magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» III. ÉVFOLYAM - 1997. 1-2. (7-8.) SZÁM - Kisebbségi törvények
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


- NDF-tervezet -

Törvény
a Romániában élô nemzeti kisebbségek védelmérôl

Elismerve a pluralista demokrácia és a jogállam meghatározó szerepét az emberi jogok és alapvetô szabadságok biztosításában,

tudatában annak, hogy az alapvetô emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása és továbbfejlesztése a nemzetek közötti közeledés egyik eszköze,

megerôsítve azt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni és kollektív - az egyetemes emberi jogok részeként tekintendô - jogainak tiszteletben tartása a béke, az igazságosság és a demokrácia stabilitásának lényegi tényezôje,

tekintetbe véve, hogy egyetlen népnek sem lehet közömbös a vele együtt élô nemzeti kisebbségek sorsa,

tudatában annak, hogy a nemzeti kisebbségek védelmet igényelnek identitásuk megôrzése és kinyilvánítása érdekében, valamint annak, hogy védettséget kell élvezniük bármilyen diszkriminatív vagy asszimilációt célul tűzô törekvés ellen,

tudatában egyúttal annak is, hogy a kisebbségeknek legitim joguk az identitásuk megôrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó akaratuk kinyilvánítása,

elismerve a nemzeti kisebbségeknek az ország gazdasági és társadalmi fejlôdésében az idôk során játszott szerepét, hozzájárulásukat Románia kulturális örökségének a gazdagításához,

figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek hidat alkotnak Európa azon országai felé, melyekkel nyelvük és kultúrájuk révén rokonságban vannak,

eleget téve azon kötelezettségeknek, amelyek az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából, az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából, az UNESCO Közgyűlése által 1960. december 14-én elfogadott, az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemrôl szóló egyezménybôl, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet által 1975. augusztus elsején elfogadott Záróokmányból, valamint az EBEÉ további záróokmányaiból, fôleg az emberi dimenziókról szóló koppenhágai dokumentumból, az 1990. november 21-én aláírt Párizsi Charta az Új Európáért-ból, a Párizsban 1990. szeptember 20-21-én elfogadott, a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló egyezmény tervezetébôl - mely egyezmény megfelel az Európa Tanács tagjai által 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvetô szabadságok védelmérôl szóló egyezménynek -, továbbá egyéb nemzetközi dokumentumokból, köztük a Romániával 1919. december 9-én megkötött kisebbségvédelmi szerzôdésbôl Romániára hárulnak,

nem feledve azokat a fájdalmas tanulságokat, melyekkel a múlt szolgált, amikor az ország egyes térségeiben a többségi román lakosságot jogok és törvényes védelem nélküli kisebbségként kezelték,

azzal az elhatározással, hogy az alkotmányos elôírások keretét megfelelô tartalmi rendelkezésekkel egészítse ki s megújítsa Románia régebbi kötelezettségvállalásait a nemzeti kisebbségekkel szemben,

vállalva ekként azt, hogy gyakorlatba ülteti és szavatolja a Romániában élô nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait,

Románia Parlamentje elfogadja e törvényt a Romániában élô nemzeti kisebbségek védelmérôl:

Általános rész

1. cikk

Románia összes állampolgára, tekintet nélkül a faji különbözôségekre, etnikai eredetre, nyelvre, vallásra, nemre, politikai véleményre vagy hovatartozásra, vagyonra vagy társadalmi származásra, a törvény elôtt egyenlô.

A nemzeti kisebbségek külön entitásokként elismertek; elidegeníthetetlen jogukat saját etnikai, kulturális és nyelvi identitásukhoz az Alkotmány rögzíti.

A nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosított az emberi jogok és alapvetô szabadságok teljes körű és tényleges gyakorlása, összhangban a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal, szerzôdésekkel és egyezményekkel, valamint védelmük bármely hátrányos megkülönböztetéssel, illetve olyan kísérlettel szemben, amely akaratuk ellenére a beolvasztásukra irányul. A román állam biztosítja számukra a szabad információáramlást és véleménynyilvánítást, megteremti és elômozdítja sajátos identitásuk megôrzésének, fejlesztésének és kinyilvánításának feltételeit a politikai, gazdasági, jogi, társadalmi, kulturális és vallási élet minden területén.

2. cikk

A nemzeti kisebbség fogalmán román állampolgárok olyan csoportja értendô, amely számbelileg kisebb az ország többségi lakosságánál s tôle a következô jegyek különböztetik meg: faj, nyelv, földrajzi értelemben vett származás, kulturális-történelmi hagyományok, vallás és azon szolidaritás tudatának a kinyilvánítása, mellyel a közös kultúra, hagyományok és nyelv megôrzésérôl tesz tanúbizonyságot.

Bármely csoportot, mely megfelel e meghatározásba foglalt feltételeknek, nemzeti kisebbségként ismernek el.

3. cikk

Bármely állampolgár szabadon kinyilváníthatja nemzetiségét, anélkül hogy ebbôl bármilyen hátránya származna. Az állami szervek kötelesek e nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatot elfogadni, tilos bármilyen erre vonatkozó vizsgálat.

A nemzeti kisebbségek szervezetei az állampolgároknak az illetô kisebbséghez való tartozását saját statútumaikba foglalt adatok és ismérvek szerint ismerhetik el. E szervezeteknek jogukban áll azon dokumentumok felmutatását kérni, melyek az illetô kisebbséghez való tartozást igazolják.

4. cikk

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kötelesek tiszteletben tartani Románia Alkotmányát, védelmezni a demokratikus jogállam értékeit és eleget tenni azon kötelezettségeknek, melyek rájuk mint Románia állampolgáraira hárulnak.

Az állam iránti lojalitásuk alapja az alkotmányos és törvényes elôírások, valamint a nemzetközi emberjogi és kisebbségjogi egyezmények és okmányok tiszteletben tartása az állami szervek részérôl.

5. cikk

Mind az államot, mind a többségi vagy kisebbségi nemzetiségeket külön-külön is kötelezettségek terhelnek egy olyan légkör megteremtésében, mely kedvez a kölcsönös megismerésnek, megértésnek és tiszteletnek, a toleranciának, az együttműködésnek és az ország polgárai közötti szolidaritásnak, tekintet nélkül azok etnikai eredetére, kulturális hagyományaira vagy vallásos hitére. E cél érdekében az állam támogatja a kisebbségek és a többségi lakosság, a különbözô kisebbségi csoportok, valamint az egyazon kisebbség tagjai közötti információcserét. A meghozott intézkedések fôleg az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területére vonatkoznak.

Az államnak, valamint a természetes és jogi személyeknek nem áll jogában semmilyen olyan lépés megtétele, amely sértené valamelyik nemzetiség méltóságát vagy sajátosságát, kedvezne vagy hátrányt okozna az egyiknek a másikkal szemben, gyűlöletet vagy irigységet váltana ki.

Nem jelentik, az elôbbi bekezdés értelmében, egy nemzeti kisebbség elônyben részesítését vagy hátrányos megkülönböztetését azok az állami - e törvény 11. cikkébe foglalt - intézkedések, melyek egy nemzeti kisebbség identitásának megôrzését vagy a többi nemzeti kisebbséggel való egyenlôségének megvalósítását szolgálják.

Bármely személy, személyek csoportja vagy etnikai szervezet elleni izgatást vagy erôszakos megnyilvánulást, mely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási jellegű diszkrimináción alapul, illetve valamely nemzeti kisebbség kulturális értékei ellen irányul, a törvény büntet.

6. cikk

Minden olyan kérdésben, amely egy nemzeti kisebbség egyéni és csoportjogait érinti, kötelezô módon figyelembe kell venni e kisebbség képviselôinek szabadon kinyilvánított véleményét.

A többségi döntéssel hozott politikai és közigazgatási határozatok semmiképp sem okozhatnak hátrányos helyzetet a kisebbségnek.

7. cikk

Az állam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbség tagjai többségi lakosságot alkotnak, mindazok, akik nem tartoznak e kisebbséghez, ne legyenek hátrányos megkülönböztetésnek kitéve.

Alapos okok és az érintettek beleegyezése nélkül a nemzeti kisebbségek által lakott politikai-közigazgatási egységeknek és választókerületeknek sem határa, sem lakosságának etnikai összetétele nem módosítható.

A mesterséges vagy erôszakos asszimilációra irányuló politika és egy nemzeti kisebbség tagjainak tömeges elűzése népirtásnak számít és az emberiség ellen elkövetett bôntettnek minôsül. Semmilyen indok alapján sem megengedett egy nemzeti kisebbség tagjainak az ország területén belüli vagy azon kívüli, erô alkalmazásával történô áttelepítése.

8. cikk

A nemzeti kisebbségek tagjai egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival társulva élvezik jogaikat. E jogok gyakorlása vagy nem gyakorlása miatt egy kisebbséghez tartozó személy nem szenvedhet hátrányt.

Az állam védi a nemzeti kisebbségeket minden olyan tevékenységgel szemben, mely veszélyeztetheti létüket.

Nem lehet az állammal szemben illojálisnak tekinteni s következésképpen nem lehet valamely bíróság, országos vagy nemzetközi politikai, kormányzati vagy nemkormányzati szervezet elôtt hátrányos megkülönböztetésnek vagy büntetô eljárásnak kitenni - egy olyan cselekedetet, amely egy nemzeti közösség tagjai egyéni vagy csoportérdekeinek képviseletére és védelmére irányul.

9. cikk

Romániában a nemzeti kisebbségeket az állam védelemben részesíti, s e célból biztosítja számukra a törvényes kereteket a következô - a kisebbségek identitásának megôrzése és szabad fejlôdése érdekében az élet minden területén nélkülözhetetlen - egyéni és csoportjogok szavatolásával:

a) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük minden korlátozástól mentes használatához a magánéletben és a közéletben.

b) Minden nemzeti kisebbségnek joga - függetlenül tagjai számától és földrajzi eloszlásától -, hogy szabadon létrehozza - etnikai alapon, minden területre kiterjedôen - saját szervezeteit.

c) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy ténylegesen részt vegyenek a közügyek intézésében, különösen azon tevékenységekben, melyek csoportjuk identitásának megôrzésével és fejlesztésével kapcsolatosak.

d) A nemzeti kisebbségek joga, hogy megfelelô módon képviselve legyenek - akár választás, akár kinevezés útján - a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervekben.

e) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy megôrizzék, gyarapítsák és szabadon népszerűsítsék hagyományaikat, sajátos szellemi és tárgyi értékeiket, hogy korlátozástól mentesen gyakorolják vallásukat és vallásos nevelésben lehessen részük, valamint hogy felekezeti vagy etnikai szervezeteik által saját anyanyelvükön fenntartott iskolákkal rendelkezzenek.

f) Jog a saját autonóm kulturális intézmények (levéltárak, könyvtárak, műemlékek, múzeumok, zenekarok, színházak stb.) létrehozásához, fenntartásához és irányításához, valamint a saját nyelven megjelenô sajtóhoz és az állami tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáféréshez.

g) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy minden szinten saját anyanyelvű oktatásban részesüljenek egy megfelelô módon létrehozott, állami iskolahálózat révén, a megfelelô felszereltséggel. A tantervek tekintettel vannak az oktatás általános kívánalmai mellett a csoport sajátosságaira is.

h) Minden nemzeti kisebbség joga, hogy kapcsolatot tartson fenn azokkal az országokkal, melyekhez etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási rokonság fűzi, hogy utazhasson ezekbe az országokba, és hogy visszatérhessen hazájába, hogy utazási kedvezményeket fogadjon el ezektôl az országoktól, és hogy határokon túlnyúló társulásokat hozzon létre kisebbsége tagjaival.

10. cikk

A 9. cikk e-g. pontjaiba foglalt jogok tényleges gyakorlása érdekében az állam biztosítja az anyagi és pénzügyi feltételeket, beleértve a költségvetési támogatást is.

Evégbôl a román állam elfogadja a nemzeti kisebbségek tagjainak idegen államok által - akár egyénileg, akár az illetô etnikum szervezetei révén - nyújtott támogatást, azzal az egyetlen feltétellel, hogy az ne sértse Románia biztonsági érdekeit.

11. cikk

A nemzeti kisebbségek helyzetétôl és szükségleteitôl függôen, valamint egy kisebbség képviselôinek javaslatára az állam sajátos intézkedéseket hoz e kisebbség nemzeti sajátosságai vagy más nemzetiségekkel való egyenlôsége érdekében.

E sajátos intézkedések csak azzal a feltétellel hozhatók meg, hogy nem sértik a többi nemzetiség jogait és tiszteletben tartják az 5. cikk rendelkezéseit.

Egy bizonyos kisebbség érdekében szükséges sajátos intézkedések kidolgozásakor az állam figyelembe veszi az illetô kisebbség etnikai szervezetének véleményét. Abban az esetben, ha egy kisebbségnek - területi megoszlásától, vallásától, foglalkozástól, politikai beállítódástól függôen - több etnikai szervezete van, az állam, központi vagy helyi szervei révén, abból a célból, hogy az illetô kisebbség jogait megállapítsa, kérheti a kisebbség egy ad hoc tanácsának a létrehozását, amely egységes álláspontot alakít ki a vitatott kérdésekben.

12. cikk

A román állam egyedi esetekben elismeri egyes - valamely kisebbséghez tartozó - román állampolgárok azon lehetôségét, hogy megszerezzék egy olyan állam állampolgárságát, amelynek hivatalos nyelve azonos az illetô kisebbség nyelvével. A kettôs állampolgárság fennállása nem érinti azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a román állampolgárságból következnek.

13. cikk

A jelen törvény által a nemzeti kisebbségek számára biztosított jogok és szabadságok tényleges gyakorlása érdekében a csoport tagjai és etnikai szervezetei számára szavatolt a jogi védelem bármilyen, az állam vagy jogi, illetve természetes személy által hozott intézkedésból fakadó sérelem esetén.

Különös rész

I. fejezet
Nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezések

14. cikk

A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.

Annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok ténylegesen használhassák anyanyelvüket az állami szervekkel való kapcsolataikban, azokban a községekben, városokban és municípiumokban, amelyekben a lakosság több mint 25%-a, valamint azokban a megyékben, amelyekben a lakosság több mint 8%-a az egyik nemzeti kisebbséghez tartozik, a közigazgatási hatóságok kötelesek:

a) elfogadni bármilyen okiratot, melyet az illetô kisebbséghez tartozó személyek nyújtanak be, anélkül hogy román fordítást igényelnének;

b) anyanyelvükön meghallgatni azokat az állampolgárokat, akikre jelen cikk vonatkozik;

c) válaszolni, írásban és szóban, ugyanazon a nyelven, illetve mellékelni a válaszhoz annak hiteles fordítását az illetô nyelvre;

15. cikk

Azokban a helységekben, amelyekben a lakosság több mint 25%-a, valamint azokban a megyékben, amelyekben a lakosság több mint 8%-a valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a közigazgatási hatóságoknak elegendô számú, az illetô kisebbség nyelvét ismerô - elsôdlegesen e kisebbség soraiból származó - hivatalnokkal kell rendelkezniük.

16. cikk

Azokban a helységekben, melyekben valamely kisebbség számaránya legalább 25%, az állami közintézmények feliratait az illetô kisebbség nyelvén is ki kell tenni.

17. cikk

A kisebbségek számarányát valamely területi-közigazgatási egységben az utolsó népszámlálás adatai alapján állapítják meg.

A kormány, illetve a prefektúrák határozatokban állapítják meg, hogy melyek azok az államigazgatási szervek, amelyekre nézve a 14-16. cikkek rendelkezései alkalmazandók.

18. cikk

Az igazságszolgáltatás szervei elôtt az eljárás román nyelven folyik le.

Azon felek részére, amelyek nem beszélik vagy nem értik kellô mértékben azt a nyelvet, amelyen az eljárást lefolytatják, tolmács útján biztosított az iratcsomóban levô iratok és egyéb anyagok megismerése, valamint a bíróság elôtti megszólalás és végindítványozás.

19. cikk

A Hivatalos Közlönyben közzétett jogszabályokat azon nemzeti kisebbségek nyelvére lefordítva is ki kell adni, amelyek - az utolsó népszámlálás adatai szerint - az ország összlakosságának legalább 5%-át teszik ki.

A helyi érdekű jogszabályokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is közzéteszik, amennyiben e kisebbségek a helység lakosságának legalább 25%-át, illetve a megye lakosságának legalább 8%-át teszik ki.

20. cikk

A könyvekben, a médiumokban és az írott sajtóban a földrajzi elnevezések szabadon használhatók a nemzeti kisebbségek nyelvén.

21. cikk

Az állampolgárok család- és utónevét az összes hivatalos okmányokban csakis a kérelmezô által kinyilvánított formában és helyesírás szerint kell írni. A hibásan bejegyzett család- és utónevek kiigazítási eljárása ingyenes.

22. cikk

Azokban a helységekben, melyekben a lakosság több mint 25%-a egy nemzeti kisebbséghez tartozik, a helységnévtáblára a hivatalos elnevezés után a nemzeti kisebbség nyelvén is kiírják a település nevét.

23. cikk

Azokban a nemzeti kisebbségek által is lakott helységekben, amelyeknek fejlôdéséhez e kisebbségek jelentôs mértékben hozzájárultak, és amelyekben hagyományaik jelenlegi számarányuktól függetlenül is érezhetôen jelen vannak, az utcák és közintézmények olyan elnevezéseket fognak kapni, amelyek megfelelô módon tükrözik e kisebbségek történelmét, valamint kulturális és gazdasági szerepét.

II. fejezet
Oktatásügyre vonatkozó rendelkezések

24. cikk

Az állam biztosítja mindazon nemzeti kisebbségeknek, melyek elegendô számú tanuló igénylésével rendelkeznek, az anyanyelven való oktatást az állami iskolákban, minden szinten.

Ha nincs elegendô számú tanuló, az állam a megfelelô helységekben olyan iskolákat létesít, ahova a környezô települések egy bizonyos anyanyelvű tanulóit csoportosítják, biztosítván nekik az odautazást vagy a bentlakásokban való elszállásolást.

Az iskolaválasztás szabad, ebben a tanuló, illetve szülei vagy gyámja döntenek.

25. cikk

A nyelvi közösség és a nemzeti sajátosságok biztosítása érdekében a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás elsôdlegesen önálló iskolákban történik.

26. cikk

A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák vagy tagozatok megszervezésében az Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium figyelembe veszi a kisebbségek etnikai szervezeteinek ajánlásait.

A tanulók nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákba történô beíratására nyelvi ismereteik függvényében kerül sor.

Az Oktatás- és Tudományügyi Minisztériumba, valamint a tanfelügyelôségekre, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák felügyeletére, kádereket neveznek ki, akik elsôsorban az illetô kisebbséghez tartozók közül kerülnek ki.

A nem román nyelven oktató iskolák és tagozatok tantestületének is elsôdlegesen az illetô kisebbséghez tartozók közül kell kikerülnie.

27. cikk

Az állam biztosítja a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára szükséges tanszemélyzet képzését.

Amennyiben nem lehetséges a szükséges számú tanszemélyzet biztosítása valamely nemzeti kisebbség oktatása számára, az állam, az illetô etnikai szervezet kérésére, lehetôvé teszi és pénzeszközökkel támogatja más - az illetô kisebbséggel azonos nyelvű - országokból való tanügyi káderek alkalmazását.

28. cikk

A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató összes iskolákban biztosítani kell a román nyelv oktatását annak érdekében, hogy a végzôs diákok ne kerüljenek hátrányba a közéletben az állam hivatalos nyelvének nem kellô ismerete miatt.

29. cikk

Az állam összes polgárai közötti megismerés, megértés és kölcsönös tisztelet érdekében az ország minden elemi, gimnáziumi és középiskolai fokú oktatási intézményében biztosítani kell a nemzeti kisebbségek történelmével és kultúrájával kapcsolatos alapismeretek oktatását.

30. cikk

Az állam biztosítja a felekezeti és az etnikai szervezetek által létrehozott, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák működési feltételeit. Ezen iskolák elvégzését igazoló bizonyítványok - törvények keretei között - az állami iskolákkal egyenértékűek.

III. fejezet
Művelôdési életre vonatkozó rendelkezések

31. cikk

Az állam köteles megôrizni és értéke szerint használni a nemzeti kisebbségek tárgyi kultúráját, beleértve az építészeti és más jellegű műemlékeket, a lakásokként vagy közintézményekként használt épületegyüttesek eredeti helyükön való védelmét és megóvását, a kisebbségek által alapított települések sajátos arculatának a megôrzését.

A nemzeti kisebbségek etnikai szervezetei kérhetik az illetékes állami szervektôl különbözô városvédelmi övezetek - negyedek, utcák, épületcsoportok, különálló épületek - létrehozását, melyeket történelmi műemlékké nyilvánítanak, és a megfelelô munkálatokkal biztosítják ezeknek az illetô kisebbség kulturális hagyományai szerinti megôrzését. Bármilyen intézkedés, mely érintheti e műemlékek fennállását, csak a kisebbség etnikai vagy vallási szervezetének, illetve - ha ezek között nézetkülönbség áll fenn - a 11. cikk rendelkezései szerint megalakult tanácsának a beleegyezésével hozható meg.

32. cikk

Az állam által működtetett múzeumok és az állam, valamint szervei által megjelentetett kiadványok (tankönyvek, idegenforgalmi kalauzok stb.) objektív módon és helyi, regionális, valamint országos történeti jelentôségüknek megfelelôen fogják bemutatni a nemzeti kisebbségek történelmét, kultúráját és életmódját.

33. cikk

Az állam támogatja a nemzeti kisebbségek sajtóját és kulturális intézményeit, beleértve azon kiadványok és intézmények költségvetési finanszírozását, amelyek - haszonélvezôik objektíve kis száma miatt - nem válhatnak önfinanszírozóvá.

Mindegyik nemzeti kisebbség - politikai súlyától, társadalmi és kulturális szerepétôl függôen - műsoridôt kaphat az országos rádió- és tévéadóknál, a megfelelô adásidôben s vételi lehetôséggel Románia egész területén.

A kisebbségek által lakott körzetekben a helyi rádió- és tévéadók e kisebbségek nyelvén is sugároznak műsorokat.

A nemzeti kisebbségek lapokat alapíthatnak, rádió- és tévéadókat, valamint kulturális és művészeti intézményeket hozhatnak létre.

34. cikk

Az állam szavatolja a nemzeti kisebbségek számára a kapcsolattartást azon államokkal, melyekhez nyelvi, kulturális és vallási rokonság fűzi ôket.

IV. fejezet
Szociális és humanitárius kérdésekre vonatkozó
rendelkezések

35. cikk

A nemzeti kisebbségek, etnikai vagy egyházi szervezeteik révén, saját szociális és humanitárius szervezetek létrehozására és fenntartására jogosultak. Amennyiben a múltban rendelkeztek ilyen intézményekkel, melyeket felszámoltak vagy kisajátítottak, ezek tulajdonjogát kérésre visszaállítják, hogy saját hagyományaiknak megfelelôen működjenek tovább.

36. cikk

A fontos vallásos ünnepek napjai munkaszüneti napok a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára.

V. fejezet
Igazgatásra vonatkozó rendelkezések

37. cikk

A Parlament, az Elnöki Hivatal és a Kormány szintjén olyan szervezeti egységek létesülnek, melyeknek hatáskörébe a nemzeti kisebbségek érdekeinek képviselete tartozik.

VI. fejezet
Záró rendelkezések

38. cikk

E törvény hatályba lépésekor az 1945. február 6-i törvényrendelettel életbe lépett Nemzetiségi Statútum, valamint minden más, vele ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

(Fordította: Bakk Miklós)


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék