világosabb. Az 54. szakasz meghatározza a határait azoknak a létezô közigazgatási egységeknek, amelyekben a kisebbség számbeli többségben van, és azt is megállapítja, honnan származik a státus. Az 55. szakasz biztosítja a számbeli kisebbségek jogait az egységeken belül. Az 56. szakasz irányadásról gondoskodik a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáján keresztül.

Egy másik kritikus végrehajtási/teljesítési nehézség a záró rendelkezésekben található. Nem világos, a három hogyan fog egymásra hatni. A 61. szakasz azt kéri, hogy a hatályos jogrendet módosítsák, hogy a jelen törvénynek megfeleljen. A 62. szakasz alatt az állam garantálja a kisebbségekre hátrányos rendelkezések módosítását vagy hatályon kívül helyezését. A 63. szakasz úgy rendelkezik, hogy érvénybe lépésekor minden vele ellentétes rendelkezés hatályát veszti. Valószínûleg a törvény több utasítást adhatna arra, hogy melyik jogorvoslat mikor szükséges.

Ügyrendi kérdések

A végrehajtás és struktúra alatt tárgyaltam ezeket a kérdéseket.

Jogok és demokratikus eszmék

Általában véve az egyéni jogokra vonatkozó rész sokkal kifejezôbb és átfogóbb, mint a kormány tervezetében. A második fejezet a jogokat megerôsíti, és az önazonosításra és a jogok elidegeníthetetlenségére összpontosít. Ez lehet inkább megfelel a nemzetközi emberi jogi törvény fogalmainak. A jogokat nagyvonalúbban biztosítja, és általában a törvény vonatkozási köre sokkal szélesebb, mint a kormány tervezetében, miként fentebb már utaltunk rá. A közösségeket ugyancsak ellátja mind a helyi, mind a nemzetközi testületekhez intézett fellebbezés félreérthetetlen jogával.

Helyenként azonban a nyelvezet kétértelmûsége és kísérleti jellege kihatással van a jog átruházására és teljesítésére. Miközben azok, amiket az önrendelkezés merész kijelentéseiként láthatunk, jelen vannak egyfelôl, más helyeken a törvény olyan jelleget ölt, mint amit gyengeségi pontról fogalmaztak meg. Pl. az 5. szakasz azt állítja, hogy a "nemzeti kisebbségek jogosultak képviseltetni magukat a közhivatalokban és a bírói hatalomban". Pontosan milyen jogot teremtenek? Csupán a diszkriminációmentesség elvének kijelentése lenne, vagy pedig megerôsítô kötelezettséget szándékozik biztosítani annak érdekében, hogy tényleges képviseletet biztosítson ezekben a testületekben?

Egy másik rész kifejezési jogokat vonhat be. A 10. szakasz a rágalmazást törvény által büntetendôvé teszi, a hátrányos megkülönböztetés és a gyûlöletre való felbujtás mellett. A második bekezdés kijelenti, hogy "tilos életkörülményeik... megnehezítése, munkahelyi vagy egyéb vonatkozású hátrányos megkülönböztetésük, illetve ilyen irányú szándék kinyilvánítása". A szándékra való utalás homályossága fordítási hiba lehet. Azonban, mint általános kérdés, azon törvények, melyek megkülönböztetô légkör orvoslására törekednek, nem kellene indokolatlanul megsértsék a gondolatok kinyilvánítását.

A mûsorok sugárzását illetô részben a jogokat még biztonságosabbá lehetne tenni. A 47. szakasz nagyobb részletességgel taglalja, mint a kormány tervezetének hasonló rendelkezései, de itt sem világos, ki fogja a mûsort elôállítani és/vagy ki fogja tartalmilag ellenôrizni azt. A 48. szakasz arról rendelkezik, hogy az állam elôsegíti olyan országok adásainak vételét, melyek a kisebbségek nyelvén sugároznak. Még egyszer, ez nem úgy jelenik meg, mint ami egyenesen szembetalálja magát az ellenôrzés kérdésével, ami beavatkozik bizonyos jelek vételébe, vagy megengedi egyesek kiválasztását mások rovására.

Megfogalmazás

Nagyon hasznosak a törvény preambulumra, a benne foglalt értékek és jogok általános kinyilatkoztatására, majd az egyénekre, közösségekre és más kisebbségi entitásokra vonatkozó részei. Az olyan terminológia használata, mint autonómia és önrendelkezés, miközben valószínûleg fontos szándékos értékeik kifejezése, néhány nehézséget vetnek fel, miként a fentiekben utalás történt már erre. A mondatszerkezetek egy része esetlen, de ez a fordításból is adódhat. A szakaszok egy része eltérô jogokat tartalmaz (pl. a 10. szakasz). Ezeket különálló szakaszokba lehetne foglalni.

Jegyzetek

1 Ezen a területen az érdekelt törvényalkotók esetleg vonatkoztathatnak egy törvénytervezet-részletre és az azt kísérô memorandumra, amelyet a Dublin Travellers Education and Development Group, az Irish Council for Civil Liberties és az Irish Traveller Movement adott ki. „Diszkriminációellenes törvény és az utazók" cím alatt azt a felhívást intézi, hogy az egyenlôséget hirdetô törvénykezés legyen fogékony a nomád közösségek szükségleteire is.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék